NEHAZUGGY

Legalább önmaguknak ne hazudjanak

Tamás Róbert | Június 4, Kedd | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,598,249 forint, még hiányzik 401,751 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Orbánból ugyan egy is több, mint amennyit elbír ez a kis ország, de mi oly igen nagyon szerencsések vagyunk, hogy kettő is van belőlük. Mármint persze sokkal több is, de ez most nem a miniszterek elnökének a pereputtyáról szól, hanem Orbán Balázs munkálkodásáról. Orbán Balázs Orbán Viktor politikai igazgatója, amely beosztás szépen cseng, bár nekem püspöklila fogalmam sincs arról, hogy mit takarhat. Ámde akár le is tudom egyszerűsíteni a helyzetet, mert igazából szerintem majdnem mindegy, hogy valamilyen miniszter, vagy éppen politikai igazgató valaki, a feladata óvni és szolgálni Orbán Viktort, terjeszteni a propagandát és meghosszabbítani a NER-t nem Bicskéig, hanem Moszkváig. Orbán Balázs ezt a feladatát maradéktalanul teljesíti is, szépen mondja tovább a Kreml által kívánatosnak tartott szöveget. A Portfóliónak adott interjúból csodásan kirajzolódik a szándék, szolgálni Putyint az utolsó csepp vérünkig, és persze az utolsó fillérünkig szolgálni Orbán Viktort. Az interjú indokolatlanul hosszú, a lényege mindössze néhány mondatban összefoglalható. Nem kellene támogatni Ukrajnát az Európai Uniónak, ez rossz megközelítés, mert Putyin fog győzni. (Az nem a cikkben van, hanem én jegyzem meg csendesen, hogy még mindig nem sikerült megértenie országunk bölcs vezetésének, hogy az unió Európát – benne Magyarországot is – védi akkor, amikor Ukrajnát támogatja. Vagy értik ők, csak leszarják, mert a hatalmi érdek mást diktál.) A magyar gazdaság a háborús infláció miatt van szarban. Ha nem lenne a háborús infláció – ami valahogy kizárólag csak Magyarországot küldte padlóra -, akkor lenne 7000 milliárd forint, amiből lehetne adókedvezményeket és családtámogatásokat adni, de így nincs, ezért nem is adnak. Végül pedig az van, hogy lehetőleg mind a 21 uniós helyre, ami Magyarországnak jár, fideszest kellene küldeni, mert csak így lehet megakadályozni a harmadik világháborút, amire a brüsszeli bürokraták mindennél jobban vágynak. Ezt nem tudom pontosan értelmezni, mert ugye Orbán Viktornak akkor sem sikerült meggátolnia a háború kitörését, amikor hol ő rohant Moszkvába, hol Putyin jött ide erőt demonstrálni, és akkor még több fideszes képviselő volt az unióban, mint amennyi majd most lesz.

Mindenféle okosságok szoktak terjedni a Facebookon. Tegnap ez jött szembe. Sokszor.

Nem tudom, kinek a műve, esetleg kitől származó idézet. Nem is igazán érdekel. Sokkal inkább arra lennék kíváncsi, hogy akik ezeket – és az ehhez hasonló ezerféle okosságot – kitalálják, terjesztik, megosztják, azok mit szeretnének? Mármint mi a cél? Azt én elfogadom, ha valaki nem kedvel egy politikust, nem bízik benne, vagy egyenesen taszítónak tartja, ha vitathatónak érzi a céljait, ha kételkedik az őszinteségében. Szóval az részemről oké, de azzal nagyon őszintén nem tudok mit kezdeni, hogy valaki azt állítja, elege van az Orbán-rezsimből, változást akar, aztán pedig amikor valaki felkínálja a változást, akkor tűzzel-vassal küzd ellene. Gondoljuk ezt végig közösen, hátha jutunk valamire!

Osszuk képzeletben két csoportra azokat, akik politikailag aktívak. Persze ennél biztosan sokkal összetettebb a dolog, de azt hagyjuk a szakemberekre, én csak a józan paraszti ész felől közelítem meg a kérdést. Az én elméletem szerint vannak a fanatikusok, akik valamiért olyan erősen hisznek egy politikusban, hogy ez a hit képes lenullázni a racionalitást. Ilyen fanatikus hívői vannak Orbán Viktornak, vannak Gyurcsány Ferencnek – ők majd mindjárt feldúltan tiltakozni fognak – , és már vannak Magyar Péternek is. Biztosan más politikusoknak is vannak, de nem látható tömegben. Közös jellemzőjük, hogy amint valaki olyat mond imádatuk tárgyáról, ami sérti a hitüket, nekitámadnak. Általában tömegesen, hogy ne mondjam, hordában járnak. És természetesen kikérik maguknak, hogy ők fanatikusok lennének, és még azt sem észlelik, mennyire abnormális mértékben reagálnak túl minden olyan véleményt – legyen az cikk, poszt, komment -, ami nem illik bele a hitükbe. Velük nem nagyon lehet mit kezdeni, nem lehet velük vitázni, még normálisan kommunikálni sem, mert úgy észlelik a környezetüket és úgy értelmezik a dolgokat, ahogy akarják, ebből az állapotukból nem lehet őket kimozdítani. Vannak aztán azok, akik racionális megfontolásokból teszik le a garast valamelyik párt, vagy politikus mellett. Nekik vannak elvárásaik, és ha úgy vélik, hogy a támogatott párt, vagy politikus hibázott, azt felismerik és szóvá is teszik, ha pedig úgy érzik, hogy a párt, vagy politikus eltér a kívánatos iránytól, leválnak róla és vagy keresnek maguknak másik politikai csoportosulást, vagy a bizonytalanok táborát gyarapítják. És én úgy hiszem, Magyar Péter esetében van egy harmadik csoport, és szerintem jelenleg a többség ide tartozik. Azok, akik gyanakvással, fenntartásokkal viszonyulnak a személyéhez, de változást akarnak, és sehol máshol nem találják azt az erőt, amely ezt a változást akár elhozhatná, de legalább közelebb vihetne hozzá, csak a Tisza pártban.

Az iménti idézet és még ezernyi hasonló közös jellemzője az, hogy nem az állampárt rajongói és propagandistái terjesztik, hanem ellenzéki honfitársaink. És akkor én ezt nem értem, éppen ezért elfogadni sem tudom. Komolyan inkább minden maradjon így még öt évig, tizenöt évig, akármeddig, inkább ne legyen változás, ha nem az hozza el, akit ők preferálnak? Van értelme támadni a változást akarókat csak azért, mert berobbant a politikába valaki, aki nem csak a kormánypártra, de az ellenzéki pártokra is veszélyt jelenthet? Tudom, azzal magyarázzák a viselkedésüket (leginkább önmaguknak), hogy Magyar Péter fideszes volt, sokáig az volt, haszonélvezője volt a rezsimnek. És ez igaz is. De ha az űrből érkezett volna egy totálisan ismeretlen, soha nem látott alak, és ugyanezt csinálná – tehát zavart okozna a kialakult s megkövesedett politikai hierarchiában – akkor ugyanez lenne. Legfeljebb akkor az lenne a kifogás, hogy semmit nem lehet tudni róla. Szerintem mindenki jobban járna, ha átgondolná, mi is az ő jövőképe. Ha az, hogy a preferált pártja az idők végezetéig elvegetáljon, vagy éppen élősködjön a köz pénzéből, akkor rendben, nincs szükség változtatásra. Ha azonban az az elképzelés, hogy legyen vége ennek, ami most van, akkor arra a jelenlegi pártok nem tudnak működő alternatívát kínálni. Ha tudnának, másfél évtized alatt már kiderült volna.

És igen, lehet, hogy nagyon jó lenne egy feddhetetlen, kikezdhetetlen valaki a változást akarók élére, de olyan nincs. Magyar Péter van, de a fontos nem ő, hanem az a milliónyi ember, aki reményt kapott a rezsim leváltására és arra, hogy lesz ez még valaha egy élhető ország. Lehet, hogy Magyar belebukik, de ha ez történik, a változás már megkezdődött, és folytatni kell. A bebetonozott kormánypártot össze kell zúzni, aztán lehet választásokon eldönteni, mit akar a többség, a pártok harcolhatnak a szavazatokért, az emberek pedig eldönthetik, mit akarnak. Senki nem egy újabb kétharmados diktatúrát akar, hanem eljutni oda, ahonnan indultunk annak idején. A többpártrendszerig, a szabad és arányos választásokig, amikor nem az dönti el az ország sorsát, hogy melyik párt rendelkezik korlátlan forrásokkal a közösből, hanem az, hogy melyik párt mit kínál a választóknak. Ezt kellene szerintem megérteni és elfogadni, mert jelenleg az van, hogy aki Magyar ellen küzd, az a Fideszért harcol. Akkor is, ha tagadja. Lehet persze ezt csinálni, szíve joga mindenkinek. De legalább önmaguknak ne hazudjanak, mert az biztosan nem vezet semmi jóra.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!