NEHAZUGGY

Amerre a pénzt látják

Lázár Gergő | Május 27, Hétfő | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 425,173 forint, még hiányzik 2,574,827 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem szeretem már ezt, hogy valaki jobb- vagy baloldali. A kérdés az, hogy internacionalista vagy patrióta? A normalitás vagy az abnormalitás pártján van? Az, hogy mi baloldali ma már, és mi nem az, azt nehéz megmondani.

(…) Az elmúlt években én is változtam, nem ugyanazt gondolom már a világról, mint korábban. Negyven felett már konzervatív gondolkodású lesz az ember.

Ezek Magyar András szavai, aki volt MSZP-s politikusból vált a Fidesz dunaújvárosi jelöltjévé, és ezzel lényegében bemutatta azt, hogy egyeseknek semmi más nem számít, mint az, hogy közpénzek környékére kerülhessenek. Magyar arról beszél, hogy ma már nehéz megmondani, hogy ki jobb- és ki baloldali, ezért inkább arról kellene beszélgetni, hogy ki internacionalista vagy patrióta, valamint arról, hogy ki áll a normalitás és ki az abnormalitás pártján. Ezek nyilván a Fidesz kommunikációs kézikönyvéből jönnek, hiszen ők azok, akik ezekkel a marhaságokkal szeretnek dobálózni. Szerintük vannak a nemzeti és a nemzetellenes erők, valamint a normalitás és abnormalitás-pártiak. Ez egy uszító, gyűlöletkeltő hazugság, amely a múltban más országokban már okozott problémát, konkrétan polgárháborút okozott azzal, hogy egymásnak ugrasztott eltérő háttérrel és ideológiával rendelkező csoportokat.

Nem kellett volna két részre szakítani az országot, és akkor most nem kellene arról beszélni, hogy ki melyik oldalt támogatja, hiszen a kutyát nem érdekelné. Egy normális országban mindkét oldalnak lehetnek jó, hasznos, előremutató, közérdeket szolgáló ötletei és nem kellene, hogy bárki is megutálja a másik oldalon álló polgártársát csupán azért, mert eltérő ötletei vannak bizonyos döntések megvalósításáról. Nálunk mégis ez történt, mint ahogy mondjuk az Egyesült Államokban és a briteknél is, ahol a konzervatívok és a baloldaliak lényegében vérre menő csatát vívnak. Nálunk van a szélsőjobbos, autoriter Fidesz és mindenki más, akik a másik oldalon állnak. Valódi baloldali párt lehet, hogy ma már nincs is, noha egyes pártoknak vannak baloldali értékei, amelyek miatt egyesek azt hihetik, hogy maga a párt is ezen oldalhoz tartozik.

A gazdasági neoliberalizmusán túl a Fidesz eléggé egyértelműen szélsőséges, jobboldali párt, amely az ezen az oldalon megszokott szólamokat használja fel és egy bizonyos népcsoporthoz kíván szólni. Az is igaz, hogy egy politikai pályát választó számára a valódi pénzek ezen az oldalon vannak, hiszen ha valaki a Fidesz színeiben képes választást nyerni, akkor biztos lehet abban, hogy jól fog bánni vele a Fidesz. Egyes polgármesterek lényegében azt csinálnak, amit csak akarnak és csak akkor kénytelenek szembesülni a valósággal, vagy éppen bírósági ítéletekkel, ha a Fidesz legfelsőbb köreiben úgy döntenek, hogy elengedik a kezét. Ilyen nagyon kevés esetben történt a Fidesz háza táján, ezért Magyar András is bízhat ebben. Elmondása szerint az is közrejátszott a konzervatív oldalra tolódásában, hogy ahogyan öregszik az ember, úgy válik konzervatív gondolkodásúvá.

Én pedig azt mondanám a tapasztalataim alapján, hogy az idősödő, egyre önzőbb emberek válnak sokszor konzervatívokká, hiszen más sem fontos számukra, mint a vagyonuk megvédése minden áron. A konzervatívok egyes országokban könnyen támogatnak olyan törvénymódosításokat, amelyek megvédik a vagyonukat még úgy is, hogy esetleg a társadalom másik része fizeti ennek meg az árát. A bolygó sorsa sem érdekel sok konzervatívot, mint ahogy az sem, hogy élhetőbbek legyenek a városok. Tény és való, hogy ahogy korosodik az ember, úgy válhat egyre konzervatívabbá, de ez még nem mentség semmire. Lehet, hogy még csak 35 éves vagyok, de valahogy kétlem, hogy akár 20-30 éven belül úgy gondolkodjak a világról, mint Orbán vagy Trump. Számomra teljességgel elfogadhatatlan az a nacionalista, begyöpösödött, önző, a fiatalok jövőjét tönkretevő mentalitás, amivel ezek az emberek nyomulnak.

Ideális esetben, ideális helyeken koalíciós kormány van hatalmon, ahol keverhető mindkét oldal pozitív döntéshozatala és létrejöhet egy olyan állam, ahol a többség úgy él, ahogy azt elképzeli. Viszont olyan országokban, ahol egyetlen politikai irányzat dominálja a vezetést, véleményem szerint a lakosság közel fele szinte minden esetben elégedetlen. Pont ezért gondolom azt, hogy a fejlettebb nyugati demokráciák fokmérője nem az, hogy mennyire vannak Nyugatra, hanem az, hogy hány párt vezeti koalícióban az országot. Mert lehetnek jó és rossz ötletek mindkét oldalon, de ha nincs ott egy másként gondolkodó döntéshozó, aki esetleg ezt észre is venné, ha egymásnak nem képeznek ellensúlyt az egyébként egymásra utalt alakulatok, akkor kezdődnek a bajok. Magyar András esete nem azt mutatja meg, hogy miként válhat valaki baloldaliból jobboldalivá úgy, hogy ezzel az ország érdekeit képviselje, hanem azt, hogy miként viselkedik a politikusok többsége: ahol több pénzt látnak, oda húzza őket a „szívük”. Persze Dunaújváros el fogja dönteni, hogy mennyire hisz Magyar András pálfordulásában és támogatni kívánja-e a meggazdagodását.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!