NEHAZUGGY

Olyan, mintha mindenki megőrült volna

Vogronics András | Május 22, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, ki hogy van vele, de ez az egész kampány szerintem átment teljesen szürreálisba. Jó, tudom az egész ország ebben a dimenzióban vegetál legalább 5110 napja, és valamiért még mindig működik. Úgy látszik, nem csak a feltételes, pavlovi reflexeket lehet mesterségesen stimulálni, hanem az emberek szürkeállományát úgy általában, és ilyen értelemben valóban sok minden bizonyságot nyert Európa fasiszta laboratóriumában. A közhelyek itt életre kelnek, gondolok itt arra, hogy a hányásig és azon túl ismételt szólamok akarva-akaratlanul beépülnek a populáció tudatalattijába, a néhány szavas uszítások, rágalmak és sértegetések visszafordíthatatlanul átvették a racionális érvek helyét, a Dunning-Kruger-hatás pedig gyakorlatilag tudományosan kimutathatóan jelen van a szélesebb néptömegek szintjén.

Júdás Viktor nem áll le, éppen négyesbe kapcsolt, mert ő a garancia mindenre. A békére, a fejlődésre, mindenre. Ő a jövő záloga. Lenyűgözőek a naponta kiposztolt élménybeszámolói a sajátjaival, bár olykor számomra nehéz eldönteni, hogy ő van a páciensek között, vagy a súlyos állapotban lévő páciens fotózkodik az ápolóival. A fő csapásirányt se bonyolították túl, nagyjából mindenhol kávét iszik és bort prédikál. Nem vicces, nagyon nem az. Ha az aljasságnak, az alaptalan vádaskodásnak, rágalmazásnak, hazudozásnak lenne fokmérője, akkor ő biztosan kiverte volna már a biztosítékot. Még mindig rá tudok csodálkozni, hogy ennek az embernek a világon semmi sem szent, hogy abszolút minden belefér neki, hogy látványosan nem vesz tudomást azokról, akiknek egyébként hivatalosan is a miniszterelnöke. Akkor is, ha nem rá szavaztak. Elég durva, hogy titokban sunnyog, hogy csak a sajátjainak van mondanivalója, mert az rendben is lenne, nyilván pártok állnak szemben egymással egy választási kampányban, csak közben a kormány-, egyben állampárt a mindenki pénzéből uszít azok ellen, akik nem rájuk szavaznak. Az nincs rendben, hogy az egysejtű fakocka szintjére butított kommunikációba az is belefér, hogy bármit hazudhat annak érdekében, hogy a keménymagot valahogy elvigye szavazni. Csak az ő imádatuk, úgy értem, a szavazatuk számít, minden megszerezhetőre szükségük van. Ezért akár az Üvegtigris forgatási helyszínére, az Üvegtigris nevű büfékocsihoz is képes elvonszolni magát fullba tolni az ócska populizmust (és rácsodálkozni arra, hogy ez itt Tinnye-külső) és kolbászt zabálni a szemmel láthatóan gyönyörtől elalélt, egy negyed kolbásszal megalázott Menczer nevű kommunikációs igazgató társaságában, mert a számok nem feltétlenül úgy állnak, ahogy eltervezték hónapokkal ezelőtt. Szerintem pedig van rá esély, hogy nem úgy állnak (még ha tegnap az Index volt szíves közölni, hogy a Fidesz egyértelmű előnyéhez nem fér kétség), legalábbis ahhoz képest, hogy Magyar Péter szerintük egy kétségbeesett idióta, egy belpesti médiahekk, egy nőverő, háborúpárti, balliberális, gyurcsányista hazaáruló, aki nárcisztikus pszichopataként járja az országot, és rémhíreket terjeszt.

Szóval kampányol titokban, erdőszéli tisztásokon a kognitív disszonancia két lábon járó megtestesítője, aki békepárti létére állandóan háborúzik és csatázik, pisztolyt tölt és tüzel, aki a spanyol szélsőjobboldali VOX kampányára bejelentkezik videóüzenetben, beleavatkozik a belügyeikbe, Brüsszel ellen uszít, miközben itthon arról vernyog, hogy mimagyarok szuverének vagyunk, nekünk ne ugasson senki. Majd ugat ő, ha kell, mert neki lehet. És általában kell, mert mostanra nagyjából magára maradt, most azért a politikai Richter-skála szerint is megremegett az anyaföld alatta, látszanak azért a repedések a birodalmi állampárt betonfalán. Akkor is látszanának, ha Szijjártó nem kompromittálódott volna olyan szinten az oroszokkal, hogy az már a Holdról is látszik. Akkor is, ha egyelőre köszöni szépen, remekül van, megvédi az EU-ellenes, Moszkva-barát dacszövetség.

Közben meg olyan, mintha mindenki megőrült volna, megy a kapkodás és a vergődés. Bár valószínűleg ez csak azoknak tűnik fel, akiknek nem sikerült orwelli módszerekkel, magas hőfokon átmosni az agyát, a többiek viszont konspirálnak és kombinálnak, megfejtenek, szakértenek, és rohadtul tudják a tutit. Ezek közé tartozik például Bartus úr is, aki a szélsőbaloldali Amerikai Népszava frontembereként a tengerentúlról gyepálja ijesztően megszállottan Magyar Pétert. Olyan vehemenciával támadja, hogy már az Origo meg a Mandiner számára is hivatkozási alap lett, szerintem már azt is elfelejtette, hogy valaha Orbán legkeményebb kritikusai közé tartozott. Van ilyen, szép is az, amikor a bal és a jobb ilyen módon ér össze. Meggyőződésem szerint innen lehet tudni, hogy valami történik, hogy a megszokott lózungok bármikor, bárki számára, bárki ellenében felhasználhatóak, ha úgy alakul.

Gyurcsány Ferenc is erőlködik, elmélkedik, versel és filozofál. Az ő szempontjából persze érthető módon védi a védhetetlent és lassan ott tartunk, hogy még a végén összefog Júdással, nehogy megboruljon a status quo, mert akkor vége a világnak. A DK, egészen pontosan Dobrev Klára is nagyot ment a Partizán vitájában, egy adott pillanatban ő akarta moderálni Gulyás Mártont, ő szólt be a játékvezetőnek, de nem baj. Szerintük egyértelműen ők nyerték a vitát, nem tudom mi alapján, de legyen. Ha az volt a szempont, hogy melyik párt hívei skandálják hangosabban a bálványuk nevét, akkor mindenféleképpen, mindenesetre szavak szintjén ők is verhetetlenek. És a tettek? A tetteket hagyjuk, azok megölik a szavakat. Az ember tragédiájában is leírta Madách, hogy a tett halála az okoskodás. Valahogy így van ez. Az okoskodáson már régen túl vagyunk, a tettek mezeje pedig napról napra Magyar Péterrel és a rá kíváncsi emberekkel van tele országszerte. Ez persze semmit nem jelent, majd minden kiderül június 9-én. Utána okosabbak leszünk és bölcsebbek.

Ha meg nem, akkor sem történik tragédia, minden megy tovább, ahogy eddig. Ami azért lesz jó, mert ezt már megszoktuk, ehhez idomultunk, erre rendezkedtünk be. Minek ezen változtatni, az olyan macerás és ki tudja, mi lesz? Jó ez így, majd csak lesz valahogy, olyan még úgysem volt, hogy ne legyen sehogy. És akkor mi van? És? Én? Ezekre? Azokra? Kikre?

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!