Szeptember 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


És akkor Orbán Viktor megváltja Spanyolországot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, spanyol napokat tartok mostanában. Oda se neki, szerintem senkinek nem árt meg, ha rálát egy másik országra is, és nem a kormánypárti maszlaggal butítja magát. A szuverenitás élharcosa, a külföldi befolyásolási kísérletektől az országot kivont kolbásszal védelmező utcai békepávanindzsa felpattant a döglött dakota lovára (ha még sok ilyen baromságot ereszt bele a levegőbe Orbán, nem fogom tudni egyetlen mondatban összefoglalni az ő különleges lényét), és teli torokból beavatkozik a spanyol EP választásokba. Ahogy azt ő szokta. Igaz ugyan, hogy a kedvence, a szélsőjobbos VOX (akik a Fideszhez képest amúgy majdnem baloldaliak, de minimum centristák) örvendetesen veszített a támogatottságából. Azt mondta a mindenkinél sokkal okosabb magyar miniszterelnök az ő szétharapdált ajakával, hogy:

Nagy közös csata előtt állunk, Brüsszel tömeges illegális migrációt szabadít ránk, genderpropagandával mérgezi a gyermekeinket, sorsára hagyja a vidéket, és rombolja a hagyományos családokat. Ezt mi nem hagyhatjuk (Index)

Jó pajtás, ti ne hagyjátok ügyesen. Én pedig momentán Spanyolországban élek, a létező összes náció fellelhető itt, mindenféle színű és vallású ember van, ha elindulok vásárolni, holland, francia, angol, spanyol beszéd vesz körül, a teázó utcán arabul kiabálnak, arab zene szól, a városban kedvemre vehetek legyezőt az afrikai mozgóárustól, a Plaza Nueván cigány flamencozenészek pengetik a gitárt, a Plaza Largára nyíló Arco de las Pesas – ez egy 1000 éves kapu, ide akasztották fel a csaló kereskedőktől elkobzott hamis súlyokat akkor, amikor hős eleink éppen egymást irtották a kereszténység, avagy pogányság jegyében, a falban a lyukak és néhány kampó ma is látható – íve alatt egy ősz hajú raszta pasas penget, vagy egy amerikai fekete lány énekel, de ha történetesen thai kaját rendelek a zsidó negyedből (ott van egy nagyon szuper thai kifőzde, zseniális a tom khajuk), akkor lehet, hogy thai futár fog percekig a saját nyelvén mesélni valamiről, amit én nem értek, ellenben ő sem érti, amit én magyarul válaszolok, mégis mosolygunk egymásra.

Ha a Darro melletti Super Kedybe megyek vásárolni, akkor szinte biztosan fogok találkozni burkába tekert nőkkel, csodaszép, csokiszínű kisgyerekeket terelgető családokkal, vidáman trécselő spanyolokkal és a boltban a kínai tulaj ad nekem kenyeret. Itt nem ritka, sőt, nagyon is gyakori az, hogy egynemű párok gondtalanul, egymás kezét szorongatva sétálnak az utcán, ahogy a lakkozott körmű, vagy éppen kisminkelt fiúk sem ritkák, de látni női ruhába öltözött pasasokat is, mégpedig többnyire a családjukkal, szüleikkel, nagyszüleikkel, vagy barátaikkal. És ez itt senkit nem zavar, senki nem verdesi a földhöz magát, mindenki képes elfogadni a másikat. Olyannak, amilyen. És nem csak elfogadják, de meg is védik. Itt bizony nem ajánlatos belekötni sem melegekbe, sem transzneműekbe, mert a kötekedő fogja a rövidebbet húzni, a bennszülöttek rövid úton kiosztják. Hogy ez miért van pontosan, nem tudom. Talán köszönhető Federico Garcia Lorcának, aki Granadában ma is egy élő, valódi sztár, mindenki imádja, egy csomó falfirka Lorca idézet, kívülről fújják a verseit a gyerekek is, és aki maga is meleg volt. Szóval hogy miért van ez így, azt én most hirtelen nem tudom megfejteni, de így van, hihetetlenül multikulti, színes kavalkád minden, és senki nem baszogatja a másikat a mássága miatt.

Ezzel együtt a vallás is itt van – láttam én már flamencot táncoló apácát is, de van olyan zárda, a sushit készítenek eladásra, vagy sütiket sütnek az apácák -, de nem rátelepszik a közösségre, hanem szolgálja azt. A hagyományok nem valami központilag szervezett kényszerünnepben csúcsosodnak ki, hanem részei a mindennapoknak, ott élnek a dalokban, táncokban, szokásokban, öltözködésben, kultúrában. Itt nem kell táncházat szervezni és kínosan feszengve táncizni nyenyereszóra, mert velük élnek a hagyományaik, bárhol bármikor kitör egy éneklős-táncolós spontán buli. Minden sarkon szól a zene, a fiatalok nem a mekibe mennek, hanem a tapasbárokba, húsvétkor még azok is részt vesznek a körmeneteken – van belőlük pár tucat -, akik amúgy a lábukat nem teszik be a templomba év közben, bármikor találkozhatunk nemzeti viseletbe öltözött emberekkel – fiatalokkal, idősekkel -, itt megveszik a helyi kerámiát, és nem muszájból, hanem mert büszkék rá és akarják, hogy életben maradjon a mesterség, itt képesek órákig várni egy fagyizó előtt, beállni a százméteres sorba, mert az a hagyomány, hogy addig nincs tavasz, ameddig nem vettél fagyit a Los Italianosban. És beállnak oda a kínaiak, arabok, spanyolok, feketék, sárgák, kékek, zöldek, várakozás közben beszélgetnek, nevetnek és úgy általában jól elvan mindenki. Elég ideig éltem otthon, és elég ideje élek itt ahhoz, hogy ne egy turista lelkesedésével lássam a különbségeket, de a mindennapi élet szintjén. Ez sem hibátlan társadalom, olyan valószínűleg nem is létezik, bajok itt is vannak gazdagon, de az biztos, hogy nem szorul a magyar miniszterelnök védelmére. Úgyhogy innen is szeretném megkérni Orbán Viktort, hogy ne ossza a nemlétező eszét, ne oktasson, hanem jöjjön ide tanulni. Emberséget, összetartozást, hagyománytiszteletet, toleranciát, életigenlést, akkor talán nem beszélne annyi sötét hülyeséget. Jót tenne neki is, az országnak is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.