Ordítok Blog

Bármi áron

Swan Edgar | Május 17, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 425,173 forint, még hiányzik 2,574,827 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Érdekes fejlemény, hogy Orbán Viktor is ott lesz a legújabb – mármint hosszú évek óta ismét összehozni tervezett – békemeneten. Azt hiszem, nem kis szervezést fog igényelni a dolog. Már csak azért is, mert ugye annak a nem tudni mennyi, de nagyon sok testőrnek mindenképpen ott kell lennie körülötte, nehogy valamelyik rajongója csókolgatni kezdje a lába szárát, tehát várható, hogy érdekes látványt fog nyújtani a marconák gyűrűjében kacsázó miniszterelnök. Én már eleve azt sem tudom elképzelni, hogy képes lesz métereket, nemhogy kilométereket gyalogolni, amikor szemmel látható, hogy a koporsószállító furgon ajtajától a célobjektum ajtajáig is komoly nehézséget okoz eljutni. Gondolom a nem kevés túlsúly betett a vázizomzatának is, az ízületeknek is, ami sajnálatos, de igazából nem kötelező ilyen csúful elhízni. Aki hozzáfér a legjobb orvosi ellátáshoz, nem kell három évet várnia, ameddig egy dietetikushoz bejut, aki meg tudja fizetni az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket, annak pedig egyáltalán nem lehet elfogadható indoka arra, hogy hatvanéves korára egy nagyjából mozgásképtelen ronccsá amortizálja le a saját testét. És igen, ez a legkisebb baj a csútival, de azért ez is sokat elárul arról, mi lakik bévül a fejében.

Mert ott az lakik, hogy egyáltalán semmi más nem érdekli, csak a hatalom megtartása. Bőven zsákmányolt már annyit, ami több életre is elég – reméljük, sem Mészáros, sem Tiborcz nem gondolja egy percig sem komolyan, hogy a saját pénzükön ülnek -, tehát már csak a hatalomról szólhat a dolog, semmi másról. Amit én látok, az már messze nem egyszerű karrierizmus, ez már betegség. Annak is a lehető legsúlyosabb vállfaja. Eljutott a csúti arra a szintre, amikor fel sem merül még a gondolata sem annak, hogy visszavonul, élvezi a nyugdíjas éveket – bár még a kinézete ellenére nem érte el a korhatárt, ha kőműves, tűzoltó, postás lenne, még évekig dolgoznia kellene ezzel a korpusszal is -, egyszerűen képtelen elengedni a hatalmat. És már jó ideje erről szól minden ebben a búvalcseszett országban, ehhez igazítottak mindent, ehhez faragták hozzá az alaptákolmányt, ehhez darálták be az Alkotmánybíróságot, ügyészséget, rendőrséget, adóhatóságot, mindent, mindenkit, ennek a hatalomvágynak a tengelye körül forog az egész ország. Most főként, amikor reális esélye van annak, hogy ha még meg nem is bukik – pedig bárcsak! -, de érezhetően meggyengül a rezsim. És ha meggyengül, akkor már akár meg is lehet dönteni.

Egy valamennyire, akár csak egy kicsit is demokratikus országban benne van a pakliban, egy valamennyire, akár csak kicsit is egészséges lelkű politikus tisztában van azzal, hogy jöhet valaki, aki jobb, hogy ő maga hibázhat, hogy elveszítheti az emberek bizalmát, és akkor ki kell engednie a kezéből a gyeplőt. Orbánnál ez nincsen benne a pakliban. Szerintem csak részben azért, mert ha ő bukik, bukik a rendszere is, és ha visszaáll minden hatóság, a bíróságok, nyomozati szervek, ügyészség működése a normális kerékvágásba, akkor ő is, a családtagjai is, a közvetlen udvartartásának tagjai is alighanem el kell számoljanak a vagyonuk eredetével – hogy a többi nerenc, a prérire lombkoronasétányt építő észlénytől kezdve az uniós forrásból épített vityillóba beköltöző polgármesterig milyen sorsra jut, az senkit nem érdekel, Orbánt a legkevésbé -, szerintem ő már ezen is túl van, egyszerűen győznie kell, neki kell minden döntést meghozni, mindenkinek fel kell pattannia, ha ő belép egy szobába, ha kiad egy parancsot, azt végre kell hajtani, ha teraszt akar a világörökségi épületre, akkor lesz terasz, ha stadiont akar a putri végébe, akkor lesz stadion, ha akkugyárakat akar a települések közvetlen közelébe, akkor lesznek ott akkugyárak, és teljesen mindegy, ha az ott élők tiltakoznak, az is mindegy, ha emberek betegszenek, és halnak meg, ha anyák vetélnek el, ha sérülten születnek a gyerekek a szennyezés miatt.

A hatalom mámorító, az, hogy bármit megtehet, hogy mindenki a parancsait lesi, hogy ha kiteszi a lábát otthonról, akkor ugrik vagy 15 testőr, sofőr, akárhány rendőr, ha úgy akarja, helikopter, repülő, minden a világon rendelkezésre áll, senki a közelébe sem kerülhet, senki nem zaklathatja kérdésekkel, senki nem vonhatja felelősségre, ő viszont élet és halál ura. Mert bizony most ez a helyzet. Elérte, amire vágyott – mert mindig is erre vágyott, soha nem arra, hogy szolgálja hazáját -, mégis látszik rajta, hogy egészen nyomorultul érzi magát a bőrében. Nem boldog, és soha nem is lehet boldog. Ez még csak nem is Magyar Péter miatt van, előtte is ez volt. Bemegy – nem megy, viszik, kísérik, fuvarozzák, óvják – a magánrádiójába és már eszébe sem jut úgy tenni, mint aki valóban interjút ad. Már a látszat sem számít, gátlás nélkül teszi ki az asztalra az előre leírt szöveget. Már nincs egy spontán mondata, minden betanult, előre legyártott, felolvasott műanyag. Minden ki van mérve patikamérlegen, minden szó, minden pont, minden vessző. Az ember tűnt el az egész mögül. Az ember, aki egykor – bár akkor is hatalomvágyó, törtető, sunyi alak volt, de azért ott volt – még volt valamilyen, lehetett látni, lehetett érzékelni, hogy ott van. Ma már nincs ott. Csak egy széthízott torzó, aki véreres szemekkel darálja a szájába adott mondatokat, aki kényszerűségből megy, ahová viszik, feláll a székre és elhadarja ugyanazt a háborús lózungoktól súlyos (és egyben súlytalan) prédikációt, majd ugyanezt teszi a rádióban, csak kissé hosszabban. Nem látszik már az ember, sem a határozottság, sem a céltudatosság, az főként nem látszik, hogy az ország érdekében akarna valamit tenni. Egyetlen egy dolog tükröződik azokban a zavaros szemekben; megtartani a hatalmat bármi áron. És ezt az árat nem ő fizeti, hanem mi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Ordítok Blog

Bármi áron

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY