NEHAZUGGY

Lehet erre bármit is mondani?

Lázár Gergő | Május 18, Szombat | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar kormány nem fogja megszavazni a srebrenicai népirtás emléknapjának bevezetéséről szóló ENSZ-határozattervezetet. – jelentette be szerdán Szijjártó Péter Milorad Dodik boszniai szerb vezetővel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján.

Srebrenicában valóban szörnyű tragédia és bűncselekmény történt, de ez egyéni felelősségről szól, és nem kollektíven kellene elítélni egy egész népet.

Tudom, hogy volt már szó erről a kérdésről a minap, de nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Miközben messzemenően egyetértek azzal, hogy a kollektív felelősség elve nem követhető semmilyen esetben, azzal is egyet kell értenem, hogy meg kell emlékezni mindazokról, akiket egy gyilkos eszme pusztított el. Valamiért az emberiség nem nagyon akar szembenézni azzal, hogy egyes nemzetek időnként véres népirtásokat hajtanak végre. Az ukránokkal vagy örményekkel, esetleg görögökkel szembeni népirtást sem szokás elismerni, mint ahogy a srebrenicai brutális mészárlást sem, amelyben több ezren haltak meg annak idején. De a spanyolok – egészen pontosan a spanyol jobboldal – is szeretik azt állítani, hogy annak idején a polgárháborúban nem mészároltak le ártatlan embereket, csupán a vörös hatalomátvételtől mentették meg az országot. Valamiért egyes népek és országok hajlamosak megfeledkezni a múltról és úgy tesznek, mintha azok a szörnyűségek, amelyek a történelmüket meghatározták, vagy nem is történtek volna meg sohasem, vagy pedig nem lettek volna olyan súlyosak, mint amilyenek voltak.

Emlékezzünk csak a többségében brit gyarmatosítókra, akik szinte eltörölték a helyi őslakosok múltját és kultúráját. Százezreket mészároltak le, vagy zártak átnevelő táborokba – akkor ezeket katolikus iskoláknak hívták -, hogy aztán lényegében semmit se hagyjanak az ott élő törzsek múltjából. De példaként felhozhatjuk a gyarmatosító spanyolokat is, akik már lassan ott tartanak, hogy szívességet tettek azzal, hogy kirabolták szinte teljes Dél-Amerikát, mert vitték magukkal Jézus szavait. Vagy ugyancsak a briteket említhetjük, akik elég sokáig éltek vissza az erejükkel, és ezt nem átallottak az írekkel szemben sem használni. Számtalan ilyen példát lehetne felhozni, de a sebrenicai mészárlás sokak szerint már egy más kategóriába tartozik, hiszen mégis csak a 21. század előestéjén történt, akkor, amikor már létezett az EU és az ENSZ is, mégis ezen szervezetek szeme láttára mészároltak le ezreket csupán azért, mert valamilyen vallásúak és nemzetiségűek voltak.

Félreértés ne essék: igaz, hogy emiatt nem a teljes szerb népet kell felelősségre vonni, viszont arról akkor sem szabad megfeledkezni, hogy igenis szerbek voltak azok, akik lemészárolták ezeket az embereket. Nem horvátok, albánok vagy épp magyarok, hanem szerbek. A népirtás megtörtént és tudomásom szerint ezt egyes szerbeken kívül olyan sokan nem kérdőjelezik meg. A lemészárolt ezrek annyit megérdemelnének, hogy legyen egy emléknap, amikor a hozzátartozóik, és tulajdonképpen az egész világ megemlékezik róluk, amikor nem csak ők, de az elkövetők vagy azok rokonai is elgondolkodhatnak azon, hogy mi is történt azokban a szörnyű időkben. Az ilyen borzalmas eseményeket nem szabad sem félvállról venni, sem pedig elfelejteni. Pont ezek azok az események, amelyek nem csupán számunkra, de gyermekeink és unokáink számára is példák lehetnek arra, hogy hova vezet a féktelen gyűlölet. Hogy mit jelent a rasszizmus, az idegengyűlölet, az elvakult nacionalizmus és fasizmus.

Óriási hibát követ el azzal a magyar kormány, hogy egy olyan politikus érvelését fogadja el, aki egy újabb polgárháború küszöbére sodorta a régiót. A kérdés már csak az, hogy mégis mit akar ettől a helyzettől Orbán Viktor és kormánya? Mégis miért van az, hogy szinte állandó jelleggel a történelem rossz oldalára áll az aktuális kormány, és ezzel a teljes magyarságot hozza elképesztően rossz helyzetbe? Mintha szándékosan csinálnák ezt az egészet, csak egyszerűen nem értem, hogy mégis miért. Nincs az az Isten, hogy Magyarországon bárki is megkérdőjelezné a srebrenicai népirtás megtörténtét. A magyarok sokat hallottak abban az időben arról, hogy milyen is a helyzet a határon túl és kétlem, hogy azóta sikerült volna akár a propaganda, akár valami más által átírni a történelmet. Milorad Dodik hazudozhat, amit csak akar, de mivel a szerbeken kívül – akik nyilván nem nagyon akarják elfogadni a felelősségüket – más nagyon nem kérdőjelezi meg a népirtás tényét, ezért számomra érthetetlen Orbán döntése. Mert senkinek se legyen kétsége afelől, hogy nem Szijjártó Péter volt az, aki egymaga döntött egy nacionalista szerb támogatásáról.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!