Azok közé tartoztam magam is, akiket roppant módon idegesített az, hogy nem tudok semerre sem hajókázni az Internet-óceánon anélkül, hogy unos-untalan ne ugrana elém Ursula von der Leyen, aki megbolondult Mikulásként rázza a csengettyűjét, aminek hangjára pingvinnek öltözött emberek szavakat hoznak be a színpadra tálcán; nem akarnék a hiúság csapdájába esni, de volt egy olyan érzésem, hogy ezek az üzenetek mélyen az én intellektuális szintem alá vannak célozva.
Az utóbbi napokban viszont azt tapasztalom magamon, hogy ezt az idegesítő érzést lassan felváltja az irigység. Elkezdtem irigyelni ennek a kampánynak a célközönségét – akik egyébként nem lehetnek kevesen, különben pártunk és kormányunk nem költene súlyos százmilliókat erre a kampányra; mindannyian tudjuk, hogy a közpénzek elköltésekor pártunk és kormányunk szeme előtt a takarékosság és hatékonyság kettős keresztje lebeg.
A tizennégy éves sikerkormányzás után semmi megoldandó probléma – a brüsszeli ármánykodáson kívül természetesen – nem áll előttünk. Látom is magam előtt a családot, Fidesz János és felesége, Fidesz Jánosné sz. Kádéenpé Gizella, meg persze a lurkók, kényelmes, minden luxussal felszerelt otthonukban, az életük sínen van. A sparheltban pattog a szociális tűzifa, készül a vacsora – a krumplileves legyen krumplileves, viccelődik János. Egészségi állapotuk nyilvánvalóan remek, de még ha meg is betegednének, a kiváló magyar egészségügy bármilyen problémára gyógyírt talál szinte azonnal. A gyerekek az iskolában a legmagasabb szintű oktatáshoz jutnak, olyan pedig csak a romlott Nyugaton fordulhat elő, hogy a nagyszünetben az igazgató bácsi megdugja Zsoltikát, esetleg Emesét hátbaszúrja az osztálytársa matekórán, az meg végképp nem történhet meg, hogy négy hatodik osztályos kisdiák úgy megveri ötödik társukat, hogy azon életmentő műtétet kell végrehajtani.
A szülők nagy lelkesedéssel végzik munkájukat a gyártósornál, a fizetésük több, mint kielégítő, a húszéves Suzuki vidáman falja a kilométereket a kifogástalan minőségű utakon, vonat suhan pontosan, szépen a tájon, az árak gyakorlatilag szabadesésben zuhannak, az infláció orrára rácsaptuk az ajtót Hegyeshalomnál. A nyugdíjuk biztosítva lesz – hiszen maga Selmeczi Gabriella ígérte meg – egyre többet és többet engedhetnek meg maguknak, tavaly is milyen jól sikerült az az egynapos társasutazás Pomázra, és a főispán úr megígérte, hogy lesz ingyenbusz az idei margitszigeti békemenetre.
Bármerre néznek, mindenhol siker siker hátán. A Fradi is bajnok lett, nyilvánvalóan mi nyerjük majd a foci Eb-t is (ki más?), gyárak nőnek ki a földből, a szomszéd azt mondja, hogy ott messze, Pesten, lesz még valami felhőkarcoló is!
Vasárnap a plébános ajakán a szeretet és szolidaritás rózsái nyílnak, galambok ülnek a verebekhez, farkas és bárány együtt lakik: csodálatos, gondtalan világ ez; minden világok legjobbika!
Csak hát, ugye, Brüsszel…
Ráczkevy Miklós
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.