NEHAZUGGY

Ki előtt kell meghajolni?

Az ország három részre szakadása. És nem arra gondolok, hogy a mohácsi katasztrófa után tizenöt évvel Magyarország három részre szakadt, és hadszínterévé vált a Habsburg és az Oszmán (Török) Birodalom között zajló háborúknak, hanem napjainkra, amikor a 14 éve egyeduralkodó birodalmi állampárttal szemben álló ellenzék mellé belépett a színtérre Magyar Péter.

Eddig úgy tudtam, hogy a legyőzendő ellenfél egyértelműen a Fidesz, a birodalmi állampárt, de valahogy egyre több jel utal ennek az ellenkezőjére. Gondolok itt elsősorban a DK vezette tömörülés egyre félreérthetetlenebb megnyilvánulásaira. Nem úgy tűnik, hogy kormányváltást, főleg egy második rendszerváltást akarnának; úgy viselkednek, mint akik pusztán a jól fizető pozíciójukat védik. Kicsit olyan, mint A Jó, a Rossz és a Csúf című western alkotásban, ahol a cél az elveszett arany felkutatása volt, aminek érdekében a Jó és a Csúf ugyan összefognak, de folyamatosan szívatják egymást, miközben a Rossz mindig egy lépéssel előttük jár. A végén hárman párbajoznak. A Jó kiveszi a töltényeket a Rossz coltjából, amit az persze nem tud, és így csak egy ellenfélre kell a végén koncentrálnia. Azt kell mondanom, hogy Magyar ezt zseniálisan oldotta meg. A DK célja pedig csak azok számára nem lehet egyértelmű, akik istenként bálványozzák, de legalábbis tévedhetetlennek tartják a párt vezetőit, akik gyakrabban lőnek a Tisza Pártra, mint a Fideszre. 

Bennem felmerült, hogy vajon nem Júdásra kellene koncentrálni? Magyar többnyire ezzel próbálkozik, és ahhoz képest, hogy eddig nem politikus volt, megdolgozza az ellenfeleit. Tény, hogy a DK-t is, nemcsak a Fideszt. Azt a DK-t, amelyik többnyire valóra nem vált ígéretekkel kápráztatta el a híveit, árnyékból kormányzott, arra játszott, hogy bekebelezzen/maga alá gyűrjön/a saját zászlója alá tereljen mindenkit, aki elvileg változást akar. Ez sikerült is, ha a leigazolt pártpolitikusok számát nézzük, de nem sikerült a szavazók számát illetően. Nem Magyar Péter miatt, már előtte se. A DK elérte a növekedése határait, de a párt megosztó vezetője valamiért mégsem úgy értékelte a sorozatos fideszes kétharmadokat, hogy talán érdemes hátrébb lépni, kilépni ebből. Megértem, az ego fontosabb, a haza becsülete is, de az csak utána jön. Ahogy joggal követelte vagy követeli az ellenzék a NER lejáratódott, vállalhatatlan, lebukott tagjainak azonnali távozását a közéletből, ugyanez az igény folyamatosan visszatér ezen az oldalon is. Gyurcsány 14 éve nem hajlandó belátni, hogy mivel a hitelességét kikezdte az idő és a Rogán-központ is (sajnos), soha nem fogja tudni leváltani Orbánt. Viszont ennek nem a Rogán-központ az akadálya, hanem a nép. Ahogy erodálódott a Fidesz, vele együtt lett egyre erőtlenebb, szánalmasabb a Gyurcsány-féle ellenzék. Ez az ország vágyja a változást, ez az ország szemmel láthatóan belefáradt ebbe a végtelen macska-egér harcba, és nyugalmat akar, legalább itthon, ha már az egész világban baj van. Egyszerűen elege lett sok megélhetési politikusból, a milliós fizetéseket a semmiért, az újabb és újabb kudarcokért felmarkoló, a szavak szintjén vegetáló, de a Fidesz hatalmát veszélyeztetni képtelen politikusokból. 

Sokáig én is abban bíztam ezekben a politikusokban és abban, hogy előbb-utóbb kitermelődik egy karizmatikus, de elfogadható vezető, vagy kinő egy új generáció, de sajnos ez hiú ábránd volt. A mostani helyzet világosan megmutatja, hogy mennyire. A DK a NER része; a jó zsaru, rossz zsaru. Akármit mondanak a megmondóemberek, véleményvezérek, a kivárók, az okosok, az átrendeződni látszó politikai térképet megszakértő áltudományos valóságtagadók. Hisznek, nem hisznek, kombinálnak, spekulálnak, osztanak és szoroznak, összeesküvéseket gyártanak, kivárnak, mert csak úgy nem lehet letenni valaki mellé a voksot, csak úgy nem lehet valakinek bizalmat adni, főleg úgy nem, hogy onnan jött. 14 után mit hittek? Honnan fog jönni? A mennyből? Az angyal, aki eljön hozzátok és megmutatja a jászolt, ahol a kis megváltó születik? Mondjuk a bibliai tanítás szerint megmutatta, a végén mégis keresztre feszítették. És nem, nem Róma meg a zsidók ölték meg, hanem a nép. Az a nép, amelyik jellemzően a saját kételyeivel és önös érdekeivel van elfoglalva. Amelyiknek a tagjai állandóan azon morfondíroznak, hogy nekem ebből mi hasznom származik? 2000 éve várják a messiást. Mert akkor elbaszták.

Magyarra is sokan mondják, hogy messiás. De miért is ne mondhatnák, hogy ez a pali a messiás? Aki reményt ad, és erőt mutat fel, hogy lesz változás, lesz jövő? Erre vágyunk, ezt akarjuk. Akik 14 éve le akarják váltani ezt a rendszert, ezt akarják. Itt ez a pali, akire sokan azt mondják, az 1989-es Orbán attitűdjével bír, és sok tekintetben hasonlóan építi magát. De várjunk csak. Mert az már kiderült, hogy Orbán (azért nem Júdás most, mert vallási hasonlat következik) nem messiás volt, csak egy hamis próféta volt. Egy csaló, egy köpönyegforgató szemfényvesztő. Miért ne lehetne Magyar az, aki Pál apostoli fordulattal élve megtagadta azt, amit eddig szolgált? Miért ne lehetne ő az, aki megtisztítja a politikai színteret és kikergeti a hamis, kufár papokat a templomokból?

Dosztojevszkij regényében, a Karamazov testvérekben van egy rész a Nagy Inkvizítorról, aki tulajdonképpen máglyára veti az elé hurcolt Jézust, aki egy gyermeket hozott vissza a halálból a 16. században, Sevillában. Gyönyörű az egész jelenet, ahogy a bíboros rájön, hogy egy messiás csak veszélyt jelenthet az egyházra. Hogy felismeri és számonkéri Jézust, hogy mit képzel magáról, hogy egyszer csak megjelenik, és tönkre akar tenni mindent, amit az egyház az ő nevében felépített, és amin keresztül irányítja/manipulálja az embereket.

Két idézetet tennék ide. Az első, amikor az inkvizítor beszél Jézushoz a cellájában:

„Te vagy az, te? – De mivel nem kap feleletet, gyorsan hozzáteszi: – Ne válaszolj, hallgass! És hát mit is tudnál mondani? Túlságosan is jól tudom, mit mondanál. Aztán meg jogod sincs, hogy bármit is hozzátégy ahhoz, amit már régebben mondtál. Miért jöttél hát, hogy zavarj bennünket? Mert azért jöttél, hogy zavarj bennünket, és ezt magad is tudod. De tudod-e azt, hogy mi lesz holnap? Én nem tudom, ki vagy, és nem is akarom tudni: te vagy-e az, vagy csak az ő hasonmása, de mindjárt holnap elítéllek, és máglyán elégetlek, mint a legveszedelmesebb eretneket, és ugyanaz a nép, amely ma a lábadat csókolgatja, már holnap egyetlen intésemre rohan, hogy parazsat kotorjon a máglyádhoz, tudod ezt? Igen, bizonyára tudod – tette hozzá mélyen eltűnődve, és egy pillanatra se vette le tekintetét foglyáról.”

Igen, a hiú ábrándok és a megalapozatlan, üres ígéretek azok, amikkel manipulálni lehet a tömegeket. Ezt Orbán zseniálisan csinálja, másfél évtizede sikerrel hiteti el a tömegekkel, hogy ő az egyetlen, aki képes megvédeni mindennel és mindenkivel szemben. Mert a nép a szabadsággal semmit nem tud kezdeni, ezzel szemben a biztonsággal igen, meg némi alamizsnával. Mert a lelki táplálékkal nem lehet jóllakni, az önmagában kevés, bár elengedhetetlen. 

És itt jön a második idézet: 

„Ó, minélkülünk soha, soha nem tartják el magukat! Semmilyen tudomány sem ad nekik kenyeret, amíg szabadok maradnak, így hát az lesz a vége, hogy odahozzák a szabadságukat a lábunk elé, és azt mondják nekünk: »Inkább igázzatok le, de tartsatok el bennünket.« Végre maguk is ráeszmélnek, hogy a szabadság és a mindenki számára elegendő földi kenyér együtt elképzelhetetlen, mert ők soha, soha nem tudnak megosztozni egymással! Arról is meggyőződnek, hogy szabadok se lehetnek soha, mert gyöngék, gyarlók, hitványak és lázadók. Te mennyei kenyeret ígértél nekik, de ismétlem: felérhet-e az a gyönge, örökké bűnös és örökké hálátlan emberi nem szemében a földivel? És ha az égi kenyér nevében fognak is követni ezrek és tízezrek, mi lesz azokkal a milliókkal, akik nem tudják elhanyagolni a mennyei kenyér kedvéért a földi kenyeret? Vagy neked csak a nagyok és erősek tízezrei drágák, a többi milliók, akik megszámlálhatatlanok, mint a tenger fövenye, akik gyöngék, de szeretnek téged, csak arra valók, hogy anyagul szolgáljanak a nagyoknak és erőseknek? Nem, nekünk a gyöngék is drágák. Gyarlók és lázadók, de végül éppen ők lesznek az engedelmesek. Csodálni fognak, és isteneknek tartanak bennünket azért, mert mi, az élükre állva vállaltuk, hogy elviseljük a szabadságot, és uralkodunk rajtuk – olyan szörnyű lesz végül nekik a szabadság! De mi azt mondjuk, hogy neked engedelmeskedünk, és a te nevedben uralkodunk. Megint csak becsapjuk őket, mert téged nem engedünk magunkhoz. Épp ez a csalás okozza majd szenvedésünket, mert kénytelenek leszünk hazudni. Nos, ezt jelentette ez az első kérdés ott, a pusztában, és ezt vetetted el te a szabadság nevében, amelyet mindennek fölébe helyeztél. Holott ebben a kérdésben rejlik e világ nagy titka. Ha elfogadod a »kenyeret«, válaszolhatsz mind az egyes embernek, mind az egész emberiségnek erre az általános és örökös emésztő kérdésére: »Ki előtt kell meghajolni?« Nincs állandóbb és gyötrőbb gondja az embernek, mint az, hogy – ha szabad maradt – minél előbb keressen valakit, aki előtt meghajolhat. De az ember olyasvalami előtt igyekszik meghajolni, ami már vitathatatlan, annyira vitathatatlan, hogy mindenki egyszerre, egyetemesen hajlandó meghajolni előtte. Mert e szánalmas teremtményeknek nem csupán az a gondjuk, hogy találjanak valamit, ami előtt meghajolhasson az egyik vagy a másik, hanem az, hogy olyat találjanak, amiben mindnyájan hisznek, és ami előtt feltétlenül valamennyien meghajolnak.”

Az a helyzet, hogy olyan mélyen vagyunk, hogy kell egy messiás. Szerintem nem kellene megvárni, hogy Orbán máglyára vesse.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább