NEHAZUGGY

Poros, idejétmúlt háborús lemezjátszó

Molnár Bálint | Május 4, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát mégis mi a fenéről beszéljenek? Hogy a rendeleti Orbán-rendszer tizennegyedik évére Magyarország Európa második legcsóróbb, egyben messze legkorruptabb országa lett?

Vagy arról, hogy az egykori, valamivel jobb időket is megélt közszolgálati média mára oda jutott a lealjasodásban és a köz semmibevételében, hogy Megafon színvonalú propagandavideók gyártásába kezdett, mert nem elég csak simán kirugdosni a nem fideszes elemeket az MTVA épületének golyóálló üvegajtaján?

Miről beszéljenek? Hogy miközben a fideszes állam nem ad pénzt a gyalázatos felsőoktatási bérek emelésére, a sufnijogász kormány államtitkára pedig beleröhögi az arcukba, hogy az inflációkövető bérezés „jogszabályilag lehetetlen”, az állami tízmilliárdokkal felpumpált magántőkealapok közbeiktatásával agrárbárót csinálnak a nemzet vejéből?

Miről beszéljenek? Hogy a pedofil kegyelmi kérvényt aláíró pártfülbevalós államelnökük három hónapja nem hajlandó belenézni a nemzet arcába és elmondani, hogy K. Endre kegyelmét ki taposta ki belőle, sőt. Ahelyett, hogy az erkölcsi megsemmisülése következményeit vállalva annyi gerinc lenne benne, hogy nem tart igényt az élete végéig törvény szerint neki járó kiváltságokra, még a gazdasszonyért is lehajol?

Miről beszéljenek? Hogy nincs pénz a kasszában, hogy romokban a költségvetés, hogy egekben az államadósság, hogy évekre elásták az országot, amikor 2022-ben mindenáron választást kellett nyerniük?

Miről beszéljenek? Hogy ahelyett, hogy mi előztük volna Ausztriát a kanyarban, Románia előzött meg minket, de már Horvátország is utolért a vásárlóerő-paritáson számolt GDP-ben, és ez további leszakadáshoz fog vezetni, ha a kormánypolitika a jövőben is változatlanul beleszarik a humán tőke szájába, mert számára legfeljebb az a humán tőke számít itt valamit, amelyiknek fideszes a vallása?

Két választás közötti nem választási évben sem tanácsos ilyen és hasonló őszinteségi rohamokat kapni, tükörbe nézni és felnőttként tekinteni a választókra, úgyhogy ez maradt. Az, amit a titkos választási kampány intézményét feltaláló, teljhatalmú, bujkáló miniszterelnök péntek reggel elóbégatott a közszolgálati pártrádiójában. Ami nyilván töviről hegyire egybeesik azzal, amiről bármelyik random Menczer vagy Kiszelly vagy Trombitás vagy Bohár visít fejhangon: háború, háború, háború, 67-szer háború, sodródunk, belesodródunk, bele akarnak sodorni, háborúpárti NATO, háborúpárti EU, ne hagyjuk, nem hagyjuk, csak a béke, csak a Fidesz.

Több mint sokatmondó kórkép. Nagyjából ennyi maradt az intellektuálisan állítólag mindannyiunk fölött álló doktorminiszterelnökből és az ő ~~megélhetési~~ politikusi zsenialitásából. Ennyi maradt az önjelölt hadvezérből, aki lépésekkel a kora előtt jár, akinek mindig igaza lesz, ha belepusztulunk is. Vagy ha kivárjuk. Hiába harcol, hiába van ott a fegyver a kezében, hiába lőtt szét egy rakás mindent, aminek értéke volt, soha nem képes győzni. Az igaza mindig jövő idő, a győzelmei mindig félgyőzelmek, a háborúját újra és újra kell kezdenie. Választások előtt különösképpen. Ennyi maradt Orbán Viktornak és kormányának, miután Tiborcz István és Mészáros Lőrinc és a NER-oligarchia feltőkésítése oltárán, az ezermilliárdos nemzeti agymosás oltárán feláldozták az élhető, Ausztriát lekörözni hivatott országról szóló terveket. Több mint két évvel a Moszkva által kirobbantott ukrajnai háború után ugyanazzal terveznek választást nyerni, amivel 2022-ben sikerült: a Fidesz választóinak háborús pszichózisban tartásával. Azzal, hogy nem beszélnek semmi másról, semmilyen valódi, létező, húsba vágó problémáról, csak a háborúról. Békét ígérnek a pálya széléről bekiabálva, vagyis az EP-választás egyedüli, kizárólagos tétjévé emelik azt a kérdést, kvázi a magyarok szavazatának függvényeként keretezik a béke eljövetelét. Miközben a hervasztó igazság az, hogy a magyar felsőoktatási dolgozók béremelésével vagy az oktatás, egészségügy és szociális ellátórendszer rendbetételével ellentétben NINCS semmilyen megkülönböztetett beleszólása, hatása annak, hogy az EU- és NATO-tagállam Magyarország kormánya mit pofázik. Hogy Orbán egyetlen lélegzetvételébe hányszor fér bele, hogy legyen béke.

Orbán Viktor intellektuális teljesítménye február 2-a óta egy nyikorgó, poros, idejétmúlt lemezjátszót idéz. És ez akkor is érdekes tapasztalás, ha nem most kezdte űzni a sulykolási ipart. De eddig legalább az az érzése lehetett az embernek, hogy ő se hiszi el, amit mond, csak hát a hatalomtechnika mindent felülír, nem kell hinni abban, amiről meggyőződéssel pofázol, elég ha mondod. Egy jó ideje, mióta nem sűrűn mászik a nyilvánosság elé, Orbán azt az érzést kelti (bennem legalábbis) ezzel az ősprimitív, repetitív, végtelenített békeháborús retorikájával, mintha most már ő is elhinné azt a sok közveszélyes ótvarságot, amit beszél. Addig mondogatta, ameddig elhitte. Orbán Viktor ma már csak ennyit tud nyújtani a fideszes béketábornak: egy hazug, mondvacsinált veszélyhelyzetbe préseli őket, és szállítja nekik az ehhez igazított kommunikációs lufival felérő mondvacsinált megoldást. Nincs téma, amit szóba lehetne hozni, rohad minden, de mégiscsak kampány van, mégiscsak kegyelmet adtunk egy pedofil bűnözőnek, mégiscsak megmozdult valami a közéletben, mondani kell valamit. Jól hangzik, hogy mindenről a háború tehet – nem az, amelyiket Vlagyimir Putyin indította, amikor lerohant egy szuverén, független országot, hanem amelyikbe a hanyatló Nyugat bele akar sodorni minket – , ezzel szemben az van, hogy a háborúval szintén szomszédos Romániának is sikerült lekörözni Európa gazdasági gőzmozdonyát. Pedig ott még háborús veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás sincs érvényben.

Az is az elmeháborodást idézi, hogy Kósa Lajos intellektuális szaktekintély Ukrajna győzelme esetére atomháborút, mindmeghalást, világvégét vizionál, de ettől semmiben nem marad el Orbán és a hatalomgyár ama nyálkás, undorító sugalmazása, miszerint akár az EU, akár a NATO belekényszerítheti a tagjait egy háborúba. Nincs ennél nagyobb hazugság. Mint arra a hergelésre építeni egy kampányt, azt hazudni a magyaroknak, hogy a NATO a(z atom)háború irányába sodródik, ezért a NATO tagjai, a legendásan békepárti Magyarországot is beleértve, AKARATUK ELLENÉRE kötelezően részt kell hogy vegyenek majd ebben a háborúban. Nyilván Orbánék számára a jog csak azért van, hogy legyen mit semmibe venni, és legyen mivel visszaélni, de a nemzetközi jog szerint, ami kicsit szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban nem handabanda, hanem alapvetés, a NATO akkor sem tudna háborúba sodródni, ha akarna. Egyszerűen NINCS rá lehetősége, az EU-nak meg a semminél is kevesebb. Ebből a hazug premisszából kiindulva riogatni és olyanokat állítani, hogy

a békére csak az szavaz, aki a Fideszre szavaz,
akik a baloldalra szavaznak, azok a háborúra szavaznak,
ha békét akarsz, szavazz a Fideszre,
mert ha mindannyian kiállunk a béke mellett, akkor meg tudjuk akadályozni, hogy a háború kiterjedjen egész Európára,

legalább akkora bűn, mint politikai érdekből megtagadni, leköpni a magyar történelmet, 56 emlékét, és átprogramozni a magyarok agyában, lelkében azt az evidenciát, hogy ki az agresszor és ki az áldozat. Ez akkor is tragédia, ha a politika nem erkölcsi kategória, és akkor is, ha tisztességes, becsületes választási ígéreteket tenni csak becsületes, tisztességes kormányzással a hátunk mögött lehet. Tét nélkül szájhősködni, kifordítani a valóságot a sarkaiból persze szinte ingyen van ahhoz képest, hogy mennyi munka lenne az érdemi problémákra érdemi válaszokat adni. A széthazudott valóság terjesztése nyilván nem ingyen van, mocskosul sokba kerül, de a tetejébe még azzal is hülyíteni a magyarokat, hogy ha Orbánt hatalomban tartják, akkor nem lesz világháború, minden más esetben meghalunk, minden mélységet alulmúl. Ennél csak az kiábrándítóbb, hogy nincs átütő kijózanító alternatívája ennek az orbáni háborús kampánygyalázatnak, pedig néhány egyszerű mondattal el lehetne magyarázni (már rég el lehetett volna magyarázni) a társadalom fideszes és/vagy rettegésre hajlamos részének, hogy a valóságban teljesen más a helyzet.

Se a jobboldali, se a baloldali polgárok, se a jobboldali, se a baloldali kormányok nem akarnak háborút;
a háborút nem a NATO, nem az EU, hanem Oroszország robbantotta ki minden előzmény nélkül két éve;
semmi nem múlik Orbánék győzelmén: ha a Fidesz megnyeri az EP-választást ugyanúgy nem lesz másnap béke, mint ahogy nem maradt abba a gyurcsányozás se csak azért, mert 2022 április 3-án a Fidesz választási győzelme a Holdról is látszott;
aki valóban békét akar, az a háborús agresszor arcába üvölti bele, hogy takarodjon Ukrajnából, mert akkor béke lesz, de semmi esetre sem az áldozatot segítő szövetségeseit vádolja évek óta háborúpártisággal;
aki a Fideszre szavaz, az Orbán Viktor teljhatalmára, a háborús agresszor Oroszország győzelmére és az áldozat Ukrajna vereségére fogad;
ha Ukrajna veszít, Oroszország beköltözik Magyarország szomszédságba;
következésképpen ha nem Orbán és a Fidesz, hanem Magyarország érdekeit nézzük, akkor a választás tétje legfeljebb ez lehet: Európa vagy Putyin.

Nem bonyolult. És mégis.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!