NEHAZUGGY

Jó lenne olyan országban élni…

Forgács Erzsébet | 2016. Augusztus 28, Vasárnap | 7:45

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az jutott eszembe – nem először és valószínűleg nem is utoljára -, hogy mennyire nagyszerű dolog lenne egy normális országban élni. Csak úgy, békésen, nyugodtan.

Olyan országban, ahol nincsen állandó harci készültség. Ahol a miniszterek elnöke és a kormány egyéb tagjai teszik a dolgukat és az ország érdekében működnek. Szemben a hetedik éve tartó napi propagandával, amikor azzal kelünk és azzal fekszünk minden egyes napon, hogy Orbán Viktor aznap hogy védett meg mindenkit az ellenségtől. Attól az ellenségtől, amelyik a kormánypropaganda szerint folyamatosan támad minket és végső célja az ország elpusztítása.

Milyen remek lenne, ha nem a hirdetésekből tudnánk meg, hogy mennyire jól teljesít az ország, hanem éreznénk a saját bőrünkön, a mindennapjainkban.

Jó lenne, ha nem arról szólna a teljes magyar sajtó, hogy melyik politikus mit mondott aznap és egy mondatra miért nyolc hazugság jut. Ha nem az ingyen osztott ebédekkel kellene életben tartani az embereket, hanem a munkabérükből meg tudnák vásárolni azt, amire szüksége van a családnak.

Jó lenne, ha nem a nyolcadik réteg kerítés lenne a hír, hanem az, hogy működik az egészségügy, az oktatás és a szociális háló. Pontosabban nem is lenne ez hír, mert természetes. Vagyis természetesnek kellene lennie.

Mennyire nagyszerű lenne, ha nem lenne közpénzből fizetett propagandamédia, hanem az állam a kulturális folyóiratokat támogatná, a többiek pedig piaci alapon élnének meg, nem pedig irányított hirdetési bevételekből.

Milyen szuper lenne, ha természetes reakció lehetne az, hogy amennyiben olyan valaki kap kitüntetést, akivel a kitüntetettek nem óhajtanak egy klubba tartozni, akkor a kitüntetés adományozója elgondolkodna ennek okain, a sajtó kormány-pénzelte fele pedig nem mocskolná teljes erőbedobással mindazokat, akik hoztak egy döntést saját lelkiismeretük szerint.

Annyira nagyszerű lenne, ha a honvédelmi miniszternek eszébe sem jutna egy csata évfordulóján rendezett ünnepségen arról károgni, hogy mind meghalunk, hanem csak megemlékezne arról, amiről az ünnepség szól.

Egészen emberi lenne, ha nem lenne hír a kormány közösségi oldalán, hogy 3 milliárd forintot költ a kormány szociális tűzifa-programra, mert egyrészt hazugság, a kormány nem költ semmire, ugyanis nincs pénze. A mi pénzünket költi, ezért nem indokolt a saját vállának a veregetése. De a legjobb az lenne, ha nem lenne szükség ilyesmire, mert mindenki meg tudná vásárolni a szükséges tüzelőt. A munkabéréből. Még ezeknél is csodásabb lenne, ha nem lennének olyan honfitársaink, akik a kormánypropagandától félőrülten ilyeneket irkálnak a cikk alá:

„Az út menti árkok pedig tele vannak feldarabolt fatörzsekkel, vastag ágakkal, a szegény rászorulók (nem az elesett idősekre gondolok), még arra is lusták, hogy összeszedjék.”

Nagyszerű lenne, ha a – profilja alapján – a Kádár-korszakban szocializálódott, pedagógus végzettségű hölgy tisztában lenne azzal, hogy bűncselekmény elkövetésére szólítja fel embertársait és lustának titulálja a lopni nem hajlandókat. Az is csodás lenne, ha senkit nem rázna a feneketlen gyűlölet a másik, esetleg nehezebb körülmények között élő társa láttán.

Összességében nagyon szeretnék egy olyan országban élni, ahol a miniszterelnök nem napi szereplője a híreknek, hanem teszi a dolgát az ország érdekében. Ahol a miniszterek szintén a munkájukat végzik. Ahol a polgárokat nem uszítják a kormány tagjai sem az Unió, sem polgártársaik ellen. Ahol a kormány nem kelti, hanem elsimítani igyekszik az ellentéteket. Ahol a kormány nem az uszítás és gyűlöletkeltés jegyében nyilatkozik meg minden áldott napon, hanem időnként tájékoztatja a polgárokat az elvégzett munka eredményéről, vagy akár kudarcáról, ha úgy alakul.

Olyan országban lenne jó élni, ahol a korrupciót szigorúan büntetik, ahol a szólás szabadsága alapvető emberi jog, ahol működik az ügyészség, a rendőrség, a bíróság, az alkotmánybíróság, a sajtó, a kormány és az ellenzéki pártok is. Ahol a civil kurázsi erősebb a mindenkori kormány hatalmi tébolyánál.

Olyan országban lenne jó élni, ahol a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, a becsületes emberek nyugodtan élhetnek és ahol a polgárok többségének fogalma sincs arról, mi a neve a Jegybank elnökének, vagy a minisztereknek. Csak annyit tudnak, hogy jól végzik a dolgukat és hogy jó ebben az országban élni akkor is, ha vannak problémák. Ahol az ünnep ünnep lehet és eszébe sem jut senkinek azt politikai célokra felhasználni, kisajátítani.

Olyan országban lenne jó élni, ahol mindenki teszi a dolgát, én pedig nyugodtan írhatok arról, milyen csodás kiállításon voltam, milyen színdarabot láttam, könyvet olvastam és arról, hogyan csinálta a nagymamám a kézzel húzott rétest. Pont úgy, ahogy én is csinálom.

Kár, hogy mindez csak álom. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!