Vannak az ember életében megható pillanatok. Ilyen az is, amikor megnyitjuk a postaládát és ilyen, vagy ehhez roppantul hasonlító kedves sorokat lelünk benne:
Kimásolom, hogy jól olvasható legyen. A cím: Szarháziak.
„Ki pénzel titeket tetvek? Hogy nem a kolozsvári magyarok véleményét képviselitek az biztos. Ahány emberrel beszéltem, mind biztosak benne, hogy ti nem is ehettek szalonnát. Dögöljetek meg.”
Hát nem tüneményes? De. Válaszolok is neki, mert oly nagyon szívbemarkoló az ilyesmi.
Endre!
Köszönjük kedves kérdésedet. Igyekszünk kimerítő választ adni rá, mert kultúremberek között ez így szokás. Akkor is, ha nem pontosan fogsz érteni néhány kifejezést.
Tehát: minket az olvasóink pénzelnek. Konkrétan az a 153 ember, aki havi rendszerességgel támogatja a munkánkat és az a 30 fő, akik eseti felajánlással járultak hozzá eddig, hogy működhessen a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk portál.
Tudod, kedves Endre, sokan gondolják úgy, hogy fontos, amit csinálunk. A sokból azok, akik számára jelentősége van annak, hogy működjön ez az oldal és megengedhetik maguknak anyagilag, azok dobnak a becsületkasszába egy kisebb összeget. Pont úgy, ahogy fizet az ember a hentesnél, a fodrásznál, vagy az újságosnál. Csak ameddig az újságosnál előre fizetünk és otthon derül ki, hogy érdemes volt-e, addig itt mi folyamatosan dolgozunk és az olvasó eldöntheti, számára van-e jelentősége annak, hogy holnap és a jövő hónapban is olvashasson. És ameddig az újságot az olvashatja, aki megvette s hazavitte, a Szalonnát bárki, mindenkit szeretettel látunk.
Az a helyzet Endre, hogy egyáltalán nem kötelező a mi írásainkat olvasni. Ez nem robban senki arcába, mint a kormányhirdetések. Nem dobálja be senki a Szalonnát a lakossági postaládákba. Nem reklámozzuk sehol magunkat. Egyszerűen az olvasók adják tovább a cikkeket. Ingyen.
Tehát minket, egyszerű tetveket az olvasók pénzelnek. Azok az olvasók, akik nem feltétlenül adnának pénzt azért, hogy a kormány propagandaoldalait fenntartsák. Pedig arra is adnak bőven, mivel azok működtetése közpénzből megy, csak éppen nem önként adják. Nekünk meg önként adnak. Tudod, Endre?
Abban igazad van, hogy nem a kolozsvári magyarok véleményét képviseljük, mert nem hiszünk abban, hogy joga lenne bárkinek mások véleményét képviselni. Ezt csak a kormány tagjai engedik meg magunknak, mi nem. Mi a saját véleményünket képviseljük, Endre.
Üdvözöljük a kedves ismerőseidet! Biztosan remek dolog lehet időnként összejönni és megbeszélni hogy ki a mocskos zsidó, aki nem is ehet szalonnát és ki a fajmagyar, aki viszont ehet. Tudod Endre, nem az teszi ám az emberi minőséget, hogy valaki zsidó, cigány, meleg, liberális, nő, férfi. Hanem az ember mentalitása (tudom, bonyolult), embersége határozza meg magát az embert.
Ha valaki annak alapján ítél meg másvalakit, hogy az ehet, vagy nem ehet szalonnát, az az illető önmagáról állít ki bizonyítványt. Ahogy te is tetted, kedves Endre. Bár te valószínűleg hiányoztál a töriórákról, de ettől függetlenül elmondanám neked, hogy volt Németországban egy Adolf Hitler nevű illető, akinek szintén nagyon fontos volt az, hogy ki ehet szalonnát és ki nem ehet. Ebbe csak Európában közel negyven millió ember halt bele. Negyven millió élet, Endre! Azért, mert a Hitler nevű ember pont olyan barom volt, mint te és cimboráid. Csak sajnos ő nem a kocsma sarkában hőbörgött, mint ti szoktátok, hanem egy ország élére került.
Sokan gondoljuk úgy Endre, hogy a hozzád hasonló barmoknak kötelező lenne valamilyen vizsgát tenni, mielőtt akár csak egyetlen szavazat erejéig is beleszólhatnátok az ország sorsába. Az a nagyon nagy baj, hogy a magyar politikában is vannak ilyen barmok, mint te, Endre.
Az a szörnyű, hogy ezek nem e-mailekben hirdetik az igét, hanem vezető pozícióban vannak. Szégyenpadra állítják az országot, gyűlöletet szítanak, mégpedig a saját szaros kis érdekeik érvényesítése céljából.
Mert, hogy te egy idióta vagy Endre, az nem nagy ügy. Te egy kis senki vagy és senkik vagyunk mi is. Akár ehetünk szalonnát, akár nem. Csak ameddig neked egy ilyen kis gyűlölködő fröcsögésre telik, mi sokkal több emberhez tudunk szólni. Ez fáj neked, Endre? Hát, ezen nem tudsz változtatni. Ameddig elég embert érdekel a mondanivalónk és ameddig lesz olyan olvasó, aki úgy gondolja, hogy fizet a munkánkért, mert fontosnak tartja, amit csinálunk, addig bizony mi itt leszünk és mondjuk a véleményünket. Tudod, Endre?
Köszönjük a jókívánságodat. Egyszer meg fogunk dögleni, de még nem tervezzük. De ha már ilyen szépen összejöttünk, küldök neked egy linket. Itt tudsz hozzájárulni ahhoz, hogy még sokáig höröghessetek a cimboráiddal, mi pedig továbbra is elmesélhessük az olvasóknak, milyen szar dolog az antiszemitizmus, a rasszizmus, a homofóbia és mennyire veszélyes, ha egy ország vezetése ilyesmikre építi a hatalmát. Ha te is támogatsz minket Endre, akkor azt is elmondhatjuk, hogy mennyire gáz a huszonegyedik században, Európa közepén ilyen primitív barmokra és az ő gyűlöletükre építeni egy országot.
Úgyhogy nyugodj meg szépen és olvasgasd továbbra is azokat az oldalakat, amelyek dugig vannak állami hirdetésekkel. Ott találkozhatsz bőven hozzád hasonló Endrékkel.
Szia, Endre!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.