A mai nap híre, amire ma utaltunk már: házibíróság létrehozásán fáradozik a kormány, miután rájöttek, hogy a haveri, baráti és oligarcha-klánok közpénzekkel összefüggő ténykedései nyomán keletkezett fekáliát többé és kevésbé rendszeresen felszínre hozza a víz.
Eddig egyenként és személyre szabottan próbálták titkosítani a disznóságokat (Magyar Posta, MNB), de ez hosszú távon nem célravezető, már most sem az, úgyhogy – egy, az augusztusi pihenőszabadságok idején, a kormány számára készített igazságügyi minisztériumi előterjesztés szerint – a még foltokban, azaz más hatalmi ágakhoz, intézményekhez képest független bírósági rendszer szétbombázásával a politika számára fontos ügyek egy részét új szervezethez rendelnék.
Mivel az ügyészséggel szemben a bíróságokat még nem sikerült maradéktalanul lefejezni és zsebre tenni, és mivel a bíróságokon nem kopasz verőemberek munkálkodnak, akik kizárólag a kormány érdekeivel egyező döntéseket hoznak, jön az úgynevezett „közigazgatási bíráskodásról” szóló javaslat, amely egy csomó vérfagyasztó változtatást hozna az igazságszolgáltatásba – írja a 444.
Ez az úgynevezett közigazgatási bíróság, amely egy raklapnyi állami intézmény (MNB, Médiatanács, Közbeszerzési Döntőbizottság, stb.) döntéseinek jogszerűségét fogja vizsgálni, járulékos haszonként arról is dönteni fog, hogy mit kell feltétlenül eltitkolni az állampolgárok elől. Szerencsére a választási ügyek (lásd kopaszok akciózása) is ennek az új testületnek a hatáskörébe kerülnek majd és szakmai körökben úgy hírlik, az új szervezet élére Patyi Andrást, a Nemzeti Választási Bizottság jelenlegi vezetőjét katapultálhatják. Egy vérbeli pártkatonát, akivel nem lesz gond.
De talán a leghajmeresztőbb pontja az elképzelésnek mégiscsak az, hogy az új bírósági szervezet vezetőségének felét szándékosan nem bírókból, hanem közigazgatásban dolgozó jogászokból, például kormánytisztviselőkből állítanák össze. Hogy Patyira írták ezt a dörgedelmet, vagy sem, azt nem tudom, de az már eleve előnyt jelenthet, hogy mindössze két évig dolgozott bíróként, ide annyi is bőven elég, a szervilizmus pedig adott, tehát.
Mikor már majdnem azt hittem, hogy nincsen lejjebb, hogy már nincs hely egy újabb szögnek abban a koporsóban, akkor kiderült, hogy a nyári uborkaszezon leple alatt a keményedő diktatúra mintegy elmaradhatatlan kellékeként kitalálták a saját, teljes mértékben kézivezérelhető álbíróságukat. Ide fog kerülni minden olyan szennyes, mocskos – a választási törvénnyel, az információszabadsággal és egyéb fölösleges baromsággal kapcsolatos – ügy, amiről eddig a többé-kevésbé független bíróságokon döntöttek. És ahol az állampárt bírói tapasztalattal nem rendelkesző jogászai fognak meglepő ítéletek hozni a harácsoló gépezet legnagyobb megelégedésére.
A rettegést, a talajvesztést kompenzálandó, a maffia úgy tesz, mintha semmitől nem félne. Én pedig újra nézek ki a fejemből, mint Ádám anyák napján, mert felfoghatatlan, hogy megválasztott, bizalommal felruházott emberek hatalomvágya és mohósága ennyire határtalan legyen, illetve, hogy még mindig van mit lebontani az egyébként is földig rombolt jogállamon, ahol a gyűlölködést, rasszizmust, ideológiai boszorkányüldözést állami kitüntetésekkel honorálják.
Tudom, hogy sem az ingyenes Facebookot, sem a Pokemon-Go zavartalan működését, sem a szájbatekert Tesco-párizsi árát nem érinti, de újabb szintet lépnek a szabadságszerető magyar nép megszopatásában. Eddig csak személyre szabták a törvényeket a szervilis idióták és a befolyásos maffiózók együttműködésének köszönhetően/érdekében, most viszont – ha minden igaz – a rendszerhez nyúlnak hozzá, a rendszert bontják tégláira. Azt a rendszert, amelyben bírói szakképesítéssel vagy tapasztalattal nem rendelkező jogászkák fognak rögtönítélni. Akarom mondani, rögtönfelmenteni Rogánhoz hasonló, alvilággal összefonódó gazembereket.
Végül is kiherélték már az Alkotmánybíróságot és jogászkodó, jogkárosult kreténekkel töltötték fel, harácsoltak maguknak bankot, médiát, ügyészséget, rendőrséget, egyetemet, sportklubot, mangalicatelepet, kastélyt, földet, de nem volt még egy olyan bíróságuk, ahol csak azok hozhatnak ítéleteket, akiket ők ültetnek oda.
Nem tudom, hogy konkrétan Mengyi Voldemort Roland alkotmányos kenőpénzekkel üzérkedő fideszes gazember nyilvánosságra került ügye volt az utolsó csepp a pohárban, vagy már Matolcsy sokadik cseszegetése elindította a Trócsányi László igazságügyi miniszternek nevezett tróger agytekervényeit, de az üzenet egyértelmű: nem volt, és nem is lesz, mert nem is lehet olyan, hogy egy fideszes maffiózó mentelmi jogát felfüggesszék csak azért, mert visszaélt a hatalmával. Az nem lehet, hogy naponta Rogánok, Mészárosok, Vajnák miatt kelljen valamit kitalálni és az elmúlt nyolc évre mutogatni.
Ehelyett bíróság is kimondja majd, nem csak a személyre szabott törvények szavatolják, hogy lopni rendben van, legális és semmi baj nincs ezzel. Ingyenes termékekre milliókat lenyúlni a közösből, rendben van. És főleg rendben van, hogy csak azok lophatnak, akik lojálisak a rezsimhez. Sőt, az is rendben van, hogy senki másnak nem terem itt babér. De ami a leginkább rendben van az az, hogy semmi közünk hozzá. Nekünk, akiknek a tulajdonát lopják éppen.
A pofátlanság, az elszabadultság, a gátlástalanság nyilvánvaló jele, hogy már át sem hajlandó fogni a tudatuk, hogy ki kinek tartozik elszámolási kötelezettséggel és hogy ez kurvára nem opcionális kategória. Hogy igen, kizárólag ők, a megválasztottak tartoznak a népnek elszámolási kötelezettséggel, hogy a közérdekű, közpénzeket érintő adatokat nem titkolni kell, hanem transzparensen a pórnép orrára kötni. Hogy nem azért szavazott bizalmat nekik valós, majd vélt kétharmad, hogy utána a fejükre köpjenek, beletöröljék a szaros gumicsizmájukat és uralkodjanak rajtuk.
Szeretném azt hinni, hogy ezt már biztosan nem lehet benyeletni a lábtörlőnek nézett magyar közvéleménnyel, a szakmával, az értelmiséggel. Az a baj, hogy már a kopaszok választási irodai műveleténél is azt hittem. Meg amikor megcsinálták a trafikmutyit. Meg amikor Matolcsy családi vállalkozást csinált az ország jegybankjából. Meg a Ligetben történt erőszaknál. És korábban annyiszor. Valójában szinte naponta. Sokszor reméltem, hogy egyik-másik égbekiáltó disznóságuk elkövetésekor a szekta is felébred és betelik a pohara. Hogy a jogállam, a törvényesség, a demokrácia ilyen jellegű semmibe vétele, amire az elmúlt hat évben hetente szolgáltattak példát, az ország ilyen gátlástalan kirablása és az, hogy már a látszatra sem adnak, miközben legalizálják a bűzt, már egy tisztességes, becsületes, józan fideszes szavazó számára is vállalhatatlan.
De ha most se – és félek, hogy most se, majd inkább az én kurv*anyámat szidják és önigazolást keresnek – legközelebb majd a büntetőügyi házibíróságot is behúzzák. Hogy az ellenzéki, vagy annak tűnő politikusokat, a kritikus újságírókat, a túl kíváncsi civileket is gond nélkül el lehessen takarítani. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az erőskezű, mindenkinél okosabb, mindenkit kioktató, mindenki ellen bátran harcoló, bűnbakgyártó vezető iránti beteg imádat ezúttal is felülírja a mitikus szabadságszeretetet. Ahelyett, hogy több tízezres tömeg üvöltene az Országház előtt, jól megmagyarázzák maguknak, miért jó ha nem gondolkodni, felelősséget vállalni, felnőttek módjára döntéseket hozni, és egyáltalán mindenféle – a mindennapi dagonyázást látszólag nem érintő – demokratikus faszságokkal bíbelődni.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a demokrácia iránti igény, amely a nemzeti oldalon meglehetősen fejletlen és csökevényes csak fizikai kényszer hatására fog kifejlődni. Erőszak nélkül ez nem fog menni. És hiába írtuk le annyiszor, nem vesztette érvényét, de mától legalább méginkább érvényes. Amíg a retkes lábtörlőnek nézett, szabadságszeretőnek megénekelt magyar nép nem ébred egyenként öntudatra, szó szerint bármit megtehetnek. Aki úgy érzi, hogy rá nem vonatkozik mindez, annak fájdalmas lesz a kijózanodás. Mert diktatúrában nincs olyan, amit nem mernek megtenni, diktatúrában nincs olyan, hogy csak az egyikkel teszik meg, a másikkal nem.
Frissítés: Igen, olvastam Lázár János szokásosan cinikus nyilatkozatát arról, hogy teljes hülyeség, ami megjelent a 444-en és érdeklődve várom a szeptemberben kezdődő ötpárti egyeztetést a tervezetről. Ami ezek szerint létezik, csak Lázár másképp nevezi. Hány ilyen titkosítást, sunnyogást, szarelkenést láttunk? Tagadták, majd pár hónap múlva bevezették. Csak sokkal durvábban.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.