Ártunk és ormányunk úgy érzi, még nem telepedett rá mindenre, még most is van olyan terület, ahol nem az Orbán Viktor vezette érdekközösség mondja ki a végső szót. Ezt nem engedhetik meg maguknak, mert folyamatosan rettegnek. Mindentől rettegnek.
Ez nem zárja ki, hogy cinikus vigyorral köpjék szemen akár a – még – Magyarországon élő, akár a külföldre kényszerült honfitársainkat. Nem gátolja őket abban sem a rettegés, hogy pofátlanul kampányoljanak a külhoni magyarok között.
Hiába kotornak maguk alá mindent, hiába telepszenek rá a teljes társadalomra, hiába kebeleznek be minden létező területet a tankönyvírástól az alkotmánybíróságig, hiába korrumpálják szét a közvagyont, rabolják le az országot, tovább fosnak.
Saját bíróságot akarnak, mert ezt a területet még mindig nem sikerült teljesen letarolni, még működik a bírói függetlenség. Ez azt eredményezi, hogy Matolcsy Györgynek még mindig be kell mutatnia a szerződéseket, hogy Mészáros Lőrincnek még mindig úgy kell tennie, mintha szabályos pályázaton nyerne el minden megbízást.
A kormány – pontosabban az a jónéhány família, amelyik ráépült a társadalomra és piócaként szívja ki az életerőt – teljesen elveszített minden önkontrollt és bármit, mindent megtesznek azért, hogy hatalomban maradjanak.
Ez már nagyon régen nem politika, nem az országról szól. Ez pénzről és hatalomról szól. Nagyon kevés választja el a jelenlegi Magyarországot Törökországtól. A bíróság függetlensége talán az egyik utolsó, demokráciákra jellemző dolog, amit nem vertek teljesen szét.
Pedig megpróbálták. A bírák kötelező nyugdíjaztatásával, Szájer József feleségének – Handó Tündének – a kinevezésével. Ma is és minden nap igyekeznek beleugatni a bírói döntésekbe. Mindeddig eredménytelenül. Ezért úgy döntöttek, megcsinálják erőből, mint minden mást.
Orbánék rettegnek. Az életükért futnak, a törvény elől rohannak. Miközben nincs már olyan iskola, kórház, önkormányzat, egyetem, sportklub ahol ne az ő pártkatonájuk ülne, még mindig van olyan bíróság, amelyik az ő akaratukkal szembemenve a jogot képviseli. Ezen akarnak most változtatni.
Ha ez bekövetkezett, akkor sem fognak nyugodni. Hamarosan választások lesznek – bár a többesszám már nem indokolt – és hiába manipulálják a választási törvényeket, hiába szabták át a választási körzeteket, hiába próbálják megvenni a külhoni magyarok szavazatait, hiába próbálják nehezíteni a külföldön dolgozó honfitársaink szavazását és hiába vezetnek a közvéleménykutatások szerint.
Ez még mindig nem elég, nem biztonságos. A közhangulat egy pillanat alatt megfordulhat, elég, ha napvilágra kerül valami olyan ügy, amire felkapják a fejüket az emberek. Ezt – hogy ilyen ügyek kiderüljenek – kell meggátolni minden eszközzel.
A bíróság kiherélése nem a vége, hanem a kezdete a történetnek. Ameddig van egyetlen ember ebben az országban, aki ki meri mondani, le meri írni a véleményét, ameddig létezik egyetlen tényfeltáró újságíró, egyetlen szabad blog, addig ezek nem nyugszanak.
Most szólok, hogy a következő hadjárat ellenük fog irányulni. Már most is zajlik, de többé-kevésbé törvényes keretek között. Jellemzően a kormány-pénzelte sajtómunkások végzik a piszkos munkát. Lejárató cikkekkel, eszelős hülyeségekkel tömött rágalom hadjáratokkal igyekeznek hiteltelenné tenni minden ellenzéki felületet. A kormány is kiveszi a maga részét a dologból. A televíziócsatornák és az internetes média felvásárlásával, a reklámbevételek irányításával és a jól bevált lejáratással.
Ezekkel azonban nem sikerül célt érniük. A bíróság ellehetetlenítése és kézivezérlésre kapcsolása után a szabad sajtó lesz a következő célpont. Sokkal durvábban, mint ahogyan most történik. Személyes támadásokkal, az új, házi bírósághoz terelt, irányított sajtóperekkel, a szólás szabadságának további csorbításával fogják elhallgattatni – vagy legalább megpróbálni – azokat, akik merészelnek írni a korrupciós ügyeikről, a privát kis mocsokságaikról, vagy bármiről, a választási győzelmüket veszélyeztethetné.
Bőven ideje lenne felébredni a társadalomnak és ideje lenne – talán ez az utolsó perc, amikor még mód van tenni valamit – a bíráknak, ügyvédeknek összefogni a jogállam roncsainak megmentése érdekében.
Ideje lenne ezt megtenni a még működő független sajtónak, újságíróknak, bloggereknek, ilyen-olyan módon publikáló írástudóknak, mert hamarosan már túlságosan késő lesz.
A társadalom feladata nem az, hogy lehajtott fejjel szolgálja a kormányt, hanem az, hogy ellenőrizze a politikusokat és beleszóljon az ország dolgaiba. Nagyon az utolsó percben vagyunk ahhoz, hogy még tehessünk valamit. Ha így folytatjuk, kiírjuk magunkat a demokratikus országok névsorából és kiírjuk magunkat az Európai Unióból. De kiírjuk magunkat az élhető országok sorából is. Holott már most is csak a szakadék peremén kapaszkodunk, tíz körömmel.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.