Hogy kezeljük mégis valamennyire helyén Bayer kitüntetését (a visszaadott lovagkereszt-számláló jelenleg 88-at mutat) és ne hagyjuk, hogy bármiről is elterelje a figyelmünket, ami figyelemre méltó, javaslom Kövér László házelnök szánalmas erdélyi hakniját.
Ami egy természetes, szóra sem érdemes esemény lehetett volna, ha Kövér, mint egy határon túli kulturális rendezvény – jelen esetben a Vásárhelyi Forgatag – fővédnöke azt tette volna, ami a dolga: ünnepélyesen megnyitja az eseményt, szól pár üdvözlő szót, áldását adja az egészre, örül, büszke és lepacsizik a helyi biodíszletekkel.
Ehhez képest Kövér László házmester kampányolni ment Erdélybe és ehhez használt fel egy politikától és saját agybajától elvileg független eseményt. Konkrétan arra, hogy felkérje a magyar állampolgársággal is rendelkező marosvásárhelyi és erdélyi magyarokat, hogy október 2-án mindannyian vegyenek részt a magyarországi népszavazáson, és szavazzanak nemmel az Európai Unió által tervezett kényszerbetelepítések lehetőségére.
Szavazzanak annyian és úgy, hogy Magyarországon, Erdélyben és Közép-Európában mi magyarok, a velünk sorsközösségbe rendelt népekkel együtt megőrizhessük, ami a miénk: szülőföldünket, nyelvünket, kultúránkat és keresztény hitünket
– jelentette ki – sok minden más mellett, amivel most nem foglalkozom – pátosszal teljes hangon, a szokásos üres és értelmetlen lózungot puffogtatva Kövér László.
Mert a kérdés még mindig az, akkor is, ha soha senkinek nem volt bátorsága megkérdezni erről Kövért: a környező országok bármelyikében élő magyaroknak mi közük van és miben érinti őket, hogy Magyarországra kényszerbetelepítenek (nem igaz, nem létezik kényszerbetelepítés!) vagy sem. Hogy 1300 embert, vagy 1450-et? Nem lehet, hogy a marosvásárhelyi magyaroknak elsősorban az lenne az életbevágó szavazás, amelyen egy véresszájú, nacionalista román polgármester helyett esetleg újra normális polgármestert választhatnának maguknak? Félreértés ne essék: a jelenlegivel nem az a baj, hogy román, hanem hogy korrupt. És ha ez valamiért (az idei önkormányzati választások tanúsága szerint) nem volt fontos számukra, akkor milyen megfontolásból szavaznának egy másik ország belügyeit érintő kérdésben?
Kövér László minden határon túlmenő határon túli szavazatokért kuncsorgását az teszi még nevetségesebbé és dühítőbbé, hogy alig pár napja elvtársai a Fideszben arra sem vették a fáradságot, hogy becsámpázzanak a munkahelyükre, hogy egyáltalán vitába szálljanak a – kettős magyarokkal ellentétben – külföldön dolgozó magyar polgárok levélben szavazásának ötletével. Az nem tűnt fontosnak, nem értek rá. Nem, ez nem igaz. Szándékosan tartották magukat távol az ellenzék által kezdeményezett vitanaptól. Mert ez a hatalom pillanatnyi logikája szerint az üdvös. Akik vélhetőleg ellenük szavaznának, azok számára megnehezítik a szavazást (külföldre kényszerült magyarok), akik pedig mellettük voksolnak, azoknak megkönnyítik (határon túli kettős állampolgárok).
Ilyen értelemben Kövér erdélyi kiruccanása és – buzdító passzusokkal feldíszített – kampánybeszéde a hatalom megtartásának keserves igyekezetéről szól. Az aljasság, hazugság nem akadály jeligére Kövér László azt próbálta elhitetni hallgatóságával, (egyébként ezt teszi minden nap), hogy ő mélyen hisz abban, hogy az, amit összehord tájékozatlan és/vagy megvezethető emberek színe előtt, az valójában a magyarság érdekét szolgálja. Hiszi és vallja, hogy miként Magyarországon, úgy a határon túl is érdemes hülyének nézni az embereket, mert a hülyéket manipulálni, irányítani lehet. Nem baj, ha nem láttak még menekültet, nem baj, ha nem létezik kényszerbetelepítés, nem baj, ha tényszerűen uszít a Fidesz.
A teljes pszeudo-jobboldali értelmiség (nyilván nem szeretném Németh Szilárdot vagy Kósát megsérteni ezzel a besorolással) ebben a feudalista-giccses soviniszta-harsányan rasszista és kirekesztő paradigmában definiálja önmagát Bayertől Kövéren át Balogig, és ezt a valódi jobboldaliságot súlyosan nélkülöző ragacsot próbálják szavazóikra és potenciális szavazóikra is rákenni. A határon innen és túl egyetlen feladat van: idomítani a társadalmat, végtelenül lebutítani és erölcsileg a Fidesz moralitásának szintjére zülleszteni. Ez az, ami elől valódi értékrenddel bíró, baloldali, jobboldali, keresztény, liberális, konzervatív ember egyaránt menekül, amitől felfordul a gyomra.
Aki meg nem tud, nem képes menekülni, mert a Migráns1 és a DunaTv a fő tájékozódási forrása, aki annyit ért az egészből, hogy mind meghalunk, annak Kövér László az igazság forrása, amint egy kulturális rendezvényen politizál, mérgezi a levegőt, ássa az árkot. Ez történik.
Ahogy Bayer Zsolt lovaggá ütésének mocskából sem sikerült kihagyni az erdélyieket (egyebek mellett az erdélyi magyarság életének hiteles és méltó bemutatásával indokolták a kitüntetését), úgy a Fidesz kvótanépszavazását sem fogják megúszni. Azokat is tömegesen belekeverik, akik szívesen kimaradnának ebből, akik noha kevesebben vannak, mint a vakon hívők, de tisztában vannak azzal, hogy mi történik. Hogy olcsó szavazógépnek, silány politikai fegyvernek tekintik őket a Fidesz hatalomban maradását beteljesítő szabadságharcában. Akiket nem kérdeznek, csak utasítanak, akiknek nem szimbolikus jóvátételi gesztusként lökték oda a kettős állampolgárságot, hanem azért, hogy életük végéig hálásak legyenek érte. Hogy gondolkodás nélkül vegyenek részt a hatalommániás, korrupt Fidesz-kormány hatalomba betonozásában.
Nincs rendben, Kövér úr, nagyon nincs rendben! Mert ha – tegyük fel a feltehetetlent – ezek a határon túli magyarok zömmel a patás ördög Gyurcsány szimpatizánsai lennének, akkor Kövér László éktelenül sivalkodna most azon, hogy olyanok akarnak beleszólni a magyarok dolgába, akik nem élnek Magyarországon, akiknek nincs bejelentett magyarországi lakcímük, akik nem fizetnek adót, rezsit, és egyéb terheket Magyarországon, akik nem veszik ki a részüket a sok jóból. És igaza lenne.
Ez itt azoknak a határon túli magyaroknak a véleménye, akiknek nem kell a hazug pátosz, a félrevezetés, a lekenyerezés. Akiknek nincs szükségük a Kövér László színűre festett gyűlölködésből, összeesküvés-elméletekből és delejes, hagymázas nemzetféltésből. A budapesti kormány manipulatív uszítása pusztító: bedőlnek neki mindazok, akiknek már a román nemzetállami törekvések pusztításával is szembe kellett nézniük, amely szintén mély nyomokat hagyott bennük. Nem egészséges, sőt történelmi bűn meglovagolni a magyarság legsötétebb ösztöneit, rájátszani az előítéleteikre, pánikot kelteni határon innen és túl. Belerángatni őket egy drága, értelmetlen, semmilyen jogkövetkezménnyel nem járó, kizárólag a Fidesz erődemonstrációját és választási felkészülését szolgáló népszavazásba.
Nem kellene felhasználni a határon túliakat ebben az ocsmány háborúban. A magyarországiakat sem kellene. Az, hogy a határon túliak még így is csupán elenyésző része kíván élni megkérdőjelezhető szavazati jogával, némiképp megnyugtató. Ami nem megnyugtató az az, hogy ezek az elenyésző számú levélszavazatok könnyedén hamisíthatók. Mert ilyen ez a beteg és torz rendszer. És szerintem vannak jónéhányan, akik nem szeretnék megtudni, hogy a tudtukon kívül szavaztak.
Kövér Lászlónak üzenném ezúton, hogy még mindig nem lenne muszáj elmenni a falig. Kétélű ez a fegyver és minden korábbi híresztelés ellenére nem vagyunk mind hülyék. Ragaszkodunk a szülőföldünkhöz, nyelvünkhöz, kultúránkhoz, sőt keresztény hitünkhöz is. De nem fegyverekkel, hazugsággal és gyűlölettel.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.