NEHAZUGGY

Most úgy van ellenzékben a Fidesz, hogy hetedik éve kormányoz

Tamás Róbert | 2016. Augusztus 24, Szerda | 14:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A héten volt az a szép nap, amikor a kormánypárt – ismételten – kinyilvánította, mit is gondol a külföldön élő honfitársainkról. Nem azokról persze, akiket a határon túl pottyantott le a gólya, hanem azokról, akik itt születtek, de hosszabb-rövidebb időre kénytelenek voltak más országba költözni.

Ameddig a honosított magyarok szavazhatnak levélben, az itt született magyarok ezt nem tehetik meg. Mert csak. Egyébként a külhoni magyarok közül még az egyharmaduk se regisztrált, tehát ennyien – vagy annyian – óhajtanak beleszólni az itthoni eseményekbe. Nagyon helyesen döntött a többség. Az szavazzon Magyarországon, aki itt él, vagy itt élt tartósan és pontosan átlátja, mi történik az országban. Aki nem tudja, az ne szavazgasson, mert csak árt vele.

Igaz, ezen a vonalon elindulva sok magyarországi magyar is vidáman távol maradhatna a szavazástól, mert ők meg úgy nem értenek semmiből semmit, hogy közben itt élnek.

Érdekes a kormány gondolkodása, már amennyiben lehet ilyesmiről beszélni egyáltalán. Miközben azok a honfitársaink, akik akár soha életükben nem fordultak meg Magyarországon, vagy csak futólag látogattak ide, gond és nehézség nélkül szavazhatnak levélben, addig azok, akik itt élték le életük nagyobbik részét, kizárólag személyesen adhatják le voksaikat a külképviseleteken.

Tehát ameddig azok, akik a saját bőrükön nem feltétlenül tapasztalták meg a kormány áldásos tevékenységének eredményét, azok könnyítést, akik viszont már megtapasztalták, azok nehezítést kapnak. Ajándékba. Persze az ideális megoldás az interneten történő szavazás lenne, de attól olyan messze vagyunk, mint Kósa Lajos az egyetemi székfoglalótól. Mármint kopasz verőlegények segítsége nélkül, mert velük könnyebben lehet foglalni.

Ezen próbált segíteni az ellenzék – nem Kósa Lajoson, hanem a szavazás nehézségein – de a Jobbik javaslatát még a parlament elé sem sikerült vinni, mivel a Fidesz-KDNP dicső tagjai nem jelentek meg a munkahelyükön, ezért döntésképtelen volt az ülés. Köszi, srácok. Ez a taktika egyszer már bevált, amikor még úgy volt ellenzékben a Fidesz, hogy nem ők kormányoztak. Most úgy van ellenzékben a Fidesz, hogy hetedik éve kormányoz. Ez azért nem semmi!

Márpedig annak oka van, ha a kormánypárt szemen köpi önmagát. Nem okoz ez nekik nehézséget, nem erről beszélek, de a melldöngetős-nemzeti-fogjunkössze propagandába sehogyan nem fér bele 800 ezer és egymillió közötti honfitársunk állampolgári jogai gyakorlásának – ha nem is csorbítása – nehezítése. Ilyet nem tesz véletlenül senki, az Orbán-kormány főleg nem.

A megoldás – vagy legalábbis az egyik ok – egy olvasói hozzászólásból bomlott ki számomra.

„Én a Ceauşescu-rezsimben éltem majd’ két évtizedet az életemből, majd a korosztályomból sokunk szétszóródott a világban. Döbbenve tapasztalom, hogy olyan, Erdélyből direkt az USA-ba vándorolt ismerőseim, akik soha nem éltek Magyarországon, mennyire dicsőítik Orbánt és rezsimjét. Ugyanakkor gátlás nélkül kétségbevonják, kifigurázzák a M.országról azóta kivándoroltak távozásának a politikai rezsimhez köthető okait. Látom, ahogy osztják egymást között az Orbánt magasztaló magyar és angol nyelvű írásokat. És nekem csak ilyen Amerikában élő ismerőseim vannak 🙁 (Amit leírtam, az tulajdonképpen a Németországban élő erdélyi ismerőseim nagyobb részére is igaz.)”

Ez természetesen nem jelenti, hogy minden külhoni magyar így gondolja, hiszen nem mindenkit lehet ilyen szinten megvezetni, de sokan támogatják Orbánt úgy, hogy gyakorlatilag nincs semmiféle tapasztalatuk a valóságról.

Ezzel szemben azok a magyarok, akik itt éltek és innen kényszerültek külföldre, a bőrükön érezték a kormány áldásosnak jóindulattal sem nevezhető ténykedését. Semmi mást nem tesz a kormány, mint kicseréli a szavazókat. Akik vélhetőleg ellene szavaznának, azok számára megnehezíti a szavazást, akik pedig mellette szavaznának, azoknak megkönnyíti.

Önös érdekből, a hatalom megtartása céljából az ország kormánya igyekszik kirekeszteni közel egymillió honfitársunkat az ország sorsának alakításából. Teszi ezt az a kormány, amelyik reggel, délben és este a nemzeti összetartozást hirdeti.

Az aljasságnak és a sunyi hazudozásnak olyan fantasztikus szintje ez, amire nincsenek szavak. Illetve vannak, de azokat nem írhatom ide, mert véletlenül ismét megtámadja a szerverünket egy unatkozó albán néptánccsoport.

Fogunk még erről beszélni, de addig is jó lenne, ha mindenki elgondolkodna ezen a történeten. Főként azok a magyarok, akik úgy akarnak beleszólni a magyar belpolitikába, hogy annak következményeit nem ők viselik. Bármennyire jó a szándékuk, ne akarják ők eldönteni, hogy mi hogy éljünk itt. Mi sem szavaztunk Ceauşescu hatalomban maradására – nem is volt rá mód – de gondoljanak bele, mi lett volna, ha szavazhatunk és nekünk innen ő lett volna a szimpatikus.

Ha szavazni akarnak, költözzenek ide, éljenek itt, dolgozzanak itt és akkor joggal járulhatnak az urnák elé. De így, távolról és tájékozatlanul nincs joguk ehhez. Akkor sem, ha van. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!