Gondoltam, hogy amíg elkészül a legújabb Századvég felmérés a konyhaasztal mellett, amelyből kiderül, hogy a magyarok 87,9%-a mindennél jobban szeretne budapesti olimpiát, nézzük a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet, mit mért ebben a témában. Ne vegyünk rá mérget, kezeljük fenntartásokkal, de azért ne menjünk el szó nélkül mellette.
Feltéve, és meg is engedve, hogy Orbán Viktor Rióban sokadszorra megfogalmazott vágyálma, a magyar olimpiai csapat sikerével, illetve az elmúlt 100 év bravúrjaival legitimált, mindenáron olimpiát rendezünk, mert megérdemeljük, mert jár nekünk, mert hajrámagyarokon túl, maradt még némi igény a józan ész (nem bayerzsolt) hangjára, a szakmai és gazdasági megfontolásokra.
Amelyek nem a nemzeti büszkeség mindent felülíró irracionalitása, hanem a mellbevágó tények és lehetséges következmények oldaláról figyelmeztetnek arra, hogy egy esetleges olimpia megrendezésébe (amelynek jogát nem elnyerni, hanem kilobbizni, kvázi megvásárolni kell!) belenyomorodik az ország. Mondanám, hogy Görögország sorsára jut, de az első negyedév gazdasági mutatói alapján azon már túl volnánk, ha jól tévedek. Szóval.
A Publicus Intézet augusztus 11 és 16 között, 1000 fős mintán vizsgálta a budapesti rendezésű olimpia megítélését és a riói olimpiai közvetítések iránti érdeklődést. Mivel az olimpia nagyjából múlt idő, maradjunk annál a kérdésnél, amivel kapcsolatban a magyar kormány annyira hülyének és tájékozatlan bunkónak tartotta a népet, hogy nem merte népszavazásra bocsátani: bele akarnak rokkanni önként és dalolva egy saját rendezésű ötkarikába, vagy nem akarnak.
A főbb csapásirányok a magyar emberek fejében:
Ha végignézünk a fenti számokon, akkor azt látjuk, hogy a rögvalóság nem igazán akar összeállni a magyar ember fejében, és némiképp ellentmondásos a kép. Ez valószínűleg ugyanannak a kognitív disszonancia nevű betegségnek tudható be, ami miatt azt is beveszi a gyomra, hogy az éppen összedőlni készülő erdőszéli vályogház mellé, amelynek lakói naponta éheznek, miért érdemesebb kalandparkot építeni, mint előbb felújítani a nyomortanyát és megfelelő megélhetéshez juttatni az érintetteket.
Nehezen érthető, hogy sok jómagyar ember, aki szerint az ország túl szegény az olimpia megrendezéséhez, miért tapsol mégis az ötlethez, bár kétségtelen, hogy a taps legfőbb oka a tájékozatlanság. Igen, szerintem beszéljünk néhány tájékoztató jellegű adatról, ami túlmutat azon, hogy egy olimpia megrendezésének rendkívül sok haszna is lehet. Hogy a világ figyelmét az illető országra irányítja turisztikai, kulturális értelemben, és hosszútávon hozzájárulhat esetleg imidzsének javításához. Kicsit fontosabbá, vonzóbbá teszi az illető országot, ami által bekerül egy szimbolikus értelemben fontos klubba.
Amint azt Orbán Viktor is kénytelen-kelletlen megfogalmazta: Magyarország gazdasági ereje ezt nem feltétlenül indokolná. Hát éppen ez a probléma, amiről kevés szó esik. Hogy pillanatnyilag nincs meg az országban az a potenciál, ami nemhogy tényezővé, de akár egy élhető országgá tehetné, ezért törekszik Viktorka mindenáron kicsikarni egy olimpia megrendezésének jogát. Mert onnan számára már csak egy lépés a történelemkönyv. Ismételjük át a mester szavait:
Ha nem lennénk a világ tíz legerősebb nemzete között az olimpiai történelemben, akkor nem volna a mi méretünkkel, a mi gazdasági erőnkkel esélyünk arra, hogy komoly érvet adjunk a világnak, hogy miért kell Budapestre jönnie 2024-ben, ha olimpiát akar látni. (…) A magyarok ezt az elmúlt 100 évben végzett munkájukkal kiérdemelték. Ez a döntő érv.
Orbán ellentmondást nem tűrő, döntő érvével szemben a helyzet most az, hogy a lakosság szűk többsége nem akar olimpiát, és ez még akkor is így van, ha egy jelentős kisebbsége viszont akar. Vagy legalábbis úgy tudja, hogy akar. Aztán, amikor szembesül azzal, hogy nem egy sétagalopp lesz az országnak ez a vállalás, akkor már nem is annyira akarja.
Azt hiszem, hasznos volna különválasztani Magyarország olimpiai történelemben elfoglalt helyét a csupasz seggű valóságtól. Nem tudom, az ellenzék mivel foglalatoskodik éppen, de nem lenne értelmetlen egy tájékoztató kampányon gondolkodni, ami elég sok ember fejében rendet rakhatna a vágyálmokba csavart nyers tények tekintetében.
Tudta? A 2017-es vizes VB 8-9 milliárdos tervezett költségvetéséhez képest már a 90 milliárdnál tartunk? Vagyis egy kicsit nem figyeltünk oda, és a tízszeresére nőttek a költségek. Nem olimpiáról beszélünk, csak egy nyomorult vizes VB-ről.
És azt vajon tudta? A budapesti olimpiai tanulmány közel 800 milliárdos (774) költségvetéssel számol. Ha egy nyomorult vizes VB-t ilyen szinten sikerült szemfényvesztés céljából alábecsülni, akkor ez a 800 milliárd mennyire lehet reális? Semennyire. Csak az a kérdés, hogy egy ekkora projektnél hánnyal kell beszorozni valójában ezt az összeget, hogy a valóságot kapjuk eredményül? Kettővel, hárommal, vagy hattal? Nem lehet, hogy 800 milliárd akkor lesz a vége, ha végül Magyarország nem rendez olimpiát? De, nagyon is elképzelhető, sőt.
Ezt se tudta? Ezzel a szemfényvesztésileg alábecsült költségvetéssel számolva az olimpiai fejlesztések minden állampolgárnak legalább 125 ezer forintjába kerülnének. Mindenkinek. Csecsemőtől aggastyánig. Annak is, aki Budapesten él, annak is, aki vidéken, és azt gondolja, hogy őt semmilyen formában nem érinti ez az egész. Pedig de. És ez az összeg ennél csak több lehet.
Hány olyan ember van, akitől 125 ezer forintot és annak a többszörösét el lehet úgy venni, hogy bele ne rokkanjon még jobban, mint amennyire már most is bele van? Ha egy elvileg ingyenes 1956-os himnusz 50 millióba került, egy olimpiával mennyire nyomorítják meg az egyszeri adófizetőt? Tudta? Nem tudta? Akkor minek tapsol?
Az van, hogy hülyének lehet nézni az embereket, pedig nem teljesen és reménytelenül hülye ez ez ország. Csak el kell magyarázni az embereknek, hogy hülyének nézik őket, elhallgatják előlük a lényeget, félretájékoztatják, szívatják őket. Egy olimpia úgy letérdelteti az országot, hogy kilóra fogják felvásárolni, szarért és húgyért. Ha 1300 szerencsétlen menekült nem létező kényszerbetelepítéséről lehet népszavazni és el lehet rá tapsolni 5 milliárdokat, akkor egy paksi tragédiával felérő olimpiáról is kötelező. Annyiszor fogjuk leírni, ahányszor kell.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.