December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Viktorka országa egy rózsaszínű cukormázzal vastagon bevont, bűzlő trágyadombra épülő várkastélyból irányított babaház

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor nagyon akarja azt a 2024-es olimpiát. Beleélte magát, ragaszkodik hozzá, kell neki. Mint a felcsúti stadion, az Azerbajdzsánig meghosszabbított kisvasút, a Várba költözés és minden, amihez kedve szottyan.

Szottyanásban márpedig jól áll a miniszterek elnöke. Sok lemaradása van, valószínűleg kisgyermekként kevés dolgot kapott meg, amire pedig nagyon vágyott. Most, hogy ilyen szépen felcseperedett és megvan végre a hatalma is hozzá, megvalósítja az összes álmát.

Nem is szól másról ez az ország évek óta, mint a megereszkedett pocak mögül kióbégató kicsi Viktorka gyerekes kiáltozásáról. Látod, apa? Látod?! Mindent megvalósítottam, mindent megkaptam az országomtól, amit tőled nem! Látod, apa? Büszke vagy rám, apa?

Ebben élünk hetedik éve. A sérült kis lélek önmegvalósításának sínein kattog a nemzeti kisvasút. Viktorka a masiniszta, a váltókezelő, minden ő. Viktorka felépítette a maga álomvilágát az elvetélt gyermekkori vágyak romjaira. Viktorka csinált magának egy játékországot igazi emberekkel.

Viktorkát az nem érdekli, hogy játékországának bábjai sírnak, véreznek, éheznek, fáznak. Pont, mint az igazi emberek. Mert azok. De ezt Viktorka nem érti meg és nem is izgatja, mert neki megvannak a saját céljai. Ő tudja, hogy holnap mit fog játszani és ehhez nem kéri a bábok beleegyezését.

És most Viktorka olimpiát akar. Kell neki és kész. Márpedig ha kell neki, akkor mindenkinek kutya kötelessége az ő álmát megvalósítani. Ennek érdekében fog mindenki kampányolni. Kövér László nemzeti portás eldörgi-böfögi, hogy csak az az igaz magyar, aki olimpiát akar. Ha elég páleszt nyom be a szalonnás rántotta után, talán még arra is felszólítja a szülőcsatornával rendelkező alattvalókat, hogy azon nyomban kezdjenek el olimpiai bajnokokat szülni. Honleányi kötelességtudatból.

Varga Mihály közepes képességű könyvelő elmondja, mennyi hasznot is fog hajtani ennek az országnak az olimpia. Akkor is elmondja, ha egyébként még az ő csekélyke képességeivel is tisztában van a valósággal: az olimpia rendezése minden országnak felért egy csőddel eddig is és ezután sem lesz ez másként. Magyarországot padlóra teszi egy perc alatt.

Matolcsy György és rokonsága teljes erőből ki fog állni az olimpia megrendezése mellett, mert ők egészen biztosan kapnak jó zsíros megbízásokat, tovább gazdagítva ezzel önmagukat és egymást.

Bayer Zsolt háromkeresztes dalnok megénekli az olimpia nagyszerűségét és lezsidózza, lecigányozza, hazaárulónak és nemzetgyilkosnak kiáltja ki mindazokat, akik nem akarják az olimpiát.

A közpénzből táplálkozó propagandamédia élősködői sorra fossák a cikkeket arról, hogy mennyire nagyon kell nekünk az olimpia és be fogják bizonyítani, hogy aki ellene van, az valójában titkos ISIS harcos, valamint hazaáruló.

Minden újsütetű báró, gróf és oligarcha ki fog állni a rendezés mellett, mert nekik ez rengeteg elnyerhető pályázat, megszámlálhatatlanul sok ellopható pénz.

Hogy az ország lakóinak mit fog jelenteni, az őket kurvára nem izgatja. Ahogy eddig sem izgatta. Már réges-régen két Magyarország van. Az egyik Orbán országa. Orbanisztáné minden anyagi forrás, minden bevétel, övék a kokárda, a himnusz, a történelem. Minden. Nekik jutnak a gagyi indulók, a Schmidt Máriák és a Schmitt Palik vaníliáskarikán átkukucskáló selejtes törpesége.

A másik országnak – nekünk – a leszakadó társadalmi rétegek vergődése, a nyomorult szenvedésre kárhoztatott idős emberek, az éhező családok, a kilakoltatások, a külföldre menekülő tömegek valósága maradt.

Viktorka országa egy rózsaszínű cukormázzal vastagon bevont, bűzlő trágyadombra épülő várkastélyból irányított babaház.

A mi országunk egymást segítő civilekből, Iványi Gáborokból, Koncz Zsuzsákból, Göncz Árpádokból, Bródy Jánosokból, Sándor Máriákból, Ferenczi Krisztinákból, Dés Lászlókból álló építmény.

Viktorka országban Rogán Antalok, Andy Vajnák, Mészáros Lőrincek, Tiborcz Istvánok, Garancsi Istvánok, ülnek a dúsan terített asztaloknál és Bayer Zsolt udvari költő szaval nekik, túlordítva az arany evőeszközök csörömpölését.

Nekik van Farkas Flóriánjuk, nekünk Bogdán Lászlónk. Nekik vannak embereik, nekünk van emberségünk.

A mi országunkban Esterházy Péterek, András juhászok, L. Ritók Nórák, cserdi cigány emberek vannak. Nincs udvari költőnk, csak egy Kaltenbach Jenő Ádámunk, aki visszaadta a kitüntetést, mert nem akart egy asztalnál dalolászni a másik ország udvari bolondjával.

Mi vagyunk a gazdagabbak.malac

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.