NEHAZUGGY

Semjén kartárs! Nem mindig a vadász győz

Tamás Róbert | 2016. Augusztus 19, Péntek | 8:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hiába reménykedtem abban, hogy a nagy nyári kikapcsolódások közben legalább néhány főkolomposnak megtetszik egy másik ország és ott marad végleg, csalatkoznom kellett. Előkerülnek sorra ezek a drága emberek, ahelyett hogy.

Semjén Zsolt, a madarak nagy barátja, a keresztény hit ásóhordozója és lovasakrobata is előkeveredett és azon nyomban adott is egy irgalmatlanul hosszú interjút a Magyar Idők címen futkosó kormánykritikus lapnak. Vicceltem.

Semjén, aki másodállásban erkölcsi világítótorony és morális birkózó szabadfogásban, elmesélgette, hogy ő bizony nem adta fel a vasárnapi boltzár nagyszerű gondolatát, sőt! Nem csak ő nem adta fel, hanem a komplett KDNP szavazótábor (mind az öten) teljes mellszélességgel áll ki a mindenki életébe való belepofázás nagyszerű gondolatába.

Nemrégiben olvastam egy hozzászólást ebben a témában. Az olvasó azt fejtegette, hogy mennyire nagyszerű ország az, ahol a világon semmi megoldandó probléma nem akad, kizárólag a vasárnapi kiflivásárlás mindenen átívelő problémaköre. Igazat is adok neki, mert valóban van egyéb, fajsúlyosabb gond is dögivel, de mint oly sok esetben, itt is érdemes élni a gyanúperrel: ez nem az, aminek látszik.

Önmagában tényleg nem egy nagy ügy, hogy vasárnap nyitva, vagy zárva tartanak-e az üzletek. Társadalmi megegyezés és szokás kérdése. Igazából nem is feltétlenül és szigorúan véve a vásárlás lehetőségéről szól ez az ügy, hanem arról, hogy lehetőséget adunk-e egy maroknyi belterjesnek arra, hogy egy ország nevében döntsön. Innen nézve már sokkal érdekesebb kérdés az, amin Semjén Zsolt fővadász újult erővel nekifogott izmozni.

Alapvetően nem más ez, mint a legtöbb kormánydöntés. Lényegi jelentősége nincs – már amennyiben nagyvonalúan eltekintünk a mindig, mindenhol fellelhető korrupciós szándéktól -, mégis fontos. Mert a cél: megtörni a társadalmat. Tudatosítani a polgárokkal, hogy itt egyetlen akarat érvényesül, az pedig nem a köz érdeke és kívánsága, hanem a bűnszervezetbe tömörült, önmagát kormánynak tituláló fickók elképzelése.

Ez az egész – a kormány működése – nem sokban tér el attól, amit egy bántalmazó művel a családjával. Elszigeteli a külső környezettől, elvágja a kapcsolatait, a rokonokat, barátokat ellenségként állítja be. Mindenki veszélyes és ártani akar a bántalmazottnak, egyedül ő, a bántalmazó szereti és óvja meg mindentől. Ebbe a rendszerbe illeszkedik az is, hogy soha, semmiben nem érvényesülhet a bántalmazott akarata, hanem alá kell vetnie magát a bántalmazó óhajainak. Így lehet megtörni az embert. A társadalmat is így lehet megtörni. Mert egy idő után feladjuk, hogy egyáltalán legyen önálló akaratunk, hiszen úgysem teljesül soha.

A vasárnapi boltzár csak egy jelkép, nem valódi, főleg nem túlságosan fontos ügy. Mégis az. A netadó mellett a másik olyan kérdés, ahol a kormánynak meg kellett hátrálnia. Bár mindkét téma apróságnak tűnik, de messze túlmutat a tartalmon. Ha egyszerűen akarok fogalmazni: ezek a kérdések az emberek mindennapi életébe történő beavatkozási kísérletek, ráadásul olyan területen, ami pártsemleges. Ezért még a kormányhívek, vagy a politikával egyáltalán nem foglalkozó emberek is felhördülnek és ellenállnak a nagy, szent akaratnak.

Ezért izmozik most megint ezen Semjén Zsolt és azért, mert nagyon kell az elterelés. Mivel megtapasztalták, hogy ebben a témában komoly társadalmi figyelem érhető el, előrántották a szőnyeg alól. Inkább felvállalják az iszapbirkózást az egész országgal, mintsem túl nagy figyelem összpontosuljon Rogán viselt dolgaira, a Mengyi ügyre és az ennek kapcsán felbukkanó vezető politikusokra.

Önmagában a migráns téma kezd kifulladni, mert egyszerűen a lakosság elsöprő többsége még életében nem látott élő menekültet, migránst, terroristát. Akit ezzel hergelni lehet, az már fel van hergelve, több vevő pedig nincs erre a dohos ócskaságra. A halálbüntetés-témát már ellőtte a kormány régebben, marad a vasárnapi boltzár, mint mindenkit megmozgató tényező. Politikai haszna önmagában nincs, gazdasági haszna még annyi sem, de feltétlenül megéri a kormánynak beleállni ebbe és magára vonni a társadalom figyelmét, minthogy a kormányhoz köthető korrupciós ügyekben kellene magyarázkodnia. Ameddig mi a hétvégi kifli beszerzésének ellehetetlenülésén háborgunk, addig el lehet dugni szem elől Rogán Antalt, Farkas Flóriánt, el lehet kenni Mészáros Lőrinc gazdagodásának igaz történetét, szőnyeg alá lehet lapátolni a Portik, Vizoviczki ügyet és el lehet sikálni a Mengyi Roland esettel kapcsolatba hozható, akár a kormány bukását okozó politikusok szerepét.

Semjén Zsolt nem tesz mást most sem, mint amit egy vadász szokott. Csalit rak ki, eltereli a vad figyelmét, hogy aztán egyetlen lövéssel leteríthesse. Ez a terv. Az már más kérdés, hogy nem mindig a vadász győz. malac

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!