„Kinyithat bármilyen újságot, a miniszterelnököt kritizálja mindenki. Ha nem lenne sajtószabadság, ilyen cikkek nem jelenhetnének meg a lapokban. Ha valahol, hát itt szabadabb a sajtó, mint bárhol Európában”
– ez az öblös megmondás, kérem tisztelettel, Vajna G. Bandi filmmogul és kormánybiztos, médiacsászár és kaszinófáraó száját bírta elhagyni. A bizonyításra nem szoruló kinyilatkoztatás a Financial Times gazdasági lapban jelent meg egy olyan cikkbe ágyazva, amely tekintélyes részletességgel taglalja az Orbán-kormány médiapolitikáját és a médiapiaci folyamatok alakulását.
Hogy és hogy nem, a Simicska–Orbán-háborúval, a TV2 és a Class FM tulajdonosváltásával, az Index- és FHB-tulajdonos Spéder Zoltán elleni lejárató hadjárattal foglalkozó írásban, érintettként megszólal Andy Vajna is – írja a 444. Akinek a fenti primitívo-szürrealista megállapítása mellett – miszerint minden rendben van a hazai médiával és annak szabadságával – arra is volt képe, hogy kifejtse: a médiacégeknek egyáltalán nem kell a kormánnyal jóban lenni, vagy annak politikájával egyetérteni.
Mivel ma még nem volt semmi, ami ennyire elborította volna az agyamat éhgyomorra, teszek egy kísérletet arra, hogy a parókakészítőből producerré, amerikás magyarból a kereszény kormány egyik legbefolyásosabb, hazatántorgott oligarchájává fejlődött Vajna szavait értelmezzem. Nem mintha olyan mély és összetett volna az, amiről beszél, hanem mert hihetetlen, hogy ez a vénségére elvtelen seggnyalóvá avanzsált ki- és bevándorló mennyire hülyének nézi azokat, akiknek a pénzéből Ibizán rázza a rongyot.
Nincs kétségem afelől, hogy Vajna Andrew számára pillanatnyilag Magyarország a legszabadabb ország a földgolyón. Ahol a kormány jóvoltából ajándékba kapott kaszinópiac, az állam tulajdonában lévő bank hiteléből megvásárolt médiabirodalom, az offshore cégeken keresztül kilapátolt milliárdos profit, és a magas adók elkerülése okán külföldön bejegyzett vállalkozások birtokában, a baráti kormány és kormányfő lábnyomát csókolgatva, kubai szivarral a szájában, a tehetséges kormánybiztos úrnak egyetlen feladata van: meghálálni azt a sok jót, amihez úgy jutott, hogy valójában a kisujját sem kellett mozdítania érte.
Őszinte hányingerem van ettől a kalandortól, aki fél évszázados távollét után hazalődörgött Amerikából és azzal az összetéveszthetetlenül idegesítő akcentussal, de legalább melldöngetve és arrogánsan osztja az észt a nem remélt állami megbízások árnyékából. Ha jól sejtem, Amerikában legalább valamit le kellett tenni az asztalra, talán nem is volt mindig kolbászból a kerítés, miközben itt a puszta szervilizmusból meg lehet élni. Nagylábon, mások lábára taposva. Tímeástól.
Érteni vélem következésképpen, hogy az Amerikában adócsalással gyanúsított, az adócsalás vádja elől Orbán Viktor ölelő karjaiba menekülő Vajna Andrásnak az jelenti a totális szabadságot, hogy például egy teljes piacot vertek szét a kedvéért, hogy aztán látszatversenyen az ölébe tolják azt. Vajna Andrásnak az sajtószabadság, hogy az adófizetők pénzéből összeharácsol magának egy médiabirodalmat, ahol aztán hálából adófizetői pénzből nyomatja a kormány hirdetéseit.
Vajna András mindenhez is értő szakember szerint a sajtószabadság egyenértékű azzal, hogy megjelenhetnek kormánykritikus írások. És mert ez így van, akkor nem számít, hogy közben a nem kormánypárti médiát ellehetetlenítik, lekaraktergyilkolják, felvásárolják. Vajna András a hanyatló Amerikából visszaszakadt hazafi elfelejtette szóvá tenni, hogy a kormánypárti média, amely totálisan uralja a közbeszédet, napi szinten tolja a hazug és harsány propagandát, miközben a haveri médiát pedig költségvetési forrásokból pofátlanul tömködik, hogy hazudjon, ferdítsen, elhallgasson, cenzúrázzon és önkényesen gyártsa a híreket.
Vajna Andrásnak hollywoodi produceri múltjával és amerikai bűzös ügyleteivel kellene ma is együttélnie, ha nem szakad a nyakába Orbán Viktor barátsága. Vajna András az egyik legvisszataszítóbb példánya ennek a kereszténydemokrata holdudvarnak, ahol az egy főre jutó minden hájjal megkent gazemberek száma legalább kettő. Vajna András, akinek mindene amire rátette a ragacsos kezét azért van, mert jóban van a kormánnyal, van pofája azt mondani, hogy nem kötelező egyetérteni annak politikájával.
Az egybites szavazó szája íze szerinti csúsztató, leegyszerűsítő mondanivaló tehát ennyi: a sajtó akkor szabad, ha lehet kritizálni a miniszterelnököt. Majdhogynem logikus, csak kár, hogy hamis, torz féligazság. A sajtószabadság ugyanis – amiről Vajnának amúgy fingja nincs és nem is érdekli – egy összetett kérdés, aminek legfeljebb egyetlen ismérve az, hogy lehet bírálni a fennálló hatalmat. Emellett – mint fent is utaltam rá – nem mellékes, hogy mekkora befolyása van az államnak a tömegtájékoztatásra, vagy milyen retorziók érhetik az újságírókat, ha a rezsim számára kényes kérdéseket kezdenek el feszegetni.
Vajna kartárs! Az milyen sajtószabadság, hogy a miniszterelnököt semmiről nem lehet kérdezni, hogy testőrök védik a sajtó mikrofonjainak támadásától? Az milyen sajtószabadság, hogy csak előre egyeztetett kérdésekről lehet faggatni a kormányt és annak fejét, hogy a választott képviselők csak arról doorstep-elnek, amiről akarnak, hogy kikérik maguknak, hogy nem olyan kérdéseket kapnak, amikre pozitívan lehet válaszolni? Milyen sajtószabadság az, hogy újságírókat kitiltanak a parlamentből, vagy a közszolgálat kötelékéből kirúgják őket, mert nem megfelelő, előre nem egyeztett kérdést mertek a miniszterelnöknek szegezni?
Miről beszél, Vajna kartárs, és ha tájékozatlan, akkor miért nem fogja be a száját? Ha mindenhol a miniszterelnököt kritizálják, nem lehetne, hogy baromságok puffogtatása helyett szóljon neki: elgondolkodtató ez, valamit mégiscsak rosszul csinálsz, Viktor? De nyilván Vajna Andrást sem azért tartják, hogy bíráljon és szembeszálljon a főnökkel, hanem kussoljon és talicskázza a pénzt. Hogy Tímea legyen mit megosszon a Facebookon. Hogy Ibizától, Londonig, Hollywoodtól Párizsig turnéznak a nagyvilágban. Mert megtehetik. Mert annyira hülye a magyar, hogy elhiszi: amiért Orbán Viktort lehet bírálni, ő szabad, mint a szél.
Hát nem mind hülyék, Bandi, és majd téged is számonkérnek, nyugodj meg!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.