NEHAZUGGY

Itt a vegytiszta kórképe Magyarországnak és a határon túl élő, megvezetett magyarságnak

Molnár Bálint | 2016. Augusztus 9, Kedd | 12:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyarok 37 százaléka akar feltétlenül és mindenáron üzenni Brüsszelnek (vagyis biztosan elmegy és határozottan nemmel szavaz) október 2-án – ez derül ki a Tárki felméréséből, amelynek adatfelvétele a nizzai terror másnapján, tehát meglehetősen felfokozott politikai hangulatban kezdődött, erről a Népszabadság írt.

Mivel októberig a felfokozott hangulatról minden egyes nap gondoskodni fog a kormánypárt szennykampánya (amely társadalmi célú mocsokból ingyenes politikai ~~moslékba~~ reklámba fordul át az október 2-i népszavazás előtti 50. naptól) elég valószínűnek tűnik, hogy a mérés reális képet fest e népnemzeti groteszkkel kapcsolatos részvételi hajlandóságról. Ami pedig így néz ki:

A felnőtt lakosság 43 százaléka gondolja azt, hogy biztosan résztvesz a voksoláson.
A felnőtt lakosság 27 százaléka úgy véli, hogy valószínűleg résztvesz.
9 százalék valószínűleg nem megy szavazni.
14 százalék biztosan nem megy el szavazni.
7 százalék nem tudja, hogy megy, vagy távolmarad.

Azok, akik elmennének szavazni, a következőképpen válaszolnának a feltett kérdésre:

71 százalék nem (ahogyan a kormány parancsolta),
13 százalék igen,
16 százalék nem tudja/nem válaszol.

Hát így állunk, ez a vegytiszta kórképe pillanatnyilag a magyar társadalomnak. Ahol mindent felülíró célként definiálják az uszításon alapuló gyűlölet és rettegés konszolidálását. A háborús pszichózis jótékony, mindent eltakaró állapotának megteremtését. Nincsen ebben semmi rendkívüli – mondhatnám beletörődve.

Nem fogom ezt mondani. Nem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha ez lenne a normális és ebbe legfeljebb belefáradni és erre legjobb esetben is csak legyinteni lehetne. Persze nem érzem jobban magam attól, hogy egy ilyen aljas módon feltett kérdésre („Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”), aligha lehet másként szavazni, mint nemmel. Ez teljesen logikus, ettől borzasztó ez az egész. Mert nincs olyan ember, aki azt szeretné, hogy a saját országában olyanok döntsenek el bármilyen típusú kérdéseket, akiknek majd nem kell együtt élniük a döntésük következményeivel. Érdekes módon a kormány ezt csak Brüsszelre vonatkozóan kéri ki magának: a külhoni magyarok – akiket szintén semmilyen formában nem fog érinteni annak az 1294 szerencsétlennek a betelepítése – viszont nagyon is beleszólhatnak, őket eszközként felhasználva próbálnak érvényt szerezni egy torz, hamis, álságos elképzelésnek.

Miközben nincs kétségem afelől, hogy a választási részvétel és az eredményesség/ eredménytelenség sokadlagos szempont, és a Fidesz mindenképpen győzelemként fogja kommunikálni bármi is történik, a határon túl is beértek azok a fránya társadalmi célok: megrendezett migránsvadászattal és kitoloncolással fűszerezték a falunapokat a székelyföldi Kommandó településen. A helybéli fiatalok által rendezett „paródia” állítólag nagy népszerűségnek örvendett.

Nem tudom, mit lehet ilyenkor érezni. Én speciel mást nem tudok érezni, mint szégyent és megvetést. Mélységesen megvetem azokat, akik kiszolgáltatott emberek nyomorúságából viccet csinálva szórakoznak. Akárhányan vannak is ők, és akármekkora sebességgel ikszelnek majd október 2-án. Azt kell mondanom, hogy kultúrembereket ilyen primitív módon megvezetni nem lehet. Átverni csak azokat lehet, akik alapból sötétek, tájékozatlanok, akik büszkék arra, hogy magyarok, mert semmi más nincs, amire büszkék lehetnének. Akiket Orbán Viktor a saját jelentéktelen, kicsinyes, korlátolt mocskukkal eteti, amitől ideig-óráig különlegesebbnek, értékesebbnek érzik magukat azoknál, akik náluk nagyságrendekkel kiszolgáltatottabbak. Nem mintha láttak volna életükben szír menekültet, de ők paródiából, mókából és vicceskedésből röhögnek rajtuk.

Visszatérve: ez az a bizonyos 37, 43 vagy akárhány százalék, ami Orbán Viktort hatalomban tarthatja 2018-ban. Ezeket a sötét embereket teszteli, idomítja ezzel a kamunak is szánalmas kvótanépszavazással. Ennyi a tét és a feladat, a jelen meg a következmények viszont kétségbeejtőek.

Magyarország tudatlan polgárai azt üzenik Brüsszelnek, hogy nincsenek tisztában és nem is érdekli őket, hogy nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani, hogy fogalmuk nincs és nem is érdekli őket, miként működik az az Európai Unió, amelynek ők is tagjai. Azt üzenik továbbá, hogy más népek gyűlölete nálunk erény és a felsőbbrendűség bizonyítéka. Hogy Magyarország uniós tagsága egy hatalmas tévedés, hogy semmibe vesszük a szerződéseket, a közös asztalnál meghozott döntéseket magunkra nézve nem tartjuk kötelezőnek, ha azokból nem lehet politikai hasznot húzni. És továbbá azt is üzenjük Brüsszelnek, hogy mi úgy akarunk részesei lenni ennek a szövetségnek, hogy ahol tudjuk, rúgjuk, bomlasztjuk. A pénzetek kell, de egyébként takarodjatok innen.

Semmiképpen nem tudjuk felvenni a versenyt ezzel a gyűlölet-őrülettel, ezzel a kéjes, összeszorult gyomrú rövidlátással, de annyit meg tudunk tenni, hogy időnként leírjuk: ez a népszavazás nem azokról a migránsokról szól, akiket parodizálni, köpködni hivatott a magyarságától kettőig nem látó hazafi.

És itt nem az az elsődleges kérdés, hogy mi mindent lehetne csinálni az eltapsolt milliárdokból, hogyan lehetne hasznosan felhasználni a közpénzt, hanem a nettó politikai haszonszerzés oltárán feláldozott emberi tartás a legszomorúbb. Azé a magyarságé, amelyet a sötétség formál Európa nemzetileg egységes szégyenévé. A kollektív lebutítás és elbutulás történelmi pillanatai ezek, amikor a közbeszédben végérvényesen eluralkodott a kormányzati gyűlölködés, amikor a nyomorúságából ki nem látó magyar másokat okol saját bajaiért. Nem először.

Ezek azok az emberek, akik – bár soha életükben nem láttak egyetlen illegális bevándorlónak csúfolt menekültet sem – nem hajlandóak látni a körülöttük magasodó trágyadombot. És azt, hogy a kormányuk miként csinált kivándorlót több százezer honfitársukból, lenézett közmunkást egykor megbecsült szakemberekből és földönfutót a nemrég még a konszolidált középosztályhoz tartozó polgárok tömegeiből.

Ezek azok az emberek, akik röhögve nézték végig – már ha egyáltalán átfogta a tudatuk -, az elvtársak hogyan fércelték át önkényesen az alaptörvényt egyúttal beszántva az alkotmánybíróságot, hogyan nyúlták le a magánnyugdíj-megtakarításaikat, a szomszédjának hogyan vették el az élete munkáját jelentő trafikját, földjét, játékgépét, hogyan került a tulajdona egy elvtelen, sunyi pártkatonához, hogyan ért napról napra kevesebbet a munkája, mert 86-féle különadóval nyomorították meg. Ezek az emberek nem néztek oda, nem érdekelte őket, hogy – senki mást -, az ő életüket teszik tönkre.

Itt a vegytiszta kórképe Magyarországnak és a határon túl élő, megvezetett magyarságnak. Hogy évekig nem nézett oda, most pedig pattan és szavaz a butaságról, embertelenségről, primitívségről. Reménytelenül manipulálható, büszkeségét és identitását torz és hamis módon megélő kisemberek tömegei emelik vállukra a gyűlölködést. És a java csak ezután kezdődik. Erdogan és Putyin pedig megnyalja az összes ujját.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!