NEHAZUGGY

Valami nagyon nem kerek ebben a történetben, de biztosan csak én nem értem

Swan Edgar | 2023. Július 12, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Ahogy azt tegnap megjósolta a kolléga – és még csirkebél sem kellett hozzá, ami ilyen baromfiárak mellett, pláne ebben a hőségben nem is annyira nagy baj – ártunk és ormányunk vigyázzba vágta magát, és trappol Erdogan intésére, mint Orbán, amikor Putyin egy kézmozdulattal leparancsolta a színpadról a közös sajtótájékoztatón, melynek házigazdája nem az orosz kormányfő volt, de vendégként is simán megengedte magának azt, amit házigazdaként sem tehetett volna meg egy független ország kormányfőjével. Ki más, mint Szijjártó Péter vállalta magára a a hálásnak sok-sok jóindulattal sem nevezhető szerepet, de neki mélyebb a hangja, és amúgy is, szemrebbenés nélkül képes bármit ki- és bejelenteni, amire utasítást kap a teremtőjétől:

Indulás a vilniusi NATO-csúcsra.

A legfontosabb témák természetesen az ukrajnai háború és Svédország NATO-csatlakozása lesznek.

Magyarország álláspontja egyértelmű: minél előbb béke kell Ukrajnában, mert csak így lehet emberéleteket menteni. Svédország kapcsán pedig szintén világos az álláspontunk: a kormány támogatja a NATO-csatlakozást, ezért is terjesztettük már hosszú hónapokkal ezelőtt az erről szóló javaslatot az Országgyűlés elé. Már csak technikai kérdés a ratifikációs folyamat lezárása. (Facebook/Szijjártó Péter)

Technikai kérdés, mi? A fél ország tudja, hogy a gombnyomkodó-automaták már régen megszavazták volna, ha nem kapnak utasítást a Karmelitából, hogy nem tehetik. Az ország másik fele meg Orbánra szavaz. Most meg gyakorlatilag a parlamenti bátorokra keni Orbán a késlekedést, holott éppen Szijjártó hencegte el alig egy hete, hogy Erdoganra várnak, és ha változik a török elnök agyállása a csatlakozás kapcsán, egyből megszavazza a magyar parlament is. Azóta is várom, hogy magyarázza már el valaki, mikor lettünk Törökország hátsó udvara. Is. Aztán már csak azt kell majd elmagyarázni, hogy mi a lófüttyért nem szavazhatták meg eddig a robotok, és miért kell rendkívüli parlamenti ülést összetrombitálni azért, hogy megszavazhassák. Mert a vége alighanem ez lesz.

Igen érdekes cikk jelent meg a K-Monitoron. Érdemes elolvasni, bár hosszú, és már el vagyunk szokva a tényekkel, adatokkal alátámasztott, rengeteg munkát igénylő tényfeltáró cikkektől, de biztosan újra lehet tanulni a dolgot. Az elemzés bemutatja, hogyan fölözte le a magyarországi agrár-tőkésosztály az agrártámogatások 80 százalékát, hogy csupán 20 százalék jusson a mezőgazdasági termelők 90 százalékának. Nem véletlenül vették ész nélkül a termőföldeket azok, akik tehették. Mészáros, Csányi, Leisztinger és a többiek. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a táblázatra, mely azt mutatja, hogy melyik zöldbáró melyik évben mennyi támogatást kapott. Igen szembeszökő Simicska Lajos, aki 2014-ben a legmagasabb, majdnem 6 milliárd forintos támogatáshoz jutott, majd alig négy évvel később kevesebb, mint ennek a 8 százalékához, tavaly ez az összeg elérte a nulla forintot. Ellenkező irányban mozgott Mészáros Lőrinc, aki 2014-ben 330,5 millióhoz jutott, tavaly pedig 6,7 milliárdnál tartott, és töretlenül ível felfelé. Ha bárkinek lennének kétségei, hogy hogyan és ki irányítja a támogatások, állami megbízások és egyéb úton-módon megszerezhető pénzek útját, az ebből a cikkből megokosodhat. Szerintem amikor eljön az ideje, a bíróság előtt is megállja a helyét. Nem lesz olyan nagyon nehéz összerakni, hogyan épül fel a NER rendszere.

Zajlik a NATO-csúcs, ahol természetesen ott van a mi kis békepávánk is. Robbant is a nagy hír, le is fotózták, videó is van róla, hogy amikor a fotózáshoz összegyűlnek, az amerikai elnök egyedül Orbánnal fog kezet. A pártmédia is felkapta a csodát, azt már elfeledték hozzátenni, hogy azért fordulhatott elő ez, mert Biden elnök az összes többi résztvevővel órákkal előbb találkozott, parolázott, tárgyalt. Azt nem tudom, hogy volt-e arról fogalma, ki az a túlsúlyos kisember (szerintem nem), de mivel volt neki gyerekszobája, üdvözölte, mert addig nem találkoztak. Így kerek a történet, bár nem tartom kizártnak, hogy hamarosan megírja a pártsajtó, hogy kötésmintákat és pogácsarecepteket csereberélnek ők ketten.

Mindig mondogatjuk – nem teljesen ok nélkül -, hogy ebben az országban nincsen összefogás még szakmán belül sem, nemhogy azon kívül. Ilyenkor rendszeresen elfeledkezünk arról, hogy van azért egy kivétel, mégpedig a taxisok. Ők valahogy mindig ki tudják harcolni, hogy ne sérüljenek az érdekeik. Miután néhány éve sikerrel elüldözték az Ubert, most a Bolt szúrja a szemüket. Olvastam olyan véleményt, hogy nem is a taxisok, azok kifejezetten szeretik, hanem a taxistársaságok tulajai féltik a piacukat. El is hinném örömmel, ha a tulajok küzdenének, nem a taxisok. Valószínűleg semmit nem érnének el. Az jól rémlik, hogy az olajszőke rendőrminiszter is érdekelt a kérdésben? Szóval az Uber után Bolt van terítéken, és ha jól gondolom, ismét sikerrel fognak járni. Nincs is ezzel baj, legfeljebb mi szívjuk meg – megint -, mert mindkét társaság gyorsan – tehát nem kell órákat várni kezdésnek csak arra, hogy felvegye a diszpécser a telefont, aztán arra, hogy megérkezzen a taxi, ha le nem mondja percekkel az érkezés előtt -, korrektül, fix áron – ami nem változik akkor sem, ha a taxis eltéved, vagy Szeged érintésével viszi a kuncsaftot Szentendréről Budára – szolgáltat. Az Uberrel és a Bolttal sem szokott előfordulni, hogy ne legyen kocsi, hogy az egyik autó kétszer annyiért viszi el az utast ugyanonnan ugyanoda, mint a másik. Szóval kényelmes, kiszámítható, megbízható. Pusztuljon.

Ha az ember hosszasan elbambul, és nem tudja hirtelen, milyen évszakot tartunk éppen, elég csak belenézni a hírekbe. Ha az a vezető hír, hogy úristen, már ötmilliórt sem sikerült szakácsot találni a Balatonnál, akkor nyár eleje van. Ha a szűzmáriám, milyen drága a lángos megy, akkor már nyár közepe, megkezdődött a szezon. Amennyiben dinnyeháborúról olvasunk, akkor már a nyár második felét tapossuk. Mint most, és már ki is tört, pedig még igazából a szezon sem kezdődött meg. A termelők és az összes szakmai szervezetek fel vannak dúlva, mert a Penny sunyi módon azzal akarja becsábítani a vevőket a boltba, hogy olcsón adja a görögdinnyét. És ők majd demontsrálni fognak, mert ez tűrhetetlen üzleti magatartás. Az üzletlánc nem pontosan érti a probléma gyökerét, hiszen nem arról van szó, hogy olcsóbban veszik át a termelőktől a gyümölcsöt, hanem arról, hogy lemondanak a saját árrésükről. Érdekes lesz, ha a termelők a kormánytól kérnek állásfoglalást, ugyanis nehéz lesz úgy megrendszabályozni egy üzletet, hogy közben meg a kormány kényszerítette eddig is rá őket, hogy bizonyos termékeket olcsóbban adjanak, mint amennyiért beszerzik (ársapka), most pedig az akciózásra kötelezik őket. Nem teljesen értem, hogy amennyiben a termelők megkapják azt az árat, amiben megállapodtak, és amennyit más vásárlóktól is kapnak, akkor mi csikar nekik. Ha nem kapják meg azt az árat, akkor pedig nem kell oda vinni a dinnyét, és kész. Dinnye nélkül senki nem tud akciózni. Valami nagyon nem kerek ebben a történetben, de biztosan csak én nem értem.

Abban a reményben veszem a búcsúmat, hogy valaki majd felvilágosít. Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!