VENDÉG

Az elégedetlenség meg olyan, mint ez a mostani magyar demokrácia; beszélnek róla, de senki se látta

Mikes Mirtill | 2023. Július 8, Szombat | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 103,000 forint, még hiányzik 2,897,000 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyaros észjárású, illiberális motivációs

F O L Y A M O D V Á N Y

Gróf Dr Klebelsberg Kuno Vallás- és Közoktatás Miniszter Úr Excellenciájának

Kegyelmes Úr! Jótevőnk! Kuno Bácsi!

A Tisztelendő Atya csatolt minősítését respektálva, és Excellenciás Uram keresztapja, méltóságos gróf Zedwitz Kuno által kegyes jóindulatába ajánlva jelentéktelen személyem, úgymint a római katolikus vallásban nevelkedett, vitéz Kovács 5. István tanuló alázattal kérem, hogy az 1926. évi VII. törvénycikk alapján a három év alatt 5000 tanyai tanterem, 3 szobás tanítói lakás és udvari tégla árnyékszék építési projektjének megvalósításánál tessék a famíliámra –mint ahogyan a Nagyméltóságú Kormányzó Úr Őfőméltósága mondotta volt a minap a szívéhez oly közeli, jogállamilag alacsonyabb rendű demokratikus munkaszolgálatosoknak; „rejtett tartalék”- ként számítani és

az ÚJ Széchenyi Terv TANYASI ISKOLAÉPÍTÉSI PROGRAM alprojektjeként

a TÉGLA WÉCÉK kivitelezésével a közbeszerzési tortúrát mellőzve

a vitéz KOVÁCS 3 Bt.t közvetlenül megbízni.

Kérelmem méltányos megítélését és hathatós támogatását remélve Kiválóságod szíves tudomására hozom:

A Kunó Bácsi nemzedékeken át volt a remény Fárosza a családunknak, mert az apapapám nagyapja (akitől a vitézi címet örököltem) tisztiszolgája volt a Kunó Bácsi cimborájának, akivel a katonai akadémián teccet lenni. És amikor az apapapám apja ment kályhafűtő gyerekként a nagyságos úrékhoz begyújtani, azt teccet mondani, hogy „a szerény körülményei ellenére elég jó húsban van ez a parasztgyerek.” És erre nagyon büszke volt a család, mármint, hogy parasztnak vélte a dédapámat, mert bizony pontosan ugyan olyan nincstelenek cselédek voltunk, mint most. Persze ettől nem teccik emlékezni az ükapámra se, de ha azt mondom, hogy a Szaros Pista, akkor már biztosan tudja a Gróf Úr, hogy kinek is a leszármazottja vagyok én. Úgy bizony! Az én ükapámat vették fel a Vitézi Rendbe, mert Isonzónál élete kockáztatásával kimentette a Gróf úr ismerősét, az X, sch, két Y báró excellenciás urat a tiszti latrinából, amikor az ellenség által aláaknázott budi felrobbant. Az a kisebbik baj, hogy a szaglása egész életére tönkre ment az ősömnek, mert a nagyobb baj abból származott, hogy a mi környékünk a világéletben mindig olyan nyomorúságos volt, hogy itt még a zsidó se termett meg, pedig azt mondják, hogy az a jég hátán is megél. Hát itt az se boldogult. Így aztán nem volt kitől elvenni a földet, és hát bizony szégyen-nem szégyen nem kapott vitézi telket/földet, csak olyan szovjet típusú elismerést; nagy pergamen, nagy vállveregetés, aztán nagy semmi! A legutóbbi kárpótlásból is kimaradtunk, mert az apapapám kőműves, és a szocializmust építette. De úgy ám, hogy például az ipari robotokat gyártó faluszéli mikroelektronikai gyár robbantásához kamionnal hordta a demokrácia a trotilt mikorára sikerült nagy nehezen elpusztítani, mert olyan faszán falaztak a magyar téglával, a magyar cementtel a nagyfaterék. A bontási anyagból meg biztos teccik tudni, hogy keresztény érték lett, így aztán mi megint hoppon maradtunk. A mi falunkban a demokrácia felszámolta a munkahelyeket. Az iskolát is. A tanító néni kiment dubajozni. Anyu csúnyát is mondott róla, de apu azt mondta, igaza van, ha már muszáj az értelmiségnek elkurvulni a megélhetésért, akkor legalább valutáért csinálja. A Kárpát-medencei kultúrfölény jegyében a könyvtárat is felszámolták. A mi könyvtárunk állománya szerencsémre a Kárpátaljára került, és így a csempészdohány csomagolópapírjaként lassan, laponként csak visszaszállingózik a falunkba az olvasnivaló. Egy ilyen lapon olvastam a Kuno Bácsi írását 1929-ből:

„ …ha a szegénységből sarjadó elégedetlenség és a tudatlanságból származó könnyű ámíthatóság találkozik, akkor e két politikai vegyelem összetételéből robbanóanyag keletkezik, amely rombol és szétvet.”

Hát kémiát mi még nem tanulunk. De itt a szegénység már túl is van teljesítve, az biztos! Az elégedetlenség meg olyan, mint ez a mostani magyar demokrácia; beszélnek róla, de senki se látta. A tudatlanság/ámíthatóság mutató tekintetében viszont Magyarország jobban teljesít.

De a Kuno Bácsi nyugodt lehet, ha tanyai WC építéseket a mi vállalkozásunkra bízza, mert akkor nem ismétlődik meg az isonzói tragédia, akármilyen aknamunkát is folytat kis hazánk ellen ez az unio, meg a norvég király!

Bütyökfalva, 2014. október 12.

Illustrissime comes alázatos szolgája:

vitéz bütyökfalvy Kovács 5 István tanuló

P.S. A mai napig még nem dőlt el, hogy Kegyurunk melyik kedvenc egyházának adja a falunkat, ezért a templom-fan anyudédi tanácsára a két esélyes befutónak keresztény módjára köszönünk, hogy legalább a sírhely dolgában távlatosan biztosra mehessünk, így hát; Dicsértessék a Jézus Krisztus, ill. Áldás, békesség!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Az elégedetlenség meg olyan, mint ez a mostani magyar demokrácia; beszélnek róla, de senki se látta

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

VENDÉG

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY