NEHAZUGGY

Lehetőség vagy probléma?

Lázár Gergő | 2023. Június 27, Kedd | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre több olyan felvétel kering a közösségi médiában, ami arról tanúskodik, hogy az Európai Unióba tömegével érkező illegális bevándorlóknak korántsem sikerült beilleszkedniük a nyugati társadalmakba.

A Migrációkutató Intézet elemzője, Gönczi Róbert szerint nem csak az első generációs migránsok csúszhatnak ki könnyen a társadalom peremére, hanem a második vagy harmadik generációsok is.

A sokadik generációs migránsok, tehát azok, akiknek a szülei vagy a nagyszülei vándoroltak be az adott országba, nem feltétlenül találják meg a helyüket, hiszen már nem nagyon tartoznak sem szüleik, nagyszüleik kultúrkörébe, de nem igazán tartoznak bele abba az adott társadalmi rendbe sem, amelyikben élnek. Ebben a létbizonytalanságban pedig gyakran fordulnak különböző radikális ideológiákhoz, illegális szerek használatához.

Most írhatnám azt, hogy ezek a minap elhangzott állítások helytelenek, hiszen semmi hasonló nem történik Nyugat-Európában, de hazudnék, ha ezt mondanám. Az, hogy több százezer, ha nem millió menekült érkezett Nyugat-Európába, akik közül többen küzdenek a beilleszkedéssel, való igaz. Egyesek sátortáborokban élnek, mások az utcán alszanak. Vannak köztük olyanok, akik a drogokhoz nyúltak, vagy drogot árulnak az utcákon és vannak olyanok is, akik radikalizálódtak, hiszen ezen a területen találtak családra, miután a sajátjukat maguk mögött hagyták. Tény és való, hogy számtalan problémával néznek szembe ezek az emberek, amely problémákat nem egyszerű megoldani, pláne egy teljesen új közegben, amelynek sokszor a nyelvét sem beszélik, arról említést nem téve, hogy igen, teljesen eltérő kultúrával rendelkeznek. Ezek valódi problémák, amelyeket nem egyszerű megoldani, ezen kár lenne vitatkozni, viszont nem csak a problémákról lehet beszélni a menekültek esetében, mivel sokan pozitív változást hoztak ezekbe az országokba, csak azokat nem lehet videón és fotókon megörökíteni, nem lehet rajtuk megrökönyödni és féligazságokra épülő propagandát se lehet csinálni belőlük.

Véleményem szerint – bár erre biztosan léteznek mindenféle felmérések is – a többség igenis próbálkozik azzal, hogy asszimilálódjon az új otthona kultúrájába. Nem megy ez mindenkinek, ez tény és való, viszont nem mindenki köt ki sátortáborokban vagy a híd alatt drogokat fogyasztva. A többség – első, második, vagy harmadik generációs menekültek – éli a mindennapjait, fizeti az adóját és hozzátesz az ország fejlődéséhez. De ezek az emberek csendben teszik a dolgukat, őket nem lehet elrettentésként használni a propagandában, mint ahogy nem használhatóak fel arra sem, hogy a fasiszták malmára hajtsák a vizet egy-egy választás alkalmával. És ezt nem csak okoskodásnak szánom, mivel annak idején éltem Angliában is, jó pár éve Spanyolország déli részén élek, ahol azért nem ismeretlen fogalom a menekült, tapasztalatból beszélek.

Szereztem persze negatív élményeket is, szó se róla, de többségében nem ez a helyzet. Annak idején Angliában menekültekkel dolgoztam egy iskola konyháján, és akik problémát okoztak nekem, akik megnehezítették az életemet, azok pont azok az állami segélyén élő angolok voltak, akik a leghevesebben keltek ki a menekültek befogadása ellen, miközben ők használták ki maximálisan a rendszert. Ők szóltak be nekünk, vagy fenyegettek meg, esetleg kergettek meg, mert rájuk mertünk nézni az utcán, ahogy éppen drogot adtak be maguknak. Itt Spanyolországban másféle helyzettel szembesültem, hiszen sokkal inkább szembetűnő a menekültek jelenléte a spanyol társadalomban. És igen, fel tudok hozni negatív helyzeteket, amelyeket közvetlenül menekültekhez köthetők, hiszen a dolgok nem csak feketék vagy fehérek. Itt az utcai drogok árusítása leginkább a fekete afrikai menekültekre jellemző, akikkel szemben a helyi rendőrség semmit nem tesz – feltételezem szerint a kenőpénzeknek ebben nagy szerepe van -, illetve a táskák és pénztárcák ellopása egyes marokkói fiatal bandákhoz kapcsolhatók. Ezek tények, ezek létező problémák, amelyekre megoldást kellene találni. De hasonló módon találkozhat az emberek menekültekkel bárokban, ahol a fekete afrikai menekültek rommá verik az embert csocsóban és letáncolják az embert a parkettáról. De ugyanezekkel az emberekkel találkozhat az ember napközben az utcán is, ahol mindenféle, évszakhoz kapcsolódó portékát árulnak. Nem zaklatnak, nem erőszakoskodnak, csupán megélni szeretnének. Tisztességesen, a saját munkájukból.

A menekültek a társadalom különböző szintjein jelen vannak. Nem kizárólag jó, vagy rossz dolgok kötődnek hozzájuk, mint ahogy ugyanez elmondható a spanyolokról vagy éppen az angolokról. Mert például a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, a korrupció, vagy a drogok terjesztése leginkább a helyi lakosokra jellemző, nem a menekültekre. Vannak persze kivételek, de többségében igaz ez a kijelentés. Problémák tehát valóban vannak, amelyek felett nem szabad szemet hunyni, de egyetlen csoportnak tulajdonítani ezeket a problémákat nevetséges. Inkább azon kellene dolgozni, hogy különböző programok által felgyorsítsák az asszimilálódásukat a társadalomba és megfelelő lehetőségeket biztosítsanak számukra a munkaerőpiacon, mert végső soron, ha ezek az emberek munkát találnak és nyugodtan dolgozhatnak, akkor nem fognak a híd alatt aludni, nem fognak tolvajlással pénzt keresni maguknak, és nem radikalizálódnak azért, mert egy vallásos csoport az, amely pénzzel és élelemmel látja el őket.

Persze ez nem kell, hogy egy állam feladata legyen, de ha már úgy döntöttek a különböző államok, hogy beengedik a menekülteket az országaikba, akkor jobban járnának, ha lehetőségeket is felkínálnának ezen emberek számára, hiszen így megoldhatóvá válna a probléma. Végső soron ezen nyugati országoknak munkaerőre van szükségük, a társadalom fiatalítására van szükségük, ami ezekben a csoportokban lehetőségként megvan. Kérdés, hogy ki az, aki élni tud vele, és ki az, aki nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!