December 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ezek az erkölcsi nullák keménykednek és játsszák a sértődöttet?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azon gondolkodom egyre gyakrabban, hogy érdemes-e egyáltalán energiát pazarolni a Felcsúti Mágnás Miska politikájának, hazudozásainak, uszításainak, egyre vadabb világlátásának megértésére. Régen legalább még adott arra, hogy becsomagolja a már akkor is vállalhatatlan, rögeszmés világnézetét. Valamiféle álarcot vett fel, és legalább még adott a külsőségekre, a látszatra. Mostanra lehullott minden lepel, és azt mutatja mindenkinek, ami valójában ő: a kisebbrendűségi érzései által megnyomorított senki, aki világpolitikai tényezőnek képzeli magát, miközben tagadja a valóságot. De ez nem így működik, a nagyok is sorra buktak el és számították el magukat bizonyos politikai játszmákban. Nem is értem, miért volt erre szükség? Mit hitt, mit hisz? Mert nem akarja lejjebb adni, nem akar visszatalálni arra az útra, amiről szándékosan levezette az országot, az látható.

Pedig akiben ekkora morális szakadék tátong, aki homlokegyenest mást mond és mást tesz, mint amit az elmúlt 13 év előtt mondott és tett, az egy hazug senkiházi. Aki napi szinten hazudtolja meg saját magát, aki mára a saját paródiájává avanzsált, akiben sem bízni nem lehet, akivel sem együttműködni nem lehet, akivel sem közös nevezőre jutni nem lehet semmiben, mert végül úgyis beledugja a botokat a küllők közé, az egy csaló gazember. Egy politikai szélhámos. Aki az uniós szövetségi rendszer tagjaként osztja az észt és zsarol két olyan uniós tagállamot, akik az agresszor Oroszország fenyegetése miatt a NATO védőszárnyai alá akarnak kerülni, oda, ahova mi már 1999. március 12-én bebocsátást nyertünk, és közben az orosz agresszornak szurkol, az egyszerűen minősíthetetlen. Mint ahogy az egész helyzethez való hozzáállása is, amire az ukrán elnöki főtanácsadó is a fejét csóválva reagált. A magyar kormány „olyan elavult és az ország nemzetközi megítélésének súlyos károkat okozó politikát folytat, amely történelmi távlatokban fekete foltként marad meg a magyar állam becsületén” – ezt mondta a HVG-nek Mihajlo Podoljak. És gyanítom, hogy nemcsak ő, hanem mindenki más is ezen a véleményen van, aki ép ésszel nem képes felfogni ezt az ámokfutást, amit Orbán rendez különösen tavaly február óta a nemzetközi politikai porondon.

Egyszerűen szánalmasak bátorék. A 135 vagy hány putyinista kollaboráns, akik tényleg elhiszik, hogy ők most majd jól becsicskítják a svédeket és finneket csak azért, mert teljesen jogos kritikát fogalmaztak meg Orbán illiberális (értsd: antiliberális fasiszta és posztkommunista), korrupt politikájával kapcsolatban. Azért kell most a Felcsúti Keresztapának behódolniuk, mert rajta múlik az ő tagságuk? Húzzák az időt, zsarolnak két olyan országot, amelyik unió szövetségesünk, amelyik közvetve ki van téve Moszkva háborújának, ahogy mindenki más is az EU-ban. Jut eszembe az első Orbán-kormány GripenLockheed-botránya, amelynek az egyik csúnya mellékszálán feltűnik Selmeczi Gabriella akkori, később lemondott államtitkár, akinek az élettársa a hadiipar multilobbistájaként dolgozott. Érdemes feleleveníteni, mert annak az ocsmány harcászati repülő beszerzési ügynek az ismeretében még inkább indokolt a kérdés: ezek akarnak morális leckét adni két olyan messze demokratikusabb és fejlettebb országnak, amilyen Magyarország soha nem lesz, ha ez a hazárdőr marad az ország élén? Minden nap minden órájában és percében távolabb kerülünk a nyugati civilizált országoktól, azok értékeitől, azok közösségétől. Az egész Unió rá fog döbbeni, hogy a rosszindulatú tumort kezelni kell. Ahogy Orbán is egyik napról a másikra módosít törvényeket saját kényére-kedvére, úgy egy 26 országból álló közösség is képes lesz a józan ész mezsgyéjén rájönni, hogy felül kell írni azt a passzust, miszerint az Unióból nem lehet kitenni senkit.

Pedig szerintem de. Ki fognak minket előbb vagy utóbb, mert amit ez a csávó művel, egész egyszerűen biztonsági kockázat, és sem az USA sem az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy egy ekkora kockázatot jelentő kollaboráns, bomlasztó kém ott tespedjen a köreikben. Szerintem először illedelmesen közlik vele, hogy fejezze be ezt a viselkedést, és ha ez nem használ, akkor majd megtalálják a módját, hogy kibasszák a rothadó narancsot a gyümölcsös kosárból. Akkor aztán a sok Putyin-párti narancstálib végre fellélegezhet, hogy újra az orosz függőség lesz a zsinórmérték, és nem szól bele senki abba, hogy mi mennyire szuverén, dagadó keblű büszke magyarok vagyunk. Vagyis csak az oroszok, de nem 26 másik ország. Mennyivel jobb lenne, nem? És amúgy is a Nyugat egy rothadó, romlott világ, az USA-t egyenesen a Sátán irányítja. Esküszöm, mint a hidegháború alatt. És a sok nagy eszű fideszes képviselő akik azon veri a nyálát, hogy vajpn indokolt-e azoknak az északi országoknak a csatlakozása, akikkel bizonyíthatóan erősebbek és stabilabbak lehetnének a NATO határai a tömeggyilkos Putyinnal szemben.

Ilyeneket bírtak kifosni a szájukon: „A bővítés mellett vagyunk, de olyan országok kérik a csatlakozást, akik akadályozzák az EU-s pénzekhez való hozzáférésünket, megkérdőjelezik az igazságszolgáltatásunkat”Mi van? Az uniós pénzekhez való hozzáférés akadálya egyetlen személy, az pedig nem más, mint Orbán, aki törvényesen lopja az uniós adófizetők pénzét, aki például vidámszínpaddá züllesztette az igazságügyi minisztériumot, élén a hajdobáló jó miniszter asszonnyal, aki szintén annyi kárt okozott már itthon a puszta jelenlétével és kritikán aluli megszólalásaival, mint kevesen a történelem során. Akinek az államtitkára olyan maffiarendszert üzemeltetett az IM égisze alatt, hogy a fal adja a másikat, ennek ellenére még mindig minden ugyanúgy van, ahogy volt Schadl és Völner lebuk(tat)ása előtt volt. Bezzeg a MOK kivégzésére bőven elég volt 24 óra, miközben a végrehajtók vezetője közel egy éve előzetesben üldögél, a gépezet ugyanúgy rombol, ahogy eddig, legfeljebb fizikailag más irányítja a buldózert. És ezek az erkölcsi nullák keménykednek és játsszák a sértődöttet olyan országokkal szemben, akiknek a cipőjét nem köthetnék be? Járt már valaki Stockholmban vagy Helsinkiben a sok megélhetési műmájer felkapaszkodott narancsszínű véleményformáló közül? Ha nem, akkor érdemes körülnézni ott, tanulni, informálódni, mert mindenféle tekintetben évtizedes lemaradásban vagyunk hozzájuk képest.

Hende Csaba megy oda tanulmányútra? Szakadok a röhögéstől. Majd bezabál lazacból meg rénszarvasból valami 5 csillagos szállodában a mi pénzünkön, és elégedetten csóválja a fejét, hogy jól van, na, ha már annyira akarják ezt a NATO-tagságot, akkor legyen, jöhetnek?! Vagy mi a tököm lesz? Vicc ez az egész, a legalja, amit előadnak és komoly, rezzenéstelen arccal a híveik agyába injekcióznak. Ennek az országnak annyi. Nem is hogy annyi lesz, hanem vége. Már most is kicsit olyan, mint a frissen megpucolt hal, amelyik még mozog, amikor már rég le van vágva a feje. A reflexek és a látszat. Nyilvánvalóan mindenki azt várja, mi lesz a vége ennek a háborúnak, és majd utána fognak minket szimbolikusan, erkölcsi dimenzióban felnégyelni és végleg moslékos hordóba lökni. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel a homárok réme is tisztában van. Ez a végjátszma, és annyira nem hülye az ember, hogy ezt ne tudná. Csak még rángatóznak a reflexei.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.