NEHAZUGGY

Olyan arcokat vágott, mint a kivénhedt vidéki díva, akit kitakar a színpadon a friss üdvöske

Tamás Róbert | 2023. Február 10, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt, kitartást! Állítólag már csak vasárnapig kell kibírni, utána nem lesz ilyen rohadalom hideg, de persze ez addig még változhat. A magyar kormány és Gulyás Gergely már aligha fog változni, rajtuk a közelgő tavasz sem segít. Volt kormányinfó, rendesebb csütörtökökön szokott az lenni. A hvg.hu munkatársa arról érdeklődött, hogy kormányék szerint honnan lesz elegendő munkaerő a Debrecenbe tervezett kínai akkumulátorgyárba. Gulyás – úgy is, mint aki a miniszterelnökséget vezeti miniszterként – arra gondolt, hogy igen sok munkanélküli honfitársunk van nekünk (ezen jól meglepődtem, hiszen hetente szoktuk megünnepelni a majdnem-teljes-foglalkoztatás honi világnapját), ők majd örömmel mennek oda gürcölni. Azért én nem bánnám, ha Gulyás és elvtársai elfáradnának egy színfideszes faluba a környéken, és felmérnék a potenciális munkaerőt. Ha ez megtörtént, és munkára alkalmasnak találják a többséget, akkor kell majd nagyon örülni. Addig nem érdemes.

Brüsszelbe látogatott Zelenszkij, Ukrajna elnöke. Az eseményről természetesen beszámolt a világsajtó. Tartok tőle, hogy azon is ellesz egy ideig ugyanez a világsajtó, ahogy a mi békegalambunk viselkedett. Az egy dolog, hogy a fotózáshoz felállított politikusok többségükben megtapsolták Zelenszkij érkezését – aminek egyébiránt semmi jelentősége nincsen, pusztán gesztus, mosollyal vagy egyéb módon is kimutatható a lényeg -, kivéve a gyevi bírót. Az egy más dolog, hogy szerencsétlen akkor sem képes viselkedni, ha tudja jól, hogy nem a saját fotósai sürgölődnek körülötte. Olyan arcokat vágott, mint a kivénhedt vidéki díva, akit kitakar a színpadon a friss üdvöske. Az más kérdés, hogy valaki éppen ott jelölte ki az ukrán elnök helyét a csoportképen, és nekem lenne rá egy parízeres zsömlém, hogy nem véletlenül alakult így a dolog. Ránézésre (a sokadikra is) azt mondanám, Orbán féltékeny Zelenszkijre. Az az ember benyomása, örömmel megfizetné ő is azt az árat – igen, emberek életéről és az ország pusztulásáról beszélek -, ha azzal elérhetné, hogy hősnek tűnjön, tiszteljék és figyeljenek rá. Ezt már titkolni sem tudja, bár lehet, hogy nem is akarja. Úgy van vele, megengedheti magának, ugyan mi baj lehet belőle? Részben persze igaza van, a jelenleginél nagyobb baj már aligha lehet, legalábbis az ő szempontjából nem. A befolyását már elveszítette. Nem hogy nem tiszteli senki, de komolyan sem veszik. És ez az ő személyes problémája. Sokkal nagyobb gond az, hogy egy országra való embert járat le, tesz az unió szélére sodródott páriává azért, mert vagy jól fizetnek érte valakik, vagy ennyi esze van. Más nekem nem jut eszembe erről a viselkedésről. Egyáltalán nem állítom, hogy Zelenszkij egy szeplőtelen hős. De azt igenis állítom, hogy nagyon jól végzi a munkáját. Merthogy egy ország miniszterelnökének a feladata az országa érdekeit szem előtt tartva politizálni, és bizony Ukrajna – melyről szintén nem állítom, hogy a legkevésbé korrupt, legnormálisabb, legélhetőbb ország lenne a környéken – érdeke most az életben maradás, és ezért Zelenszkij teljes erejéből harcol. Orbánnak ilyen heroikus szerep nem jutott – a mi nagy szerencsénkre -, de másféle juthatott volna. Ő lehetett volna az az ember, aki él az uniós pénzekkel és az azelőtt soha nem remélt lehetőségekkel, és felemeli ezt az országot. Na, ez nem sikerült, ellenben szétlopni és földbe taposni remekül. Bizonyára sikerült beverekedni magát a jövő történelemkönyveibe, de távolról sem azokra az oldalakra, ahol az országépítő, nagy államférfiakról írnak.

Apropó, ha már országépítők, nagyok és államférfiak! Dicstelenül és méltatlanul mellőzte ugyan a sajtó a nagy hírt, de mint kiderült, idén is volt horgászvadászbogarászmadarász kiállítás. Minden volt ott, ami kell. Dagadt vénemberek önkívületben játszottak a puskákkal, Lölö kapott valakitől egy plüssmadarat, azzal babrált, hites asszonykája pedig magára rántott egy egymilliónál is drágább rucit. Engem leginkább ez a ruhácska fogott meg, nyilván nekem akkor sem tűnne fel a ruha különlegessége, ha éppen az akadna a kezembe kutyabepisilés esetén. Igazából nem is hittem el a portálnak, hogy annyiba került, farokfelvágva rohantam megtekinteni, mert biztosan elszámoltak egy tizedesvesszőt, aztán csak álltam tátott szájjal, mint fasz a lakodalomban. Bár lehet, erre is rosszul emlékszem, és nem az áll tátott szájjal, vagy nem ott. Mindegy is, a lényeg mit sem változik. Szóval ez a nem feltűnően csinos ruhácska annyiba kerül, amennyit fél év alatt sem keres meg egy óvónő. Úgy is kell neki, miért nem ment okosabban férjhez? Na de láttam én a divatmárka honlapján ocsmány sportcipőt félmilláért, és tényleg nagyon csúf hátizsákot – mindkettő erősen pöttyös, úgy tűnik, az az új irányvonal -, ami drágább volt Lölö asszonykájának ruhájánál is. És nem az, hogy telik rá embereknek, mert teljen, hála istennek! De hogy igény is van rá, az a nem semmi. Valaki úgy kel fel egy reggel, hogy egymilliós ruhában óhajtja falni a vörösboros marhapörit. És ha leeszi? Akkor mi van? Tudom, semmi. Megy a kukába, vagy eljótékonykodja, hátha az az otthonról elüldözött, bántalmazott nő, akihez kerül végül, tudja értékelni. Aligha. Télen hideg, nyáron meleg, érzékeny, nem praktikus, nem bírja a mosást és még ronda is. Az árából viszont ellenne egy évig, tudna kaját venni a gyereknek.

Végül – a keretes szerkezet jegyében – zárjuk a reggelt Gulyás Gergellyel, aki nem csak kormányinfót tartott, hanem később a szép magyar nevű Mathias Corvinus Collegium ülésén is megszólalott. Azt mondta, igazából annyira nem kell nekünk az unió, mert a pénzükre nincsen szükségünk, de a szabad áru- és munkaerőáramlásra igen, úgyhogy mégis kell nekünk, ameddig valaki (nyilván Orbán) jobbat nem talál ki. Arról nem mesélt korunk hőse, hogy ha nem kell az unió pénze, mi a francért nem tudnak béreket emelni (például a pedagógusoknak), arról ezen a héten biztosan nem Brüsszel, hanem a gonosz Zelenszkij tehet. Vagy a háborús infláció, esetleg a szankciók, amik kizárólag nekünk fájnak, az oroszoknak semennyirese. Hát így vagyunk mi most a vadkeleten. Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek a hét utolsó munkanapján!

Valamiért az MTI csak olyan fotót tartott alkalmasnak a közlésre, amit a szomszéd utcából, teleobjektív nélkül lőttek, kénytelen voltam a láthatóság kedvéért kinagyítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!