December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


F*szok, ásóval

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Baj van a kormánnyal, baj van az ellenzékkel.

Az igazi baj azonban velünk, átlagemberekkel, országlakókkal van. Nem tanulunk, vagy csak nagyon lassan. Nem gondolkodunk, nem vállaljuk a felelősséget semmiért, nem fogunk össze, nem állunk ki magunkért. Meg egymásért sem. Úgy teszünk, mintha beszari, ostoba és lusta népség lennénk, pedig ez nem igaz. Külön-külön képesek vagyunk a bátorságra, vannak okos gondolataink és tudunk akár erőn felül is dolgozni. De közösen, együtt nem. Az nem megy.

Volt már nekünk mindenféle kormányunk. A jószándékú amatőrök gyülekezetétől a feltörekvő, sunyi módon tolvajtól a mostani, pofátlanul élősködőkig sokféle. Mindig okolunk valakit, amiért nem és nem működik ez az ország. Kinek Kádár, kinek Antall, Boross, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai, Orbán. Nézőpont kérdése, melyik a főgonosz, melyik az idióta.

Holott az idióták mi vagyunk, az istenadta nép. Mert mi választottuk ezeket az embereket, ami még rendben is lenne. Hiszen egy választáson az ígéretekre szavazunk. A reményre voksolunk. Nincs is más módja ennek, főleg egy kialakulatlan demokrácia, a szabadságot épp csak kóstolgató ország esetében nincs. Talán teljesen normális az, ami nálunk történik, hiszen egy ország életében 25 év semmi. Történelmi léptékben ennyi idő nem is mérhető. De egy ember életében iszonyúan sok, egy aktív élet fele. Egyénenként mindennél drágább idő, amit nem lehet megismételni, nem lehet visszaadni, semennyi pénzért sem vásárolható meg újra. Ezt az időt pazaroljuk most baromságokra, adjuk oda értéktelen kavicsokért, hangzatos hazugságokért, a mindenkori politikai elit gazdagodásának lehetőségéért. Engedjük magunkat kifosztani, vagy egyenesen önmagunkat fosztjuk ki.

A rossz választásokkal magunk is egyre rosszabb helyzetbe kerülünk, de abból nem kifelé igyekszünk, hanem ásót ragadva még mélyebbre túrunk a trutyiban. Nincs az a kormány és nincs az az ember, aki ezt megtehetné velünk akkor, ha mi nem működnénk közre az ország szétrablásában. Közreműködünk, de mindezt úgy tesszük, hogy magunk nem gazdagodunk sem anyagi, sem más tekintetben. Védjük a hazugokat, tolvajokat, élősködő senkiket abban a hitben, hogy az elveink mellett állunk ki és mennyire fasza gyerekek vagyunk! Pedig csak faszok vagyunk. Megvezetett hülyék, átvert barmok. A szüleink múltját, önmagunk jelenét és a gyermekeink jövőjét önként visszük a társadalmi tulokság oltárára, közben nem értjük, miért is nem javul a szaros kis életünk.

Képtelenek vagyunk megérteni, hogy egy ország, egy nép vagyunk. Ha valaha jobb lesz, az csak együtt lehet jobb. Ha rossz, mindannyiunknak rossz. De jobb csak akkor lehet, ha előre haladunk, nem pedig hátra. Ha felfogjuk végre, hogy nem teljhatalmú uralkodót választunk négyévente, hanem szolgát. Olyat, aki – remélhetőleg – jobb, okosabb, előrelátóbb nálunk. Ha bebizonyosodik, hogy ez nem így van, ha kiderül, hogy akit/akiket magunk fölé emeltünk, azok nemhogy nem jobbak, hanem kimondottan rosszabbak nálunk, ha azt látjuk, hogy akiknek példát kellene mutatniuk, azok gátlástalan rablók, harácsoló élősködők, ostoba, hazug, simlis gazemberek, akkor el kell őket zavarni a francba. Azonnal. Gondolkodás nélkül. Már az első sunyi kis üzletet a képükbe kell vágni, az első lopási kísérletet számon kell kérni, az első mocskos módon szerzett cserép muskátlit el kell venni. Nem kell megvárni, ameddig elfoglalják az egész piacot, ameddig ellopják az utolsó fillért, ameddig a nevükre kerül a fél Balaton. Vagy az egész.

Ha így működnénk, nem itt tartanánk. Ha vállalnánk a felelősséget egyénenként, akkor nem akarnánk egy erős vezetőt, egy helyettünk gondolkodó vezért. Akkor nem vágynánk arra, hogy az éppen aktuális Valaki megoldja a gondjainkat, megvédjen minket, gondoskodjon rólunk. Mert az nem működik. Nem csak nálunk, sehol nem működik. Az erős kezű vezető társadalmi kontroll nélkül percek alatt gátlástalan zsarnokká fog válni. A teljhatalommal vissza fog élni annak birtokosa és mindent meg fog tenni azért, hogy örök időkre bebetonozza magát és híveit ebbe a korlátlan hatalomba. Ha teheti, ha nem ütközik elsöprő erejű ellenállásba, meg fogja változtatni a jogrendszert, átírja a szabályokat azért, hogy minden az ő hatalmát szolgálja.

Majd amikor felfedezzük, hogy az ország állapota az elsődleges és ezen belül tök mindegy, ki milyen oldalon véli megtalálni a Nagy Igazságot, akkor talán tovább tudunk lépni. Ha majd nem az lesz a szempont egy választáson, hogy ki tud nagyobb taglejtésekkel gesztikulálni, ki tudja földbe döngölni az ellenfelét valós, vagy hazug személyeskedésekkel, akkor talán el tudunk jutni valahová. Ha majd képesek leszünk arra, hogy meghalljuk azt a (remélhetőleg valahol létező) nőt, vagy férfit, aki nem ordít, hanem tényszerűen és becsületesen elmondja nekünk: szarban vagyunk, ebből közösen tudunk csak kimászni, nem lesz könnyű és nem lesz gyors, de meg lehet csinálni és mondom is, szerintem hogyan – akkor talán elindulunk valamerre. Jó esetben előre.

Ha ki tudunk lépni ebből a mesterségesen gerjesztett megosztottságból és elfogadjuk azt, hogy összességében nem is annyira fontos, ki milyen politikai nézeteket vall, hiszen mindenki egy jobb országot akar, akkor már le tudjuk rakni egy működő ország alapjait. Ha nem harcolunk azért, hogy az általunk egyedüli kormányképesnek vélt párt kerüljön hatalomra, hanem fontos lesz, hogy minden létező nézet helyet kapjon az ország vezetésében és minden irányvonalból az, ami abban a legjobb, jusson érvényre, akkor talán működni fog valami, amit demokráciának hívunk. Ahogyan nem lehet kizárólag kaviáron élni, sem a világ legtökéletesebb tégláiból felépíteni egy házat, úgy nem lehet egyetlen ember, vagy párt eszmerendszere egy demokratikus ország alapja. Mert kell gyümölcs, főzelék, hús, tej és sok minden más az egészséges táplálkozáshoz és kell ajtó, ablak, cserép, beton és ezerféle dolog egy ház felépítéséhez.

Keserves és nehéz út ez, de valójában rajtunk, egyéneken múlik, elindulunk-e rajta. Vagy hazudozunk tovább önmagunknak, egymásnak, álmodunk dicső múltat, élhető jelent, csodás jövőt.

Idézek egy ezerszer idézett, de mélységesen igaz mondást:

A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” (gróf Széchenyi István)

Egy másik, kevésbé ismert, de nem kevésbé igaz idézeten is érdemes elgondolkodni:

„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán…”(gróf Széchenyi István)

Ameddig ezt fel nem fogjuk, hihetünk mi bárkiben és bármiben, maradunk a gödör alján. Faszok, ásóval.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.