NEHAZUGGY

Nem fáradunk bele. Elmondjuk, ahányszor csak szükséges

Tamás Róbert | 2016. Július 26, Kedd | 15:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mivel ma lubickolunk a figyelemben – kiemelten az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának figyelmében, megragadnám az alkalmat (hátha ezt a cikket is olvassa valaki) és beszélni szeretnék pár dologról. Nem először, nem utoljára. Nem, nem fáradunk bele. Elmondjuk, ahányszor csak szükséges.

Az egyik a Dóri Ház, az ország két gyermek hospice ellátást nyújtó intézményéből az egyik. Az a hely, ahol – a mostani tudásunk szerint – gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekeket ápolnak, vagy – ha erre van szükség – kísérnek végső útjukra. Ez az intézmény nem kap állami normatívát. A fent említett minisztérium keretéből szoktak kapni némi támogatást. Tavaly 6 millió forintot nyertek el pályázaton, idén 5 milliót. Az idei támogatást hónapok óta várják. Ez ugyan mindössze 1 havi működési költséget fedez, de a semminél az is több. Lenne. Ha megkapnák.

Ennél sokkal emberibb lenne, ha normatívához, vagy rendszeres, nagyobb összegű támogatáshoz juthatnának. Jó lenne, ha a civilek segítsége mellé becsatlakozna a kormány, azon belül az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Bátran támogassák a beteg gyermekek ellátását a mi befizetett adónkból. Nem majd, valamikor, hanem most, azonnal.

Itt szúrnám közbe, bár nem függ össze semmivel, csak úgy eszembe jutott.

A klubok bérköltségéből becsült átlagos éves játékosfizetés a tanulmány szerint az NB I-ben évi 100 ezer angol font, vagyis 37 millió forint. origo.hu

Ez egy magyar NB I-es focista bérköltsége. Átlagban. Ki lehet számolni a fizetését. Ez nem is lenne baj, ha a klubok képesek lennének fenntartani magukat a jegyeladásokból, illetve szponzori bevételekből, piaci alapú reklámbevételekből. De nem képesek. Veszteségesek. Néző alig van. TAO-ból és zömében az állami reklámbokból tudnak bevételre szert teni. Röviden: adóforintokból. Az én adóforintjaimat kérem a Dóri Háznak juttatni. Köszönöm.

A másik téma, ami érdekelheti az Emberi Erőforrások Minisztériumát – a beteg gyermekek mellett – az a beteg idősek ügye. A héten volt szerencsém ellátogatni egy önkormányzati fenntarású (tehát nem magán) idősotthonba. Hat éve egyetlen egy férőhellyel nem bővült Magyarországon az idősotthoni elhelyezés lehetősége. Évekig kell várni a bejutásra.

Nincs pénz fejlesztésekre, de még ágyneműre, bútorra se. Kevés az ápoló, nem kapnak több státust. Javasolnám a minisztérium bármelyik dolgozójának – Balog Zoltánnak kiemelten – fáradjanak el egy ilyen otthonba. Spontán, előzetes bejelentés nélkül. Lehetőleg vasárnap, amikor a szokottnál is kevesebb alkalmazottal működnek az intézmények, ugyanis az ott dolgozóknak is szükségük van a pihenésre időnként. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy le az összes kalappal ezek előtt az emberek előtt. Én sem lelkileg, sem fizakailag nem bírnám csinálni azt, amit ők napról napra tesznek.

Tehát vasárnap, idősotthon, demens osztály. 24 súlyosan demens idős ember. A súlyosan azt jelenti, hogy pelenkázni, etetni, itatni kell őket. Fogalmuk sincs, hol vannak és miért. Ettől függetlenül a többségük járóképes, néhányan ágyban fekvők. Ez azt jelenti, hogy a fekvőket forgatni, pelenkázni, tornáztatni, mosdatni, etetni kell. A többieket pedig etetni, pelenkázni és összefogdosni, ugyanis cirkulálnak a szobákban és nem találnak vissza a helyükre.

Erre jut három (három!) ápoló. De nem csak a 24 súlyosan demens emberre, hanem a többi 25 idősre is, akik több-kevesebb segítségre szorulnak. Három ápoló. Három, drága Balog Zoltán miniszter úr! Három. Összesen három, 49 idős emberre.

Ennek ellenére egy ingerült mondatot, egy kelletlen gesztust nem sikerült elcsípnem. Kedvesen, türelmesen és a legnagyobb tisztelettel bánnak az önmagáról mit sem tudó idős emberrel is. Megőrzik azok méltóságát, akik már ezt nem képesek megtenni önmagukért.

Még valami: ma Magyarországon a rákbetegségben haldoklók négyötöde nem kap életvégi ellátást. Mert nincs ágy, nincs szakember. Nincs rá pénz. Erre nincs? Erre sincs?

És igen, lehet azt mondani – a kormánypropaganda mondja is minden áldott napon – hogy az idióta liberátorok átszámolják a stadionokat lélegeztetőgépre, haha! Igen, át. Újra és újra át fogjuk számolni. Naponta.

Azok a gyermekek a Dóri Házban a mi gyermekeink. Ezek az öregek a demens osztályon a mi nagyszüleink. Azok a haldoklók mi vagyunk, vagy a mi szüleink.A mi adónkból az ő méltóságukat, biztonságukat akarjuk fedezni, nem a stadionokat.

Nem a jövő hónapban, nem majd egyszer.

Most.

Azonnal. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!