NEHAZUGGY

Letolt gatyával és ócska propagandával

Rendkívüli jó reggelt kívánok mindenkinek! Tulajdonképpen minden nap rendkívüli, miután egy végtelenített pszichózisban élünk, állandó harcok, veszedelmek és vérzivatarok szorításában, és szinte már el sem tudjuk képzelni, hogy másképp is lehetne, hogy milyen az, amikor nem akarnak minket állandóan megvédeni, és nem az állandó harcról szól a kurva életünk. A regnáló önkény leghírhedtebb bírósági fogalmazójából lett igazságügyminisztere szerint ez a normális, tekintve, hogy 1100 év történelme „beleégette a DNS-ünkbe, hogy minden nap harcolnunk kell, újra meg újra”. Szerintem nem ez a normális, az meg egyenesen beteg, hogy a 56-os nemzeti gyásznap alkalmából előadott delirálásában a celebinfluenszer miniszterasszony egyáltalán a szájára veszi a szabadságot, amit szerinte sosem adnak ingyen, amiért mimagyarok 1100 éve harcolunk, majd pofán törli az egészet azzal, hogy DE a szankciók jobban fájnak Magyarországnak, mint az agresszornak. Át kéne ezt gondolni, mert rendkívüli módon ízléstelen. Amellett, hogy ez szó nem igaz belőle.

Továbbá az is rendkívüli, hogy miután a doktorminiszterek elnöke hosszas harcok után fényes győzelmet taposott ki a maratoni EU-csúcson a hülyékből, akik bele akartak ugatni abba, hogy ő, mimagyarokorbánviktor mennyiért vegye a gázt, pedig ő hosszú távon Vlagyimirovicstól akarja – aki ugye azzal zsarolja orrba-szájba Európát, hogy ha sapkát tesz a véres orosz energiára, akkor ő elzárja a csapot -, a szombat ellenére kormányinfót tartanak a bátor harcművész e célból tartott is alattvalói: Szentkirályi kormányszóvivőné és Gulyás miniszter.

Végül is miért ne? Bohóckodni október 23-a előtt eggyel, szombaton is lehet, ha már a kormányzás annyira nem megy, legalább pótcselekedjenek. Hátha az segít. Amit szerintem biztosra vehetünk, hogy ha valami használható, igen fontos, netán előremutató bejelentenivalója lenne az Orbán-kormánynak, azt személyesen az utcai harcosok paródiája makogná bele a kamerába. Úgyhogy csodára nem érdemes számítani, ha meg mégis benyögnek valamit, amit még nem hallottunk, az garantáltan rossz lesz nekünk a végén. Engem kizárólag azzal tudnának meglepni, ha kéztördelve bejelentenék, hogy hagyják a picsába a bombás plakátokkal megtámasztott, ízléstelen, hazug, semmivel nem indokolható nemzeti konzultációjukat az elcseszettnek hazudott brüsszeli szankciókról, és bocsánatot kérnek, amiért elvetették a sulykot. Ez az egyetlen, ami logikusan következhetne abból, hogy az egyszeri és megismételhetetlen istenkirály MÁR MEGINT megvédte az érdekeit Magyarország érdekeit Brüsszelben (értsd: odament, kihúzta magát a közös döntés alól, különalkut kötött, aztán majd nemsokára visít, hogy Brüsszel az okos és tisztességes feje fölött döntött nélküle), azaz Szijjártó bokázhat ezután is a Gazpromnak a moszkvai gázért, és kuncsoroghat Lavrovnak, hogy lécci, hadd fizethessünk már késleltetve hitelből. Egy olyan helyen viszont, ahol a politika néhány millió ember számára vallási és hitbéli kérdés (ők azok az igazi hívők, akiknek nem fáj az infláció, az elszabadult rezsiköltségek, az oktatás lassú és fájdalmas kimúlása, a saját elszegényedésük, miközben a bálványaik rommá híznak a nyomorukon), ilyenre nem fog sor kerülni, holott.

1. Már az Index helyén működő orgánum is megírta, hogy panaszkodnak az oroszok, úgy tűnik, mégis működnek a háborús szankciók. Például tizenkilencszeresére nőtt a hibás példányok aránya a Kínából érkező félvezetők esetében. Tudniillik az orosz elektronikai gyártók élete megkeseredett az ellátási láncok szankciókkal összefüggő összeomlása miatt, a szürkegazdaságban kénytelenek alkatrészeket beszerezni. A kínai eladók viszont a kiszolgáltatottságukat kihasználva az összes selejtet rájuk sózzák. Ismerős lehet ez a gyakorlat a csilliárd horkolásgátlóról, amit rásóztak a kínaiak Péter miniszterre a járvány idején, ő meg esze nélkül meg is vett közpénzből egy rakás selejtet. Úgyhogy ez lehetne az a pillanat, amikor fel kellene kínálni Putyinnak a remek horkolásgátlókat jókora felárral, nem?
2. Rogánék ízléstelen és hazug propagandájával szemben létezik egy hatástanulmány, amelyet az uniós csúcson bemutattak az ország- és kormányfőknek (tehát Orbán is látta), amelyből kiderül, hogy a szankciók piszkosul fájnak és egyre jobban fájni fognak Putyinnak, hiszen számottevően korlátozták politikai, gazdasági mozgásterét, súlyos pénzügyi válságot és súlyos károkat okozva Oroszország ipari és technológiai képességeiben, a propagandát és a kibereszközöket is beleértve. Az Orbán-kormány által terjesztett dezinformációkkal szemben például a 2022 első hónapjaiban tapasztalt jelentős költségvetési többlet (ami főleg az energiakereskedelmen alapult) júliusra és augusztusra már hiányba fordult, miközben a katonai kiadások nőttek, az orosz katonai páncélzat töredezik, mivel a kőolaj- és gázexport az állam bevételeinek több mint a felét teszi ki.
3. Orbán Viktor győzelmi jelentéséből kimaradt ugyan, de az EU-csúcs zárónyilatkozata – amit Orbán Viktor egyetértésével fogadtak el – már az első pontjában ellentmond a nemzeti konzultáció alapját képező kormányzati állításnak, amivel a korrupció kormánya igyekszik elmaszatolni a saját felelősségét az ország térdre rogyásában, és Brüsszel elhibázott szankcióira mutogat. Jó tudni, hogy Orbán egyetértett azzal a Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök által javasolt megfogalmazással, amely szerint „a jelenlegi energia- és gazdasági válságért KIZÁRÓLAG Oroszországot terheli a felelősség”.

Ha ezt így összerakjuk, akkor abból csak az következhetne, hogy az Orbán-kormány visszatáncol a Brüsszelt hazug módon gyalázó propagandájából, befejezi az európai szövetségesei elleni hadjáratot, visszavonja az egybites hazugságon alapuló, a magyar társadalmat egysejtűnek néző álkonzultációját, és a kormányzási kudarcok miatti felelősség elkenése helyett nekilát végre kormányozni. Mert tegnap is késő lett volna. Természetesen semmi ilyesmi nem fog történni, marad a kenyér helyett a cirkusz. Mert jó, hogy tanár nincs, óvónő nincs, óvodapedagógus nincs, szülésznő nincs, mindenki által kifizethető rezsi nincs, bezár a fél ország, mert ha nyitva tartana, megfagyna, az egyébként is rommá sarcolt adófizetők adományai tartják el a pazarló korrupt állam helyett a közintézményeket, óriási az áremelkedés, pusztít az infláció, rohad a nemzeti valuta, de például Mészáros Lőrinc kölkei villaparkot építenek az alcsútdobozi szőlőhegyen, ők a beruházók, a kivitelezők és az értékesítők egyben. Hát nem csodálatos? De.

A népnek meg marad a kenyér helyett cirkusz és a dohos propaganda arról, hogy mimagyaroknak olyan különlegesen tehetséges és hozzáértő kormányunk van, amelyik elintézte nekünk, hogy 12 év alatt az ország mindig erősebben jött ki a válságokból, mint ahogy belement. Ez azért van így, mert

minden egyes esetben magyar érdekekre épülő, speciálisan magyar választ adtunk, „nem a nemzetközi mainstreammel úsztunk együtt, hanem kizárólag a magyar nemzeti érdek mellett döntöttünk”, és így, utólag, azt tudjuk mondani, hogy minden esetben igazunk is lett. Most, amikor háború van, egy speciális magyar választ adunk, amelynek keretében „minden erőnkkel azon vagyunk, hogy garantáljuk Magyarország biztonságát és hazánk kimaradását a háborúból”. (Szijjártó az Agro-Build Kft. beruházásának somogyszobi átadóünnepségén)

Annyira sikeres ez a politika, hogy a prágai magyar nagykövet, Szijjártó talpasa, már a cseh belügyekbe avatkozva kritizálja a cseh sajtót, hogy mit van pofájuk kérdezni a saját miniszterelnöküktől azzal kapcsolatban, hogy Szijjártó az energetikáért felelős uniós miniszterek prágai informális csúcsának végét meg sem várva egyből Moszkvába rongyolt. Annyira fantasztikus ez a különutas, speciális, putyinista, a nemzetközi mainstreammel szembemenő politika, hogy már attól is vöröset látnak, ha valaki szóvá teszi. Pedig a helyzet egyértelmű: a Putyin-barát politika nem kifizetődő, ha kifizetődő lenne, mások is tömött sorokban követnék. Óriási félreértése a helyzetnek, hogy ebben a Nyugat-Oroszország konfliktusban működnek a különutas, speciális magyar válaszok.

Nincsenek ilyenek. Magyarország EU- és NATO-tagállam, amelynek se szóra érdemes hadserege, se erős gazdasága nincs, legfeljebb letolt gatyája és egy ócska, propagandával kormányzó államvezetése van. Amelyik úgy döntött, hogy már 1956-ot is röptében írja át és gyalázza meg, hogy hozzáigazítsa az elcseszett, bűnös politikájához. Amely politika nem óhajtja tudomásul venni, hogy az, ami most Ukrajnában történik, hosszú évtizedekre dönti el Európa jövőjét, és egy súlytalan kis országnak, amelynek a téglaporosra püfölt, nemzeti büszkeségtől duzzadó mellén kívül semmije nincs, döntenie kell, hogy melyik oldalon áll. Akik már értik, hogy mi a tét (vagyis az elsöprő többség), azon dolgoznak, hogy kimaradjanak az orosz érdekszférából, hogy függetlenedjenek az orosz agresszortól, aki tárgyalóasztal helyett rakétákkal, fegyverekkel, bombákkal, vérrel és gyilokkal véli elintézhetőnek a vélt sérelmeit. Ha Orbánék valóban azt hiszik, hogy a háborút és a világgazdasági trendeket majd ők egyedül, saját hatáskörben, szuverén félkézzel megállítják a határon azzal, hogy kivonják magukat a közös európai döntések hatálya alól, és hogy ez hosszú távon a háború és a válság nyerteseivé teszi Magyarországot, akkor a helyzet még annál is rosszabb, mint ránézésre tűnik. Ha azt gondolják, hogy Vlagyimirovics minden kritika nélküli mentegetése, a saját szövetségi rendszerünk ellenében a gyilkos agresszor érdekeit szem előtt tartó maszatolás az adekvát speciális magyar válasz, akkor a helyzet menthetetlen. Így október 23-a előtt eggyel különösen gyászos ez az egész.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább