NEHAZUGGY

Az én adómból engem nem kellene hülyének nézni

Tamás Róbert | 2016. Július 22, Péntek | 13:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem gondoltam volna, hogy dr. Surján László fogja megfejteni az Európai Unió nagy rejtélyét, de mégis így történt. Ő az, aki tudja, mi a baja a közösségnek és hogyan lehetne orvosolni a bajt. Van ugyan bennem egy kis aggodalom, mivel patológusok ritkán nyúlnak élő beteghez, de most tekintsünk el az én aggodalmaimtól és nézzük, merre van az arra.

surján

Surján doktor nem aktív politikus, de azért érdemes odafigyelni arra, amit mond. Főleg uborkaszezonban.

Mások nevében nem tudok nyilatkozni – szemben a nagyszerű kormánypárttal – ezért szigorúan a magánvéleményemet írom le.

Nekem, mint uniós polgárnak és mint magyar állampolgárnak egyáltalán nem az az összes életcélom, hogy legyen mit ennem és lehetőleg ne lővöldözzenek rám közben. Sok-sok tervem van az alapvető funkciókon kívül. A magam részéről többet várok az Uniótól, mint amit már beteljesített. Szeretném, ha minden országban – nem csak fizikai, hanem egzisztenciális – biztonságban élhetnének a polgárok. Ha valaki a szülőföldjén akar boldogulni, az tehesse azt. Aki menni akar, az ne kényszerből, hanem valóban kalandvágyból, kíváncsiságból tegye. Szeretném továbbá, ha értelmét vesztené az Unión belül az ezeréves nemzeti sérelmek sora és megtanulnánk végre előre nézni. Jó lenne, ha senki nem érezné sem többnek, sem kevesebbnek magát születése jogán, de nem nézné kevesebbe a másik embert sem.

Jó lenne kényelmesen berendezni ezt a közösséget és természetes barátsággal fogadni a betévedőt, ahogy szeretném, ha engem is barátsággal fogadnának más országokban. Szeretném, ha a gyermekeinknek majd egy élhető kontinenst és Földet hagynánk örökül, nem pedig egy lepusztított, tönkretett életterük maradna.

Ezek egyszerű kívánságok, de sok tennivaló van még, ameddig meg is valósulhatnak. Surján doktorral ellentétben én például egyáltalán nem vágyom arra, hogy a politka okozzon nekem izgalmat, hogy meglepjen és hogy érzelmileg csúcsra járasson. Ezt majd én megoldom háztájiban, a magam kis életében. Az Unió a stabil, biztonságos közeget biztosítsa ehhez, én pedig amivel csak szükséges és amivel csak tudok, hozzájárulok a normális működéshez.

Ha már itt tartunk, én a magyar kormánytól sem azt várom, hogy izgalomban tartson, az érzelmeimre akarjon hatni. Éppen azt várnám a magyar politikusoktól, amit az uniós politikusoktól. Higgadt, átgondolt, érett döntéseket. Ehhez képest évek óta más sem történik, mint a kormány kormányzás helyett lélektani hadjáratot folytat, zsarol, nyomaszt, idegesít. Teszi ezt úgy, hogy közben kiskorúnak, egyszersmind értelmi sérültnek tekint. Az én adómból engem nem kellene hülyének nézni, mert azt például rosszul viselem.

Lehetséges, hogy igaza van Surján doktornak, amikor szellemi szegénységgel vádolja meg az unió vezetésében dolgozókat. Ő jobban tudja, hiszen évekig onnan kapta a fizetését. Én meg nem, nekem azért mindig meg kellett dolgoznom. De azt gondolom, egy közösség csak olyan lehet, amilyenek a közösséget alkotó tagok. Ha van olyan tagja az Uniónak (márpedig van és sajnos nem is egy), amelyik önálló országként is rendkívül kérdéses, ahol egy megalomániás-paranoid, vagy bármi egyéb lelki defektussal küzdő embert nem kezelnek, hanem vezető politikusnak választanak meg, akkor uniós szinten sincs mit várni. Ha olyan tagországok alkotják a közösséget, ahol a politikusok nem építenek, hanem rombolnak, ahol kirabolják a tulajdon választópolgáraikat, megnyomorítják a társadalmat, dilettáns, erkölcsileg fogyatékos rokonokkal és barátokkal töltik fel a teljes államapparátust, röhögve belehazudnak a választók arcába és közben még tiszteletet is követelnek, akkor az a közösség selejtes tagokból áll.

Márpedig egy kosárban rohadt almákat helyezünk el, az nem egy kosár egészséges gyümölcs lesz, csak egy halom rohadt alma. Tehát nincs mit várni az Uniótól. Az Unió nem egy tőlünk független valami, hanem mi is részei vagyunk, belőlünk is áll. Ha rossz, az azért lehetséges, mert mi is rosszak vagyunk. Ha egy családban agresszív alkoholista az anya, az apa, a fiú, a lány, akkor nem beszélhetünk egy egészséges, működő közösségről. Csak négy önző, beteg emberről. Így van ez az Unióval is. Ha az Uniót szidjuk, önmagunkat szidjuk. Ha nem működik, annak mi is okai vagyunk. Ezért a folyamatos támadások helyett ésszerűbb lenne magunkba szállni és hasznos tagjává válni a közösségnek, ameddig ki nem köp minket, mint a poshadt sört.

Ha Surján László orvosként, politikusként, volt EP képviselőként így gondolkodik az Unióról, akkor hogy gondolkodhat róla mondjuk egy egyszerű teremfocista? adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!