Napsugaras szép reggelt, pihentető szombatot kívánok mindenkinek! Dicső hadvezérünk, a világbéke pávatáncos galambja elröppent Amerikába, azon belül is Texasba, ott is Dallasba, és azt játszotta, hogy ő a világ leginkább csodált államférfija, akit tátott szájjal imádnak szana, illetve szerte a világon. Beszámolt róla a sajtó, hogy tapsvihar fogadta a kocafocistát. Speciel nem tudom, ez miért akkora csoda, hiszen ők hívták meg előadást tartani, a minimum, hogy megtapsolják. A hermetikusan elzárt beltenyészetekben mindig úgy van, az itthon szónoklatait is meg szokták tapsolni, mert csak azok mehetnek be, akik tudják a dolgukat. Amikor Ausztriába ment látogatóba, akkor például nem mindenki tapsikolt, ellenben volt füttyszó. Volt Orbánnak előre betárazott okossága is:
Egy keresztény politikus nem lehet rasszista
Fenéket nem lehet! Sőt, az lehet csak rendesen rasszista. Gondoljunk csak a rendkívüli igyekezettel kifényesített Horthy-korszakra, amikor keresztény-nemzeti kormány volt (honnan olyan ismerős ez az elnevezés?), és keresztényi buzdulatukban nem győzték bevagonírozni a zsidókat és cigányokat. Aki elméletben – és többnyire a gyakorlatban sem – nem lehet rasszista, az a hívő ember. Mármint aki Istenben hisz, nem annak földi, önmaguk által kinevezett helytartóiban.
Régivágású szabadságharcos vagyok, én vagyok a leghosszabb ideje miniszterelnöki pozícióban lévő vezető, öt gyermekes családapa. A szabadság földjén beszélhetek most, ott, ahol a szabadság fényesebben ragyog, mint bárhol máshol.
Ezt is ődicsőségessége mondta. Az tényleg csak az én teljesen magánvéleményem, hogy egészséges lelkű ember önmagáról így nem beszél. Már csak azért sem, mert a fele ordenáré hazugság. Nem régivágású ő, hanem igénytelen. A két dolog nem azonos. Nem vezető, hanem diktátor. Tényleg van öt gyereke, ezt kár lenne elvitatni, és nem is érdemes. Azonban a gyerekek száma nem különösebb dicsőség, a szülők vállalták, a szülők feladata felnevelni őket, az ő gondjuk és az ő örömük. Nem szégyen, de hencegni sem kell vele, mert ok sincsen rá. Attól nem lesz senki sem jó ember, pláne nem lesz jó politikus, ha egy kazal gyereke van, vagy éppen egy sincsen. A fényesen ragyogó szabadság eléggé furán hangzik. Eddig úgy tudtam, hogy egyrészt az csak Magyarországon található, az USA-ban pedig mióta Trumpot leszavazták az emberek, kitört a liberális őrület. Meg amúgy is, már minden országot elfoglaltak a migránsok, csak mi védekeztünk sikeresen a csirkehálóval és az ijesztgetős plakátokkal.
Remélem, nagyot lubickol most a boldogságban őcsútisága, kiélvezi a rajongást és csodálatot, mert Európában ilyenben már nem igazán lehet része. Legfeljebb olyankor, ha Erdélybe látogat, de az meg neki nem akkora rogyintás, hiszen Amerika sokkal nagyobb helyet foglal el a térképen. Ha hazaér, itt is lesznek megoldásra váró feladatok dögivel. Például kell valamit kezdeni a vővel, mert hiába állítottuk a saját lábunkra, elkezdtek veszteséget termelni a kastélyok és szállodák. Nagy gond persze nem lehet, Tiborcz egyébként sem anyagi érdekből, hanem kifejezetten értékmentés céljából vásárolta meg egyik-másik kastélyt, az csak véletlen, hogy pont akkoriban volt némi közpénz kastélyrekonstrukciókra és ilyesmikre. Most lehet őrizni az értéket. A MOL pedig az ársapkás benzin miatti sikoltozás ellenére erősen nyereséges lett, ideje lenne a körmükre nézni, netán valami fincsi extraadóval kedveskedni.
Ha már ilyen közvetlenül elcsacsogunk, ahogy szoktunk – mármint én beszélek, Orbán Viktort pedig nem érdekli -, jó lenne látni fotókat a kedves közönségről, mert az MTI-n megjelent fotókon igen nagyon vigyázott a fényképész, hogy ne fogja be a lencse a nézőteret, de még a közeli sorok is meglehetősen szellősek voltak, az ellenség pedig azt terjeszti – és bizony bizonyítékokkal is szolgál -, hogy az eleve magával hurcolt rajongókon és az összecsődített kint élő magyarokon kívül nem igazán taposták egymást a nézők. Ebből a posztból legalábbis ez derül ki:
Akkor ez olyan, mint amikor Alekszandar Vucic szerb elnökkel integetett a semminek a vonat ablakából? Bár a fotón talán nem Orbán áll a pódiumon éppen, de külföldi médiában – ahol nem csak közeli képeket adtak – hasonlóan üres sorokat lehetett látni, miközben a kereszténység védelmezője a meglehetősen sajátságos angol nyelvtudását villantotta meg.
Én nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de engem már meglehetősen dühít, hogy egy ország miniszterelnöke – és az is mindegy, hogy a franc nem szavazott rá még véletlenül sem – megengedi magának azt, hogy állandóan másokat gyalázzon. Merthogy a jelen liberálisai és a múlt kommunistái ugyanazok, hörgi kappanhangon. Amennyiben Orbán ellentéte a liberális, én biztosan az vagyok, és kikérem magamnak, hogy lekommunistázzon egy hazug, kapzsi gazember. Ezt a kommunista komplexusát beszélje meg a saját kommunista apjával, aki mára milliárdos lett a szerencse és a kicsi fia jóvoltából. Szánalmas figura.
Normáliséknál a politikai pártok, főként a kormánypártok (mert máshol több is szokott lenni belőlük) a döntéseikkel, munkájukkal szokták bizonyítani, hogy jobban csinálják, mint ahogy mások csinálnák. Orbánék nem ezt a megoldást választották, hanem fejhangon visítva ócsárolnak másokat, hogy ők jobb színben tűnjenek fel. Nem is értem, honnan veszi ez a sunyi gazember a bátorságot ahhoz, hogy másokat lekommunistázzon, hogy másokról hazugságokat állítson, hogy mások ellen gyűlöletet szítson. A baj soha nem azzal van, hogy valaki jobboldali vagy baloldali, hanem azzal, ha valaki szélsőséges és ijesztően radikális. Ahogy Orbán. Az ilyen ember mindig békétlenséget hoz, vagy ha teheti, háborút. Mégpedig a saját érdekében, a hatalom megtartása érdekében. Én lehet, hogy liberális vagyok, és ebben a világon semmi szégyellnivalót nem látok. Abban azonban látok szégyellnivalót, ha az országom vezetője lop, csal, hazudik és uszít. Akár itthon, akár máshol. Európa döntő részén már felismerték ezt az emberek, és eltakarították a hatalomból az ilyen példányokat, nálunk viszont virágkorát éli a fasizmus. Érdekes lesz, ha úgy látja ez a hatalmába szerelmes gazember, hogy nem elég pofázni a liberálisok ellen, jó lenne fizikailag is eltakarítani őket. Talán ideje lenne megállítani. Nem? De.
Jó ébredezést, kellemes pihenést kívánok mindenkinek. Mi szokásunk szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.