NEHAZUGGY

A nemes értékekből egy giccses csomagolású, könnyen eladható táplálékkiegészítő lett

Vogronics András | 2022. Június 27, Hétfő | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrég írtam, hogy leértünk a gödör aljára és ennél már nincsen lejjebb. Van. Sötétség, mélység. Kimászni esélytelen innen. Aztán azon gondolkodtam, hogyha elkezdene feljönni a talajvíz, akkor az emelne rajtunk. Kéne kapálódzni, meg taposni, hogy el ne süllyedjünk, úgy mint a vízipólósok, de az még jó is lenne, mert erősítene. Az életben maradás ösztöne erősít. De sajnos nem így lett. Mert víz az nem jött, ellenben fentről elkezdték ránk dobálni a földet. Mindenkire. Libsire, komcsira, pufajkásra, balosra, jobbosra, cigányra, magyarra. Az egész ország sírgödrébe. Élve temetnek el minket, és köpnek a sírunkra. Lassan, szisztematikusan és röhögve.

Pár napra elhagytam ezt a jóléti paradicsomot, északi irányba, a rothadó Csehország irányába. Hogy is mondjam? Maradjunk annyiban, hogy van mit behozni a csehekhez képest is, bár ez most lényegtelen. A lényeg az, hogy pont akkor tört ki ez az újabb agybaj, ez a hitvány magyarkodás, amivel a múltba révedés Mozartja a vármegyék és ispánok korába akarja visszalökdösni az országot. Agyrém, elmebaj és végül is csak a szokásos. Tegye fel a kezét, aki még nem hallotta viccesnek szánt kontextusban azt, hogy egyszer majd királya koronázza magát Orbán a befagyott Duna jegén, ami csak azért nem sikerült eddig neki, mert már nem igazán tud befagyni Duna. Különben már lehet, hogy tényleg megtette volna. Hogy ez annyira szar, mennyire szánalmas, egyben rémisztő és meghökkentő. Pont azért, mert ettől az alaktól kitelik. Mert amin mi röhögünk, amit mi abszurdnak tartunk, azt ő full komolyan gondolja. Mit gondolja? Kitalálja, és megcsinálja!

Most nagyon nincs kedvem röhögni. Mert tényleg ott tartunk, hogy itt minden az alapján működik és történik, ahogy ez a küldetéstudatos elképzeli. Ez a csávó be van kattanva. Nagyon komoly problémák vannak, emberek! Ami engem illet, én vissza akarok menni a jövőbe, hogy egy klasszikus film címét idézzem. Köszönöm az időutazást, köszönöm az ilyen-olyan Schmidt Mária-féle történelemhamísításokat, köszönöm Horthy rehabilitálásának összes kísérletét, a kitörés napi náci dzsemborikat, a szovjet vörös hadsereg szopkodását, köszönöm a 3 tengerpartot, ami soha nem volt nekünk, köszönöm a trianoni sértődött hisztériakeltést, köszönöm a felsőbbrendűsködő, mindenkit lenéző mentalitást, sőt, köszönöm a Retro rádión valami műsorvezető kesergését arról, hogy mi nem vagyunk egy nemzet, és/de szeressük egymást gyerekek szintű nyivákolást.

Elég volt ebből, Orbán! Volt ami volt, lépjél túl rajta, bazdmeg! Tanultál belőle, mi? Rájöttél, mennyi hülye van itt, akit egyszerű nacionalista csatakiáltásokkal tudsz fanatizálni, aztán elégedetten hátra dőlsz a Karmelita hűvös falai között, hogy te mekkora nagy vezető vagy. Működik a recept, eteted is vele a híveket rendesen. Azok meg tömik magukba, és jóllakottan, zsíros szájjal, nagyokat böfögve szidnak mindenkit. Mert te engeded nekik, te ezt élvezed. A feszkót, a megosztottságot és a mérhetetlen butaságot. Imádod a korlátlan hatalmat, a testőrök gyűrűje mögül való kaján vihogást, féknyúzozást, az eltorzult agyad összes embertelen szüleményét. Tényleg, mint Rákosi. Gondolom, őt is imádod. Hasonlítotok is, nemcsak külsőre, hanem belsőre is. Bár amennyire elszaladt veled a ló, lassan már az is legfeljebb jelenthetne neked. Annak is volt kultusza, mint neked. A kedves vezető aki semmitől nem riadt vissza, és nem is nagyon válogatott a módszerekben, ha a hatalma megtartása volt a cél. Márpedig más cél nem volt. Milyen ismerős, nem? Te vagyontalan, soha nem hazudó, mások elhallgattatására nem vetemedő nemzeti keresztény vezető, te. Vagy kormányzó? Vagy nagyságos úr? Vagy minek szólítsunk? Mikor lesz már ennek vége? Milyen nemzet? Maximum rendszer (NER), ami nem ugyanaz, de jól hangzik. Vagy megszokod, vagy. Egyelőre sokunknak a vagy opció jutott. És nemcsak nekünk, hanem az utókornak is szégyen lesz ez a nemzeti trikolórba csomagolt hazug, fasiszta rombolás. Mert ez a szakirodalom szerint is bőven az, ne csináljunk már úgy, mint ha nem az lenne.

Ez nem politika, ez nem egy jópofa geg, ezek nem azok az értékek, amelyeket a kilencvenes évektől a jobboldali szavazók magukénak éreztek, és amelyek 2002-ben a Kossuth térre vittek sok százezer, zászlót lengető lelkes embert, valamint amelyek kétharmados győzelmeket hoztak a Fidesznek. Ezek csak egy termék csomagolását díszítették. Olyan értékekét, mint Isten, nemzet, család, Erdély. G. Fodor Gábortól tudjuk, aki két fideszes kétharmad után a saját tábora szerint is lenézéssel és már-már szánalommal beszélt azokról, akik akkor is hittek, most is hisznek abban, hogy a politika alapvetően mégiscsak értékeken és célokon alapul. Ez a beismerő vallomás a termékről 2015-ben hangzott el, most meg már nem kettő, hanem négy kétharmados választási győzelmen vagyunk túl. Na most akkor hogy is van ez? Hát úgy van, ahogy elhangzott. A hangosan propagált nemes értékekből egy giccses csomagolású, könnyen eladható táplálékkiegészítő lett az évek során, aminek fogyasztása láthatóan függőséget is okozhatott azoknak, akik ezt nagy kanállal tömték magukba. Undorító, hátborzongató és félelmetes, hogy a szemünk láttára hogyan lett egy falusi tahóból az ország negyedszerre újraválasztott miniszterelnöke, és mindezt úgy, hogy hozta azt az egyszerű, primitív, avítt stílust, ami valamiért nagyon bejön a többségnek. A másik fele meg szájtátva nézi, hogy ne már, bazdmeg, ezt nem hiszem el. Sorakoznak a cikkek alatt a röhögő fejek, a jópofa kommentek, de ezen kívül többre nem futja. Szerintem totál megkattant az ember, a környezete meg úgy tapsikol neki, mintha egy Hitlerszerű figura hörögne a pódiumról, aki csak azt várja, mikor jön el az ő ideje, amikor elrabolhatja a még el nem rabolt műkincsek maradékát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!