December 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A mostani uralkodónk már megszabadított bennünket a nemzeti vagyontól, most a felelős gondolkodás terhét veszi le a nép válláról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Háztáji

Csatolt fájl: A kis gömböc

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Ne tessék jönni! Hiába igyekszem, képtelen vagyok kendet alkalmassá tenni az újrahonosításra. Pedig igény lenne rá, hiszen április 3-án minden tizennyolcadik szavazó külföldi lesz. Én még nem leszek 18 éves, kend meg nem voksol. Mert rosszkor és rossz helyen hajtott térdet, fejet, most meg a csúz miatt meg se próbálja. Mondjuk nincs egyedül a távolságtartásban. Az Ukrajna felől több mint félmillió menekült közül jó, ha ötezer kért itt menedékjogot. Továbbszaladnak, pedig nekik nem is írtam egy mukkot sem az itteni állapotokról. Azt se tudják, hogy világviszonylatban lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben a járványban a kormány által 10 év alatt leamortizált magyar egészségügyi rendszer miatt. Elég, ha meglátják a turkálós rongyokba öltözött, az ingyen ételosztásnál közéjük lopakodó bennszülötteket, és már pucolnak is tovább.

Persze kend nem veszíthet semmit. A mostani uralkodónk már megszabadított bennünket a nemzeti vagyontól, most a felelős gondolkodás terhét veszi le a nép válláról.

Miért? Miért? Mert tudja meg kend, az ipari robot alkalmazása drága mulatság. Üzemanyagot, alapos szaktudást és folyamatos karbantartást igényel. Most gondolja, hogy a Békemenet élén guruló gömbölyű huszár a Győzikével és a másik illiberális muzsikáló nyalonc etalonnal váltva képes lenne három műszakban működésben tartani mondjuk egy palackozó automata gépsort? 

Nalátja! Az alattvalók szellemi amortizációjára viszont kiválóan alkalmazhatók. (Azt a pár szalonképes szót – ami két mocsok között kibuggyan belőlük – még a szocializmus viszonyai közepette ingyen kapták az előző diktatúrától, amikor gondolkodni még kellett, csak a másként való gondolkodást díjazták eltérően.)  

Bezzeg a gondolkodásmentes bennszülött- és import proli gyakorlatilag költségmentes az uralkodóház számára. Az ilyen proli nem igényel fedelet, okítást, kirurgust – mondá az úr, aki pártházzá alakította a templomokat, és aki a Jóistent mostanában viceházmesterként foglalkoztatja, akinek az a dolga, hogy levigye a kiürített közpénzes zacskókat a szemetesbe. Úgyhogy szinte felesleges is lenne már arra a kérdésére válaszolnom, hogy mi az a háztáji, ha nem bírna ez a fogalom új tartalommal, miközben kend a régi iránt érdeklődik.

A régi háztáji a mi falunkba úgy festett, hogy volt a biztos megélhetést garantáló közös agrárium. Világszínvonalon. Még az amerikai is jött megnézni a Rákóczi téesz kukoricását, hogy okuljon. És volt a ház körül – na meg a telken – az orrba-szájba repeta güri a csirkekeltetéstől a disznó-, na meg a bikahízlalásig. Földtúrás fűszerpaprikától a spárgáig. Ez volt akkor a háztáji, és lett belőle a hűtő mellé hűtőláda (teli), rotációs kapa, horgász stég, meg még Lada kombi is, mert a városi piacon forint húszat is adtak az itthon 70 filléres falusi tojásért, és az öthatvanas benzinnel megérte befurikázni vele. Ettől a serénykedéstől aztán a falu pont úgy festett – sőt pont olyan hangokat is adott ki -, mint mikor kend itthon múlatta az időt. Kukorékolt a kakas, bőgött a tehén, röfögött a malac és a virágoskert sarkában gilisztát termeltek az élelmesebbek. A kézimunkaigényes málna, földieper és társai, a fólia már a kék útlevélre is futotta.

Na, ezektől a zajoktól/szagoktól sikeresen megszabadította a falunkat az elnyomórendszerváltás. A Zsiga bácsi énekli is a kultúrház helyén épített csillivilli zarándokszálló előtt, hogy „Olcsó volt a paradicsom, most drága / Kössünk laput a pávakakas talpára!” 

Először csak a tyúk nem kotlott el, vagy ha el is kotlott, akkor félidőben leszállt a tojásról. Aztán a csarnokban négy forintért se akarták átvenni a tejet. Aztán már csarnok se volt. Aztán azért fizetettek a Torgyán mamelukjai, ha levágtuk a tehenet. Aztán „véletlenül” leégett a honi talaj- és klímaviszonyokhoz bevált vetőmagok génbankja. Ma már a bolti vetőmagok többnyire nyeretlen lottóként funkcionálnak. Földje jóformán csak a hűbéres földesúrnak van. A paraszt/földműves észrevétlenül kipusztult, a faluba szorult alattvaló „zsákból” nem tud jószágot tartani. Multi polcon terem a karalábé és a kormányzati intézkedésnek köszönhetően elvált és önállóan drágult a csirke far és a csirke hát.

Most, ha a végigmegy a falun bármilyen év- vagy napszakban, mindenütt csak a sivárság. Az urizáló murik dajdaja se hallik, mert az uradalmak, kastélyok az új műutak végén, a falutól távol vannak.  

Hogy akkor most mit nevezünk háztájinak? Hát a felcsúti portához privatizált Magyarországot.

Bizony! Magyarosan, narancskeresztesen sóhajtva: Ó, Yeah! 

Mirtill

Bütyökfalva, 2022. március 31.

P.S.: A bátyám kéz alól vett egy használt laptopot, amit rosszul takarítottak ki. A csatolt fájl volt benne. Elküldöm, hátha mond kendnek valamit. 

M.D. Sting: A kis gömböc

(illiberális kereszténynemzeti antipolgármese)

Hal volt, vad volt. Munka volt, kenyér volt. Fedél volt. Aki akart, ember volt. Volt. Azután a felcsúti lankákról elkezdett lefelé gurulni egy magát fiatal demokratának álcázó kis gömböc. Külföldi alapítványok valutában nyomták alá a síkosítót. Gurult is lefelé a lejtőn. Mohóságában mindent bekapott, ami az útjába került. Még az Iványi Gábort is, egyházastul. Ők Isten segítségével kiestek az egyik döccenőnél, de 16 felekezet papostól bizony máig benn zötykölődik. Ezért is mondják a népek a feudalizmusba visszamasírozó, gyűlöletszóró békemenetet, perselyes járatnak. Ennyi setét teherrel ugyebár lehetetlen a művelt Nyugatra, pláne felfelé gurulni. Ráadásul a karakán viking vitézeknél nem süket politikus duma ám a szuverenitás. Menten kinyílt a zsebükbe a civil kurázsi, a buksza meg becsukódott; a hátramenetért nem fizetnek útiköltség térítést! Nem is jutott el a felvilágosult Európába. Pedig már éppen az Európai Néppártot készült bekapni, mert elfeledte, hogy benne van. (Ezt meg -a kis pöfeteg miatt-, azóta is gyötri a szorulás.) Ahogy a sámán áldotta papírmasé koronával tutajozik lefelé a Dunán, a messzelátók számára már nem is tűnik gömböcnek, csak egy szenilis, turulban született ázsiai diktátorocskának. A tengerentúlról nézve meg elvakart herpesz hólyag, fakuló piros pötty Európa seggén.

Bizony ám, kis unokám, mondta nagyapó és a több diktatúrát túlélt bugylibicskáját az öreg prolik alaposságával és szakszerűségével fenni kezdte – miközben csak úgy, a bajusza alatt, hogy már megint nehogy a kettős nevelés esete fennforogjon – mormogta; nem az a baj, hogy megöregszik az ember, hanem, ott hibádzik az elévülési folyamat, hogy képtelen a kormány emlékezetkiesési szintjére hülyülni. Mivel a bicskát a történelmi szükségszerűség még nem találta hegyesnek, tárgyilagosan levonta a konzekvenciát: Nálunk a megélhetési politikusnak jogállamilag garantált a jólét, ezért a lakosságnak törvényszerűen bizonytalan a megélhetés. Márpedig Pinochet óta köztudott, hogy Magyarországon, a hárommillió szegénységi küszöb alá demokratizált alattvaló tárolásához az uniós normák szerint még mindig kevés a stadion, a tél meg a nyakunkon.

Magyarország, 2014. szeptember 8, a NEMZETI SZÉGYEN NAPJA, amikor a 43 fős OVH (Orbán Védelmi Hatóság) különítmény demonstratív módon terrorizálta a Norvég Civil Támogatási Alap elosztását lebonyolító civil szervezeteket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.