Amikor tegnap este igen keserű szájízzel összefoglaltam a Ligetben történt lesújtó események (ITT egy jó tudósítás) egymásutániságát, még nem tudtam, hogy a hatalom egyik gorillája (= munkásnak álcázott verőembere) akkorát ütött az egyik aktivista kezére, hogy a bal kisujjából levált egy csontdarab. Az éjszaka folyamán meg is kellett műteni, és dróttal rögzíteni a levált csontdarabot.
Gulyás Mártonról van szó, arról az aktivistáról, akit – a választási irodánál februárban garázdálkodó kopaszok akciója elleni tiltakozása jutalmául – rekordgyorsasággal elítéltek. Akkor is leírtam, 4 hónap elteltével még aktuálisabbnak tűnik: ahol nincs jogállam, ott nehéz a jogállamot tiszteletben tartva tiltakozni a megsértése ellen. Ahol nincs jogállam, ott abszurd elvárás az igazságszolgáltatástól azt remélni, hogy méltányolja, ha valaki a jogállam védelmében, vagy a jogállam megtaposása elleni tiltakozás jegyében leszerel két táblát. Februárban ez volt a bűne: leszerelt két táblát.
Tegnap úgy döntött, megpróbálja eltávolítani a munkaterületet elzáró kerítésen lévő vásznat az Olof Palme-sétánynál lévő szakaszon, hogy kívülről is lehessen látni, mi történik bent. Nem kellett volna. Az egyik biztonsági őr/verőember/munkásnak álcázott erőszakszervezet kiszúrta, és a sisakjával óriási csapást mért a kezére. Mit lehet erre mondani? Lehet-e a virtuális nyomdafesték határain belül, civilizált módon gondolkodni erről az egészről?
Már leírtuk, hogy mi a baj a Liget-projekttel egyrészt többé-kevésbé racionálisan, másrészt az indulatok hangján is. Ha csak annyi lenne a baj(unk), hogy egy múzeum, vagy a döntéshozó urak-hölgyek édesanyja nem termel annyi oxigént, mint amennyit egyetlen kivágásra ítélt fa, az is elég lenne a felháborodáshoz. És nem azért, mert drogtanyát szeretnénk a Városliget helyén, vagy mert nem gondoljuk fontosnak Budapest legértékesebb parkjának rehabilitációját.
Ha nem tudnánk, hogy milyen erőszakosan írta felül Zugló akaratát a Liget-törvény, ha nem sejtenénk, hogy milyen mérhetetlen lenyúlás körvonalazódik a háttérben, ha gondolkodás nélkül igazat adnánk a rezsimnek és minden szakmai kritikát és ellenérvet egyszerű baromságnak titulálnánk, amellett akkor sem mehetnénk el szó nélkül, hogy már megint a hatalom vasökle alatt törnek a csontok. Tegnap egy kisujj, ma egy sípcsont, holnap majd békés emberek nyakát fogják kitekerni?
Nagyon nagy baj, hogy bár a főváros lakóinak elsöprő többsége nem támogatja ezt a ritka aljas tervet (az értetleneknek mondom: nem a felújítással van bajuk, hanem annak módjával), mindössze néhány tíz, legfeljebb 500 civil nézett szembe tegnap a kigyúrt kubatovistákkal. Nagyon nagy baj, hogy hiába tiltakozik a szakma, hiába nem a tulajdonuk a Városliget, senkinek nem lehet beleszólása a történésekbe. Beleszólásuk kizárólag a hatalom pittbulljainak van, akiknek feladatuk mindenáron, bármilyen eszközzel védeni a zsarnokokat, lenyomni az emberek torkán, hogy a személyiségzavarosnak a Várba kell költözni, erkélyről szotyolázni, tehát szét lehet bombázni a Városligetet, és egy újabb gyalázatos gigaberuházást szétlopni.
Ha nem hasbavágnak, akkor eltörik az ujjadat. Mindig ugyanazok a rossz arcok bukkanak fel mindenhol: a Fidesz székháznál, a választási irodánál, a Városligetben. Üvöltenek, rázzák az öklüket, kidagadt erekkel a nyakukon csaholnak és ütnek. Ide jutott ez az ország. Egy biztonsági őr, aki nem tehetné rá a kezét senkire, csak ha az ő vagy, mások élete veszélyben van, gondolkodás nélkül kapja le a sisakját és tör-zúz.
A Fidesz hat éve tartó erőpolitizálása immár a közterületen is megjelent és fizikai erőszak formájában ölt testet. Munkásnak álcázott agresszív hordák bántalmaznak békés embereket. Kezd elviselhetetlenül fojtogatóvá válni a levegő. Tegyünk úgy, mintha ez jogállam lenne? Meddig? Ezt is meg lehet magyarázni ott a keresztény jobboldalon? Ha valaki alkotmányos (tudom, nincs alkotmány) jogával él, ráküldik a vérebeket, az illető pedig kórházba kerül, az rendben van? Ez még mindig nem az a szint, ahol már kételkedni, gondolkodni kellene? Milyen kormány az, aki verőemberekkel operál, mint a maffia?
Hát ilyen. És senkinek ne legyen kétsége: ahol a demokráciára rászabaduló, választási irodánál önkényeskedő szekrényajtók szabadlábon vágják hasba a békés cilvileket és roncsolják szét a kezüket, ott előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Még azokra is, akik a kezüket dörzsölgetve drogtanyáról és koszos hippikről fröcsögnek perpillanat. Lehet díszmagyarban feszíteni és várni, hogy boldogan lélegezhesd be a múzeumok által kibocsátott oxigént, de te is sorra kerülsz, jóember.
Mert amikor a ligetvédők tiltakoztak, te sehol nem voltál. Sőt, kárörvendően röhögtél. Hogy a ballibsi csürhe megérdemelte. Amikor majd téged rúgnak hasba, nem lesz senki, aki eléd állna. A gátlástalan, cinikus hatalom téged is ugyanúgy eltapos.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.