NEHAZUGGY

A cement már megkötött mindenhol, ahova Orbán az embereit beültette

Vogronics András | 2022. Január 3, Hétfő | 10:38

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy az várható volt, a nagy finálé előtt még bedobott egy lájkvadász posztot a mi szuperintelligens emberi genomunk. Először visszaszámlált, hogy mennyire keményen végignyomta a 2021-es esztendőt, aztán letaszította a trónjáról Kis Grofót és Jollyt. Igaz, a mulatós zene szövegezése többnyire nem szokott túl bonyolult lenni, gondolom azért, hogy az általában ittas állapotba került egybegyűltek hamar el tudják sajátítani annak refrénjét. Na most ez az új csujjogató annyira jól sikerült – kivéve belőle a refrének közötti felesleges mondanivalót -, hogy egész egyszerűen csak refrénből áll. Az is úgy, hogy Fásy Ádámtól Varga Viktorig mindenki egy emberként üvölti, hogy a paradicsom piros volt, nem sárga. Mintha ők írták volna. De persze nem is Orbán és csapata lett volna az, akiről a világszenzáció után kiderül, hogy a „refrén dalt” lopták, és mit ad isten, az eredeti már bőven 16 évvel ezelőtti. A Nagy-Britannia előre megy, nem hátra (Britain Forward Not Back) című kiáltványt maga Tony Blair, volt miniszterelnök mutatta be a brit Munkáspárt 2005-ös pártprogramjában. Még jó, hogy nem a We Are the World-öt magyarosította a mi kleptomán autokratánk, mert akkor még jogdíj lopási pert is fizethetnénk helyette. Mert általában a nagy lopásokat mi álljuk és mi nyögjük, de az kit érdekel? A kemény fideszmagot ezek a piszlicsáré ügyek sosem izgatták, ők csak a jót látják mindenben, és aki esetleg mást gondol, az egyszerűen hazaáruló libsi. Ennyi. Mert mi csak gyűlölködni, támadni, és hazát árulni tudunk, semmi mást. Bezzeg az őzike tekintetű kisnagyember, az igen! Az tudja, mitől döglik a légy, minek kell szólnia majd ezentúl a pártösszejöveteleken, esküvőkön és kiskocsmákban, ha tetőfokára hág a hangulat. Mert nem csak sírva lehet vigadni, lehet ezentúl lakodalmas zenére is az egypártrendszert isteníteni.

Szilveszteri menü: Himnusz, majd Nélküled, majd Székely himnusz, és lazításképpen Piros volt a paradicsom… izzadásig. Aztán természetesen a „The Peace Procession”-on, majd ezer megawatton lehet az egybegyűltek hergelésére bömböltetni 2022 nagy slágerét, Dj. Tóni előadásában. Mi lesz ott, atyaég! Mint Ozorán vagy Love Parade-en a közel egymilliós tömeg tudatmódosítók nélkül, az orbáni áhítattól megszédülve, a Fidesz szellemét magukba szívva üvölti majd a Hősök terén a refréndalt: Red tomatoes were not yellow! De várom már.

Micsoda évnek nézünk elébe, és milyen magasztosat hagyunk a hátunk mögött. És Orbán, aki még nem kampányol, majd a választások előtt 50 nappal, amiben – ha onnan nézzük – igaza van, mert mindig onnan kell nézni, ahol ők állnak, tehát addig sem tétlenkedik, mert kampányolás helyett egész egyszerűen szavazatokat vásárol. Megint csak az én, a te, a mi bőrünkre ígérget és szórja a hitel formájában felvett közöst, semmi másért, csak hogy a hatalom továbbra is a kezében maradjon. Még úgy 30 évig. Mert a haza nem lehet ellenzékben, a haza csakis egy szélsőjobbos fasiszta vezető kezében lehet, és aki mást mond, az kommunista. És persze az elengedhetetlen államfői beszéd szilveszter éjjelén a mi bajszos betyárunktól, na, azért érdemes volt fennmaradni, és utána részegre inni magunkat. Áder ilyeneket bírt mondani:

Tisztelt Honfitársaim! A világhírű magyar tudós, Csíkszentmihályi Mihály írta: „Az életünket élhetjük sakkbábuként, külső erők által irányítva, vagy kezünkbe is vehetjük a gyeplőt. (…) Láthatjuk magunkat folyton áldozatként, de mennyivel más megelégedéssel elmerülni a munkában.”

Végül is megfogalmazta azt, amire rá is szolgált az elmúlt 8 év semmittevésével és önzetlen támogatásával, amivel a kollégista szobatársa megbízta. Megszolgálta a rá váró luxusnyugdíját, most már tényleg hagyjuk pihenni szegényt. A sakktáblára egy üde és friss vezért helyez fel a bábmester, aki folytatja azt a romboláshoz való asszisztálást, amit emez elkezdett. Nem mondom, hogy nem nehéz feladat vár az első számú női főméltóságra, mert de. Annyi mindent kell majd bólogatva jóváhagynia és aláírnia, hogy azt egy földi halandó el sem tudja képzelni, de legfőképpen akkor lesz nehéz dolga, ha netán Orbán bukja a választásokat. Szegény, akkor lehet, rázúdul majd a népharag, de addig is a cement már megkötött mindenhol, ahova Orbán az embereit beültette. Vezéráldozatra nem lesz szükség. Sőt, volt egy olyan felmérés is év végére, miszerint az ellenzéki választók kétharmada szerint sem lesz kormányváltás, és akkor most ettől messzemenőleg be lehet szarni kollektíven. Mit mondjak? Annak idején, az előző két választás előtt váltig állítottam, hogy győz majd az ellenzék, aztán mindig narancssárga lett az ország térképe. Ebből a tényből kiindulva most én is azt mondom – ha kérdezik, mit várok -, hogy a) nem tudom, b) remélem, nem lesz kétharmaduk, c) megint elcsalják. Na már most, ebből nem következik az, hogy ne menjek el szavazni, és ne tegyek meg mindent azért, hogy ez a banda eltakarodjon a fejünk fölül. Ez szerintem a megkérdezettek óvatos véleménye, és nem azt jelenti, hogy Orbán leválthatatlan. Majd áprilisban minden kiderül, addig is az ellenzék dolgozzon és minél előbb jusson el oda, ahova még nem igazán sikerült neki: vidékre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!