NEHAZUGGY

Ez még az oviban is büdösgyenge visszavágásnak minősülne

Forgács Erzsébet | 2021. November 26, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akinek van gyereke, de legalábbis látott már gyereket közelről, biztosan találkozott ezzel a jelenséggel. Valamit szeretne megkapni a ded – legyen az egy játék, vagy éppen az ovis csoportban a többiek figyelme -, de nem jár sikerrel, ám már túl van azon az életkoron, amikor önfeledt bömböléssel reagálhat úgy, hogy ne röhögjék ki, viszont igazából nincsenek érvei, akkor jönnek ezek a dolgok: nekem nem is kell az a homokozólapát, és amúgy is, az én apukám sokkal okosabb, mint a tiéd. Bebebeee. Ameddig ez gyerekek esetében teljes egészében rendben van, egészséges és normális reakció, és joggal gondolhatja az ember, hogy ki fogja nőni a csemete (ahogy ki is szokták nőni, amint többet tudnak már a világról, és képesek érvekkel alátámasztani az elvárásaikat), arra kevés az esély, hogy egy felnőtt, ivarérett politikus túlságosan sokat fog fejlődni akár a közeli, akár a távolabbi jövőben.

Az alaphelyzet: a Biden-kormányzat nem hívta meg hazánkat a demokráciacsúcs nevű eseményre. Miután nem valóságos rendezvényről van szó, hanem virtuális ülésről, aligha hihető, hogy helyszűkében döntött így a szervező. Hogy mi volt a döntés oka, azt szerintem mindannyian tudjuk, legalábbis a Szalonna olvasói egészen bizonyosan. Nem is ez az érdekes ebben az egészben, hanem az, ahogy a magyar kormány igyekszik kommunikálni ezt a – lássuk be – nem aprócska pofáraesést. Az természetes, hogy a pártmédia lehetőleg egy árva hangot sem ejt a dologról, hiszen amiről nem tudnak a hívek, az nem fáj nekik.

Szijjártó Péter szerdán sajtótájékoztatót tartott a szerb kollégájával közösen, és ezt követően kérdezett rá valaki, hogy mi a helyzet ezzel a mellőzéssel. Bevallom, háromszor meghallgattam a választ, és még akkor sem akartam elhinni, hogy valóban az hangzott el a külügyminiszter szájából, ami pedig elhangzott. Nem nagy örömmel, de leiratozom a lényeget, hátha valakinek nincs kedve végighallgatni, esetleg az idegrendszere vagy a vérnyomása kíméletre szorul:

A mi történelmünk Magyarországon, az folyamatosan a szabadságért vívott küzdelemről szólt. És még 30 esztendővel ezelőtt kellett, hogy kivívjuk véglegesen a szabadságunkat. Mi egy ezeréves államisággal rendelkező ország vagyunk, ezért nem szorulunk rá arra, hogy bárki egy ilyen érettségi vizsga jelleggel bírálgassa el a magyar demokrácia állapotát. És azt gondolom, hogy mindenkinek a részéről jár a tisztelet a magyar nemzet, Magyarország felé.

Jó. De nem ez volt a kérdés. Még pontosabban: ezek a fenti mondatok egyetlen kérdésre sem jelenthetnek választ. A magyar nemzet államiságának életkora semmit a világon nem befolyásol, nincs köze semmihez, senkit nem érdekel. Ez még az oviban is büdösgyenge visszavágásnak minősülne. Ha ennyire lepusztult a magyar kormány kommunikációs stábja, vagy pláne, ha egy felelős minisztertől mindössze ennyi telik, akkor sokkal nagyobb a baj annál, mint amire gondolhattunk eddig is, pedig már az is vérfagyasztó volt.

Amennyire joga van a magyar vagy bármely más kormány politikusainak véleményt nyilvánítani más országok politikájával kapcsolatban, éppen annyira joga van akár Hillary Clintonnak úgy vélekedni, hogy Orbán Viktor kapzsi diktátor. Nekem is jogomban áll ezt gondolni, akár le is írni. Napról napra halljuk és olvassuk a magyar politikusoktól Brüsszel – tehát az Európai Unió -, az Amerikai Egyesült Államok, Hollandia, újabban Németország kritizálását, mégsem tudok arról, hogy ezek az országok akár a hősi múltjukra, akár más, a témával semmi módon össze nem függő okra hivatkozva kérnék ki maguknak azt, hogy egy másik ország beleszól a politikájukba.

Az, hogy Magyarországnak nem akadt egy hely a demokráciacsúcson, meglehetősen komoly üzenet Orbán Viktornak és kormányának. Bármit beszél Szijjártó Péter, a mellőzésnek semmi köze nincs ahhoz, hogy Orbán Viktor lecsózás közben beszélt telefonon Donald Trumppal, ahogy ahhoz sem, hogy milyen volt a két kormányfő viszonya. A világ legtöbb országa igyekszik a lehető legjobb kapcsolatot kiépíteni a mindenkori amerikai kormánnyal, hiszen a világ vezető hatalmáról van szó. Így voltak ezzel a meghívott országok is, mégsem kerültek fel a nemkívánatos résztvevők listájára. A magyar külügyminiszter egészen egyszerűen igyekszik elmaszatolni ezt a kérdést, hiszen – ahogy a kormány minden egyes tagja – nem Magyarország érdekeit védi, hanem a Fidesz és Orbán Viktor érdekeit. Ez rövid távon bizonyára működik, de hosszabb távon nem tartható sem országon belül, sem a nemzetközi színtéren. Most ennek egy meglehetősen erős jelzését kapta a kormány. Lehet persze úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, de ettől még semmi nem lesz sem jobb, sem fenntarthatóbb. A magyar kormány sajnos nem önmagát alázza meg ezekkel a helyzetekkel, hanem mindannyiunkat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!