Valahol vicces (annyira nem), hogy több mint egy hét elteltével is még mindig az október 23-i, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról való méltóságteljes megemlékezés helyett összerántott fideszes pártgyűlésbe és annak állítólag mindent is elsöprő sikerébe kapaszkodnak azok, akik szervezték, meg akik nem szervezték, de akiknek a közpénzből kényelmes élete és jövője múlik azon, hogy a 2022-es választás után Orbán rendszere a helyén marad, vagy nem marad. Nem volt elég, hogy múlt héten még a parlamentben is megünnepelték a győzelmet, egymást túlüvöltve harsogták, hogy mennyien voltak, hogy az erő velük van, hogy a többség az ő oldalukon áll. Nem volt elég, azóta is, most is halomra születnek a világmagyarázatok, szájbarágások, önmegnyugtató iránymutatások az állampárti, médiának nem nevezhető tartalomgyárban, amelyeknek szerzői a saját és a főnökük vállát veregetik, saját magukat és a főnöküket magasztalják, hogy ezt is de nagyon megcsinálták.
Kár lenne úgy nekifeszülni a novembernek és az új hétnek, hogy ne ejtsünk szót erről az egyfelől mulatságos, másfelől dühítő, de legfőképpen beszédes jelenségről. Itt is van nyersanyagként a közpénz százmilliókból civil CÖF-CÖKA nevű kormányzati képződmény kuratóriumi tagjának, egyben az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadójának vasárnapra időzített monumentális remekműve, amely a Magyar Nemzet nevű pártlapban jelent meg. Fricz Tamás fideszes vallású politológus saját magát és a fideszes rajongótábort nyugtatgató, A nemzeti többség erődemonstrációja című írásában egy időközben kvázi tudományos, a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott módszertan segítségével cáfolt hazugsággal operálva azt fejtegeti, hogy az elsöprő erejű, több százezres békemenet világos üzenet a baloldalnak és Európának is. Fotós kollégánk már múlt szombaton felvilágosított arról, hogy az Orbán Viktor lúdtalpaihoz összetapsolt tömegről készült felvételek tanúsága szerint az biztosan nem haladja meg a százezret, de hogy 3-4-500 ezer emberről szó nincs, az kurvaélet. Most már tudjuk, hogy a 70 ezer nem félmillió, de ha nagyvonalúan 100 ezerrel számolunk, az is távol esik a 400 ezertől.
Ennek ellenére Fricz nertárs sokadikként írta le tegnap ugyanazt a hamis állítást, hogy miközben a békemeneten 300-400 ezren vehettek részt (egy héttel ezelőtt nem mellesleg ugyanez a pártlap félmillióval döngette a mellét), a baloldaliak összejövetelén maximum három-négyezren. Vagyis a különbség százszoros, ergo a Friczék által szervezett békemenet elsöprő és látványos győzelmet aratott október 23-án a balliberális ellenzék felett. Az, hogy hamis premisszából kiindulva csak garantáltan hamis következtetésre juthat az ember, egyáltalán nem zavarta össze az embert.
Aki hét évvel ezelőtt azzal szerzett világhírt magának, hogy felségsértésnek (!) nevezte Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornak címzett kritikáit (igaz, megelégedett az erkölcsi értelemben vett felségsértéssel, a büntetőjogit elengedte).
Aki kvázi a sorosgyörgytudományok kandidátusaként állítólag tudományos módszerekkel vizsgálta Soros György tevékenységét, és az abszolút tudományosság talaján állva megállapította, hogy Soros György egy piszkos gazember.
És aki miután azt is megugrotta, hogy antiszemita uszítással esett neki Greta Thunbergnek, már oda is eljutott, hogy Magyarország Európai Unióból való kilépéséről is ábrándozott nem oly nagyon régen. Majd amikor a lánctalpas baromságai kicsapták a biztosítékot, kikérte magának, hogy őt félreértik, és félremagyarázzák a szavait.
Csak azt akarom mondani, hogy egy kifogástalan pedigréjű, nagytudású szakemberrel állunk szemben, akinek érdemes odafigyelni minden szavára. Aki a 70 ezres békemenetet 400 ezresnek hazudja, és azt mantrázza végtelenítve, hogy a nemzeti és keresztény, szuverenista tábor ereje és elkötelezettsége messze felülmúlja a balliberális ellenzékét. Majd miután a komplett ellenzéket – Márki-Zay Péterrel az élen – lesajnálta, lekommunistázta és az október 23-i ellenzéki demonstráción résztvevők hamis számából levonta a következtetést, hogy az egyetlen közös pont a baloldal soraiban az Orbán Viktorral és a Fidesszel szembeni gyűlölet, feltette a drámai kérdéseket:
Mi tart igazából össze egy politikai közösséget, az, hogy „Orbán Viktor távozzon”, vagy egy világlátás, értékrend, amelyet a közösség minden tagja magáénak vall? Másképpen: a gyűlölet vagy a közös értékrend tart össze jobban egy politikai közösséget?
Jó, nem engem kérdezett ez a derék felszopó, és nem is ez volt a kérdés, de szerintem miután a békemenet nem egy valamilyen előremutató, magasztos eszmény melletti spontán kiállásról, hanem a balliberális ellenzék, külön Gyurcsány, valamint Brüsszel és a fél világ elleni, központilag szervezett tömeges uszulásról szólt, elég világos, hogy a Fideszt és csatolmányait a gyűlölet tartja össze.
De a lényeg nem ez, hanem az, hogy Fricz nertárs tehát színt vallott, és az összes Gulyás Gergelyt meghazudtolva (aki szerint állami megemlékezést tartottak október 23-án) beismerte, hogy dehogy volt ez állami megemlékezés, ez a fideszes vallásúak (értsd: nemzeti többség) frenetikus közösségi élményt nyújtó látványos erődemonstrációja volt. Jó, annyira nem volt látványos, hogy felérhetne a jövő tavaszi választási győzelemmel, de majdnem. Csak kampányolni kell a nemzeti oldalnak, és a haza fényre derül. Ekkor még mindig hátra volt a kenyéradó gazdi felszopása, aki az emelkedett hangulathoz illő, lényegre törő, világos beszédet mondott, amelyből két fontos üzenetet érdemes kiemelni a CÖF-doktor szerint:
És végül, hogy kerek legyen a történet. Mivel a patás ördögnek, az ország legkártékonyabb politikusának is volt pofája megszólalni október 23-án, Fricz professzor ledobta az atomot:
A bicska itt, ebben a pillanatban nyílik ki a zsebben! Épp ezért csak azt tudom mondani, ceterum censeo: Gyurcsány Ferenc bűne nem maradhat büntetlenül. Ez mindannyiunk felelőssége!
El lehet ezt játszani még egy darabig. Uszító pártgyűléssé lehet zülleszteni az összes nemzeti ünnepet és megemlékezést. Meg lehet tenni, hogy egy nemzeti ünnepen a háromharmad miniszterelnöke egy büdös szót nem szól azokhoz, akik az ő virtuális kétharmadából kilógnak. Össze lehet terelni legközelebb is több tízezer embert, hogy feltétlen szerelemmel éltesse a főtitkárt. Egyik békemenettől a másikig le lehet kommunistázni mindenkit, aki az állampárt főtitkárával szemben határozza meg magát. Fricz Tamás, aki hasonszőrű cinkostársaival abból él, hogy a főtitkári ánuszt főállásban fényesre nyalja, leírhatja a nyolcvanhatezredik sorvezetőt is arról, hogy aki hangosabban ordít, aki az ország erőforrásainak felhasználásával össze tud csődíteni 100 ezer embert, annak igaza van.
De mostantól két dolgot azért érdemes lenne a szanaszét gyalázott ellenzéknek naponta a választók, a Fricz Tamások és a főtitkár arcába tolni, különben ennek a büdös életben nem lesz vége:
A fenséges ánusz kényeztetésén kívül mit tettek a fejhangon kommunistázó és gyurcsányozó Fricz Tamások az elmúlt 12 évben azért, hogy a kommunistákat meg Gyurcsány Ferencet elszámoltassák? Még meddig kell ezt a süket dumát hallgatni Gyurcsány és a kommunista ellenzék bűneiről, amelyek nem maradhatnak büntetlenül? Azt értem, hogy a 70 ezer az valójában 400 ezer, meg hogy a nemzeti ünnep arról szól, hogy az egyik fele legyőzi a másik felét. De még meddig hadonásznak azzal az istenverte bicskával?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.