Csodálkozunk nagyokat, igazából mostanában minden napra jut valami olyan, amitől az ember eltátja a száját. Felháborodunk, dühöngünk, röhögünk, de főként nem értjük. Mi értelme van? Mire való? Norvégia tartozik nekünk, mármint nem pont nekünk, a kormánynak. Nyilván. Rendeletbe foglalják. Varga Judit keze tövig kopik, annyi engedélyt ír alá titkos megfigyelésekre. Matolcsy időnként őszinteségi rohamokat kap, és nyilvánosan összeugat Varga Mihállyal. Deutsch Tamás nácizik egy jót. Vagy többet. Szeret ilyeneket csinálni. Vezető politikusok és vezető propagandisták autóversenyzőkkel állnak le vitázni. Közellenséget akarnak fabrikálni a melegekből. A kormány szériában gyártja a rendeleteket, toporzékolnak, követelőznek, kapkodnak, csapkodnak, üvöltenek.
Szerintem nyugodjunk meg szépen. Ez nem más, mint a félelem. Félnek attól, hogy el fogják bukni a teljhatalmat. Védtelenné válhatnak, vizsgálatok indulhatnak, rengeteg titok lelepleződhet. Most mindenkit meg tud védeni a rendszer, de ez változhat és az tragédia lesz. Mármint számukra lesz tragédia, nem az ország számára. Velünk, többiekkel – az ország nem fideszes többségével – az történik, hogy kurvára kínosan érezhetjük magunkat. Ne tegyük, nyitott szemmel figyeljük inkább a NER szétesését. Gondoljunk a Norvég Civil Alapokra és az ellenük indított háborúra, ez sokmindent megmagyaráz. 77 milliárd forint sok pénz, rengeteg pénz. A lényeg mégsem ez, a valódi vita nem a 77 milliárd forintról szólt, csupán 4 milliárdról. Nem többről. 73 milliárd forintot a kormány oszthatott volna szét, csupán 4 milliárdot tőle független szervezet. Ettől pánikoltak be, ettől őrültek meg. Ennyire rettegnek attól, hogy akár 4 milliárd forint is elég lehet arra, hogy megbontsa az általuk kiépített maffiaállamot. Pedig az a nyomorult 4 milliárd nem az ellenzéki médiához kerülne, nem a politikába menne, hanem különféle humanitárius célokra. Abból kaphatna akár Iványi Gábor alapítványa is. Akkor tovább talpon tudnának maradni, nem sikerülne Orbán Viktor kicsinyes, embertelen bosszúja. Ez az ő szétcsúszott agyában nem emberségről, nem a reménytelen helyzetben lévők megsegítéséről, nem a brutális férj elől menekülő nőkről és gyerekekről, nem a hajléktalanokról, nem a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáról szól, hanem politikáról és hatalomról.
Orbán hatalma csak totális lehet, máshogy nem működik. Ő akarja megmondani, hogyan éljünk, ő jelöli ki a parlamenti képviselőket, a köztársasági elnököt, az összes közjogi méltatlanságot, ő dönti el, mikor kezdődik és mikor ér véget a járvány, ki kaphat támogatást lakásvásárlásra, kinek a gyereke mehet egyetemre, ki kaphat megfelelő orvosi ellátást, kinek kell nyomorban élnie. Nem véletlenül alacsonyak a bérek ebben az országban, nem véletlenül szakadnak le a falvak, nem véletlenül nem jut megfelelő oktatáshoz annak a gyereke, aki eleve szegénységre van ítélve. Ez mind a terv része. Alattvalókra, jobbágyokra szükség van, nem célszerű oktatni és felemelni őket. Hiszen akkor elvárásaik lesznek, mindenféle jogokat kezdenek követelni, mindig többet akarnak, végül megkérdőjelezik az uralkodó kizárólagos hatalmát, szemet szúr nekik a néhány kézben összpontosuló hatalmas vagyon, nem tetszik nekik, hogy a kivételezettek a törvényeken felül állnak.
Ez már a végjáték. A pánik. A rettegés. Hogy 4 nyomorult milliárdból valamennyi, akár csak egyetlen forint is olyan helyre kerül, ahová nem kellene. Ahol bajt okozhat. Attól fosnak, hogy egyetlen ember, egyetlen kis civil közösség is megindíthat egy olyan lavinát, ami elsöpri a NER-t. A norvégok nyilván röhögnek egy jót, bár az sem kizárt, hogy dafke megoldják, hogy a kormány kikerülésével eljuttassák a pénzt oda, ahová eredetileg is szánták: a magyar embereknek. Orbánék perelhetnek, beleírhatják a Közlönybe, akár az alaptákolmányba is, ha Magyarország nem teljesíti a támogatás feltételeként szabott megállapodásban foglaltakat, akkor a szerződés nem teljesült. A norvégok akár más országok között is szétoszthatják azt a pénzt, hiszen az uniós szerződést ezzel teljesítik.
Túlságosan messzire ment Orbán és mindenki, aki személyes hasznot húzott az elmúlt 11 évből. Szerintem a maffia csúcsán már mindenki tud valamit a másikról, rettegnek egymástól, közben zsarolják egymást. Mindenki szorítja valaki más tökeit, Abból a körből már nincsen kiszállás. Együtt fognak bukni, és ebbe nem csak a politikusok, olykor az ő rokonságuk, oligarchák és strómanok tartoznak bele, de mindenki, aki ezen a rendszeren élősködik. Nem fogok hosszú felsorolásba belemenni, gondoljunk csak Rákay Philipre és arra, hogy azzal a tehetséggel, szakmai tudással mire fogja vinni akkor, ha nem a pártközpont biztosítja a megélhetését. És nem egy ilyen van, hanem rengeteg.
Ahogy az minden diktatúra esetében lenni szokott, valójában néhány ezer ember érdeke az, aminek mentén mozog egy egész ország. Senkinek, még a Fidesz szavazóinak sem (bár ők legalább nem tudnak róla) jó az, ami történik, hiszen szarul működik minden, a hazugságok nem tudják pótolni mindazt, amire szükség lenne, de az arra fordítható pénzt felemészti a rezsim fenntartása. A belső erózió már elkezdődött régebben, a régi harcostársak buktak a saját országukban, nem nagyon tud kire támaszkodni Orbán, az Uniónak is elege lett. Előállt az a helyzet, amikor a külső és a belső körülmények is a rezsim bukását valószínűsítik. Ezt nagyon jól tudják azok is, akiknek mindennél fontosabb, hogy semmi ne változzon. És rettegnek, mert tudják, hogy változni fog. Kapkodnak, üvöltenek, hisztiznek. Dühönghetünk, de akár élvezhetjük is. Próbáljuk meg a másodikat, legalább néha. Hogy be ne csavarodjunk mi is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.