NEHAZUGGY

A jármű totálkáros lett, de ők sértetlenül szálltak ki belőle

Vogronics András | Április 9, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,190,230 forint, még hiányzik 1,809,770 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincsen ezen a roncsautón se fék, se ellensúly, se egy normális sofőr. De mondok jobbat: szerintem szándékosan iktatták ki, baszták szét, tették tönkre, hiszen a roncsderbinek pont ez a lényege. Ezt egyébként többször is büszkén előadták, kézen fogva és dagadó mellkassal. Ennek illusztrálására Matolcsy aranyköpeteiből tennék ide egyet, ami konkrétan arról szól, amit ezek végül is konkrétan megcselekedtek; a jármű ugyan totálkáros lett, de ők sértetlenül szálltak ki belőle:

„Miért is ne sajátíthatnánk el mi magyarok a kanyartan és az előzés tudományának készségeit, mint tették azt már előttünk mások is?”

„Időben fel kell készülni az előzésre, tehát arra, hogy a versenytársaknál gyorsabban vesszük be a kanyart és elsőként jövünk ki belőle. Ehhez jó előzési helyzetet kell felvenni, még időben, még messze a hajtűkanyar előtt. 2020-ban sok versenytárs lassul, egyesek szinte leállnak majd, így van lehetőség felvenni az előzéshez szükséges jó helyzetet.” Erősíteni kell a magyar gazdaság gyenge pontjait, a versenyképességet, az egészségügyet, a felsőfokú oktatás nagy részét és a lakáspolitikát, „mert előzés közben nem jön jól egy gyenge láncszem.” Az előzés olyan sikeres volt, hogy az autó totálkáros: se versenyképesség, se egészségügy, se felsőoktatás, se lakáspolitika, a söfőr sértetlen, fene se tudja, éppen merre van.

A nagy orákulum pedig az ő szavaival kényeztette három éve Varga Mihályt, a pénzügyek akkori miniszterét a parlamentben, amikor azt mondta: kanyarban előzve vészeltük át a koronavírust, megelőztük a görögöket és portugálokat fejlettségben. Arra kérte fel Vargát, ha kell, kemény döntésekkel, de tartsa fenn a költségvetés és növekedés egyensúlyát. Egyszersmind megtiszteltetésnek nevezte, hogy 32 éve együtt harcolnak, hiszen 1990-ben lettek mindketten parlamenti képviselők. A nagy harcos, közepes képességű Misi pedig – aki érdemei elismeréseképpen megkapta az elődje által kirabolt jegybank elnöki székét és több mint egy hónapja bitorolja is – olyat harcolt, vagyis az ő kemény melója is benne van abban, hogy az összeomlás szélére került az állami költségvetés, az éves hiánycél 62%-a összejött március végére. Igaz, ez már hivatalosan a Nagy Márton nevű alkimista sikere, aki az örök optimista mezében szaladgál a fallosz erdőben. Neki ez is siker, neki ugyanúgy merevedése lesz, mint a főnökének, ha a megmagyarázhatatlant kell magyarázni a nagyérdeműnek. Mert ők olyan szómágiát használnak, ami csak azon a tolvajnyelven értelmezhető és csont nélkül benyelhető, amit azoknak találtak ki, akik még mindig hisznek nekik. Ők nem tudnak, hanem hisznek. Ők nem látnak, nem hallanak, viszont az érzékszerveik meg annyira kifinomultak, hogy szagról felismerik egymást.

A pozitív nulla koronázatlan királyát a záróvonalon, az autópályán egyedüliként a forgalommal szembemenő, mindenki mást hülyének néző kaszkadőrt védi a biztonsági öv, de akiket szállít, azok csak kapaszkodnak és abban reménykednek, hogy valami csoda folytán majd túlélik a végső becsapódást. Csakhogy azok a fránya számok, amiket eszük nélkül szeretnének eltitkolni, hatványra emelni és a mínusz előjelüket pozitívra cserélni, sajnos nem hazudnak. Jó, tudom: mik vagyunk mi, tán matematikusok? Nem, viszont a közgazdászokat nehéz átbaszni, meg azért kénytelen-kelletlen mindenféle jelentéseket is össze kell fércelni időnként, ha más felé nem, hát a központi szövetség felé, amelynek tagjai vagyunk. És azokba nem lehet annyira durván belenyúlni. Azt viszont Feritől tudjuk, hogy azért lehet ott is csűrni-csavarni, ahol az ember nem is gondolná:

„Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.”

Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy jelenleg hatványozottan szarabb a helyzet, mint akkor volt, és a Feri legalább előállt a farbával és elmondta a frankót. Ezek? Tolják a szarral és trágyával telepakolt rozsdás talicskát, egészen a falig. A helyzet nemhogy nem jó, de egyenesen tragikus. Ha az első három hónapot nézzük, az elmúlt öt év legrosszabb eredményét látjuk. Ha csak a márciust nézzük, még pocsékabb a helyzet, hiszen az elmúlt 24 évben ennél nagyobb csak egyetlen egyszer volt a márciusi hiány, 2022-ben, a háború kitörésének évében és az energiaválság kirobbanásakor. A kilyukadt büdzsé tortáján pedig a hab, hogy a bűnszervezet egyik végtagja, konkrétan a mellső láb, a jobb kéz, akitől az elején idéztem, gondoskodott arról, hogy megszabadítson minket a saját pénzünktől, és mint egy rafkós kurva a végén lelépett a sezlonról. Volt, nincs. Úgyhogy megy a maszatolás, a máshova nézés, a vállvonogatás, a sunnyogás, miközben a sertésjelmez megint a vidéket zsibbasztja, és egy marhára kisegített kisboltban kávézik, mert nem lát a fáradtságtól. Őszintén szólva én se nagyon tudnék aludni, ha ennyi szemétség lenne a bűnlajstromomon, mint neki. Ő nem foglalkozik pénzügyekkel, a nagy nyilvánosság elé időnként kitaszítják a hitvány és gyáva Gulyást, a jóllakott napközist, a kilóra megvett vagy megzsarolt miniszterecskét, aki hozza-viszi a szót, osztja az észt, flegmásodikés, miközben néha megjelenik egy-egy izzadtságcsepp a homlokán, de már belejött, egyre ritkábban jön zavarba a hazugságok között szlalomozva, mert olyankor ő a pajzsa ennek a vállalhatatlan rezsimnek. A mindenkit lenéző horogkesztények védőszentje, apuci kedvence, a kaucsukgerincű sztárjogász, aki akkor és ott ver át bárkit, amikor és ahol parancsba adják neki. „Az a kérdés, hogy kié a felelősség, erről folyik most a nyomozás” – mondta például a legutóbbi kormányinfón az MNB-alapítvány(ok) körüli pénzügyi botrányról. Gulyás szerint a jegybankkal kapcsolatban a kormánynak semmilyen felelőssége nincs, mert az MNB független a kormánytól, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzi; többször felhozta azt is, hogy az ÁSZ 2018-ban is elvégzett egy ellenőrzést, és akkor mindent rendben talált az alapítványok körül.

Az a kérdés, mi? Szerintem meg nincs itt semmilyen kérdés. Az van, hogy amikor borul a szaros üst, akkor ti mindig elsőként ugrotok el előle, nehogy rátok is fröccsenjen. Rátok, akik mindig mindent a mimagyarokért tesztek, akik még akkor is a javunkat akarjátok, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy ártotok. Mert nyilván belőlünk éltek, belőlünk táplálkoztok, mi vagyunk a gazdatest, ami ha meghalna, akkor nektek is végetek lenne. Azért valamennyire életben kell tartani ezt a szerencsétlen, beteg, leuralt és kifosztott országot, de csak annyira, hogy éppen lélegezzen, a minimális életfunkciói meglegyenek, mert ha ennél erőssebbé válna, akkor jaj lenne nektek. Ezt így pont jó nektek, így az ideális. De nekünk meg már felfekvéses lett a hátunk, és görcsbe rándultak az izmaink a másfél évtizednyi kábult vegetálástól. Nincs már az a mennyiségű tudatmódosító, ami mesterséges kómában tudná tartani ezt a szerencsétlen népet. Elkezdődött az ébredezés. Elkezdődött az öntudatra ébredés és az életösztön utolsó elkeseredett csatája az elnyomásotok ellen. Jaj nektek, ha a beteg felkel majd az ágyból. Jaj nektek!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!