Nagyon úgy néz ki, hogy nem csak a Tisza árad, de a szar is a nyakunkig ér, bár szerintem ezt rajtam kívül már elég sokan megszokhatták, mondhatni be sem kell fogni az orrunkat, mert rezisztenssé váltunk a kormánypárt politikai végtermékeit illetően. Júdás beélesítette a véleménynyilvánító szavazásnak nevezett, egyébként műfaji szempontból nem létező valamit. Júdás, a szarkeverő azt várja ettől a valamitől, hogy érezze a magyar nép támogatását a háta mögött, amikor megakadályozza Ukrajna EU-csatlakozását. A kormány álláspontja egyértelmű: „Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek!” – áll a plakáton. Ahogy a 444 írja, a kampányban eddig olyan posztok is megjelentek, amelyek szerint az Európai Unió életben akarja tartani Ukrajnát, aminek „nem szabad megtörténnie”. A szavazásnak jogi következménye nyilván nem lesz, de arra jó lehet, hogy a Fidesz visszaszerezze a lendületet, aminek része az is, hogy az állampárt politikusai mostanság az országot járják.
Az én kérdésem az, hogy de minek? Minek, ha úgyis zárt körben járják az országot? Ja, hogy kurvára rosszul állnak a számok, benézték a tavaly februárban kirobbant pedofil botrányt, és félvállról vették a kihívójukat? Ezek szerint hiba volt. Meggyőződésem szerint Júdásnak a tavalyi év olyan volt, mint Gyurcsánynak 2006. Ez lett az ő őszödi beszéde úgy, hogy meg sem kellett szólalnia. Eltaktikázta magát, bagatellizálta a Varga-Novák-Balog-(Lévai Anikó?) által összehozott vállalhatatlan ocsmányságot, és azt gondolta, hogy most is az lesz, amihez 15 év alatt hozzászokott: ennek se lesz semmilyen következménye, ahogy a többi gazemberségének sem volt. Egyvalamit hagyott ki a számításból: a gazdasági konjunktúra megszűnését és azt a fránya infláció nevű tigrist. Amit bár jó néhányszor virtuálisan, szájkaratéval, nagy dérrel és dúrral legyőzött, de az ennek ellenére mindig feltámadt hamvaiból, és szép komótosan zabálja fel azt, amit koncként hátrahagyott neki. Nem lakott jól, nem csillapodott az éhsége, és mivel a lakosság nagy része nem az adatmanipulációval lebukott KSH által világgá kürtölt többszázezres fizetésből és nyugdíjból él, ezért sokan kezdték a saját húsukban érezni a ragadózó éles karmait és tűhegyes fogait.
Mostanra vannak, aki konkrétan belerokkannak abba, amit nem a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók szabadítottak a nyakukra, hanem Júdás 2022-es szavazatvásárlása. Az, amelyikkel kapcsolatban szerintem az volt az elgondolás, hogy ha veszítenek, akkor simán az ellenzék nyakába varrják az ebből fakadó, ma is érzékelhető válságot, ha meg nyernek, akkor majd kimozogják, és ilyen-olyan hitelekkel betömködik a lyukakat a költségvetésen, amelyik mára már nem egyszerűen csak szivárog, hanem konkrétan dől ki onnan a fekália. 3 év eltelt úgy, hogy mínuszba vitték a költségvetést, hogy felpumpálták a hiányt, hogy szügyig el vagyunk adósodva, és ennek tetejébe még a nagy libling se azt csinálja, amit ezek reméltek tőle. Pedig nagyon sok guruló dollárt fizettek azért, hogy Júdást magánaudiencián fogadja a szőke megváltó, és ő büszkén döngethesse a mellkasát, hogy ő már Trump előtt is Trump volt. Meg persze a Készpénz Péter is. Ők ketten.
Azt gondolta, hogy nála nagyobb geci nincs a földkerekségen, de tévedett. A parókás bohóc nála nagyobb játékos és nagyobb tétekkel játszik, ez csak egy kis piti zsebtolvaj hozzá képest, bármennyire is úgy adja elő magát, hogy ő egy megkerülhetetlen tényező. Nevetséges és szánalmas. Bár ha valakinek tudnia kellett volna az aranyszabályt, amit több mint kétezer éve Máté már megírt, az éppen ő, a keresztényfundamentalista: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” És bár a politika nem a leánymesék világa, attól még a szabály az szabály: mindig van egy erősebb hal, és az erősebb kutya baszik. Namármost, Júdás csak szeretne valamelyik kaszthoz tartozni, de sajnos nem fog. Nem tényező. Nem oszt és nem szoroz, legfeljebb hasznos idiótája ennek a játéknak, nyertese biztosan nem lehet, vesztese viszont még simán. És ez is csak idő kérdése számára. Itthon vége van. Bármennyire is kapálódzik és próbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő megdönthetetlen, a tények nem ezt mutatják.
A forint pár napig benézett ugyan 400 alá (még véletlenül se azért, mert ilyen a béke), de tegnap megint összeomló félbe került. Ráadásul – és szerintem ez a legcsúnyább matt, amit a felcsúti mindenható kaphatott a zsíros pofájára -, kiderült a trumpista vámháború indoklásából a következő apróság: „Az USA cégei komoly aggodalmukat fejezték ki a magyar közbeszerzéseket illetően, mert azok nem mindig átláthatók, és rendre helyi és más EU-n kívüli szereplőknek kedveznek, például még Kínának is. A korrupció a magyar közbeszerzési eljárások esetében mély aggodalmakra ad okot Magyarországon, annak ellenére is, hogy számos intézkedés történt az ügyben az elmúlt években.” Ez pedig azért különösen érdekes, mert az Orbán-kormány Szijjártóval az élen hetek óta az Európai Unió alkalmatlan vezetését gyalázza és hibáztatja a Trump által meghozott vámügyi döntések várható kedvezőtlen hatásai miatt.
Mindig ez a mese vége. Amit ezek ezer decibellel ordítanak, amivel másokat rágalmaznak, azok valójában ők maguk. Rogán kiiktatása csak az első lépés volt, és hiába gazsulált szolgaian Júdás Trumpnak, rajta keresztül, rá hivatkozva is támadja az USA adminisztrációja az Európai Uniót. 7. cikkely? Meglesz az, hamarabb mint gondolnánk, nem kell ez már sehova, nem hoz ez hasznot senkinek. Elárult és eladott mindenkit, eladósodott és átvert olyanokat, akiket nem kellett volna. Lehet, hogy csatákat nyert és sikeresnek mondható szabotázsakciókat hajtott végre, de a háborúnak még nincs vége. Egyiknek sem: sem az orosz agresszor által indított ukrajnainak, se a Trump-féle gazdaságinak, sőt, ez még csak most kezdődik igazán. A lényeg, hogy hullanak a gyengék, hullik a férgese. Kapkodás és rémület jellemzi a Karmelitát, és benne Júdást, aki ahelyett, hogy az országát kormányozta volna és egy kicsit jobb hellyé tette volna, mint előtte volt, világuralmi tervei voltak. Hülye ez, és belebolondult abba, amibe oly sokan már a világtörténelem során: a hatalomba és a még nagyobb hatalomba. A tűz lassan kialszik, a parázs már csak pislákol. Eljött a rezsim utolsó órája. A pohárban a zavaros víz lassan leülepszik, és minden tiszta lesz. Az is fogja látni, aki eddig nem akarta, az is fogja érzékelni, aki nem hitte el, hogy ez nem maradhat örökre így.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.