NEHAZUGGY

A vérkorrupt patrióták, akik valahogy mind Putyin szekerét tolják

Ami szép, az szép, de annál azért kevés szebb dolog van, mint amikor az orbánizmus újra meg újra egy gyékényre kerül a Kremllel. Mikor máskor, ha nem akkor, amikor a bűnt, a korrupciót, a törvényen kívüliséget kell dicsőíteni, mert akkor Magyarország tulajdonosa feltétlenül ott tolong az első sorokban. Nem tagadom, miután múlt héten megláttam Szijjártó minisztert a moszkvai Vörös téren lelkendezni arról, hogy megegyezés született a magyar–orosz együttműködés fokozásáról, ami szerinte egyértelmű érdeke (?) Magyarországnak, hiszen mimagyarok energiabiztonsága nagyban függ Moszkvától (van mire büszkének lenni), és miután azt is megtudtam Szijjártótól, hogy valójában senki és semmi, de még Oroszország sem fenyegeti háborúval Magyarországot (éljen a háborús veszélyhelyzet!), azt gondoltam, hogy ezek már nem tudnak olyat mutatni, olyat mondani ebben a témakörben, ami elérhetné az ingerküszöbömet. De hát van, akinek mindig sikerül alulmúlnia saját magát.

Tegnap miközben Szijjártó toporzékolás- és darálásügyi miniszter (brit tudósok még kutatják, hogy valójában Magyarország vagy Oroszország külügyminisztere) egy olyan libanoni képviselőt fogadott a hivatalában, akit az Egyesült Államok 2020-ban szankciós listára tett rendszerszintű korrupció és a Hezbollah támogatása miatt, és még sajtótájékoztatót is tartottak, ahol Lavrov kifutófiúja Libanon stabilitása miatt aggodalmaskodott (mert itthon már minden rendben van), ami létfontosságú a közel-keleti békéhez, ami közvetlenül kihat az európai biztonságra, a főnöke még ennél is nagyobbat alakított. A belső használatra szánt Facebook-oldalán bejelentette, hogy a 15 évvel megkésett drogellenes háborúja jegyében indul Tarnazsadányba terepszemlére, közben a nemzetközi közönségnek szánt X-en világgá kürtölte, hogy ő valójában Marine:

Je suis Marine!

– ezt tolta fel a cselédség hétfőn kora délután a főnök oldalára, így a Karmelita és a Kreml egy emberként állt ki Marine Le Pen mellett, akiről nem sokkal korábban egy francia független bíróság mondta ki első fokon, hogy sikkasztást követett el, és azonnali hatállyal eltiltotta a közügyektől. Csak röviden a lényeg, amit tegnap a világsajtó címlapon hozott mindenütt: Marine Le Pent, a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) vezetőjét a párt nyolc másik EP-képviselőjével, valamint 12 asszisztensükkel együtt közpénzek hűtlen kezelésében mondták ki bűnösnek. Franciaországban, ami egy másik ország, amelynek belügyeihez és igazságszolgáltatási döntéseihez egy nagyon magyar, szuverenista és nemzetikereszténypatrióta politikusnak a világon semmi köze nincs. E független bíróság szerint a vádlottak nagyjából 2,9 millió eurós (1 milliárd 168 millió forintos) kárt okoztak az adófizetőknek azzal, hogy 2004 és 2016 között az Európai Parlamenttel olyan embereket fizettettek, akik az EP helyett valójában a Nemzeti Tömörülésnek dolgoztak. A francia ügyészség egy rakás példával bizonyította, hogy Le Pen és pártja olyan embereket tartott el az EP költségvetéséből, akik hivatali idejük alatt nem is jártak Brüsszelben vagy Strasbourgban, de akadt olyan is köztük, aki sosem találkozott azzal a képviselővel, akinek papíron a személyi asszisztense volt. Személy szerint Marine Le Pen 474 ezer eurónyi hűtlen kezelésében bűnös, mivel 4 kamu asszisztensét fizettette az Európai Parlamenttel, akik valójában a párt ügyeit intézték európai közpénzből.

Vagyis egy hosszú bizonyítási eljárást követően egy demokratikus ország demokratikus szabályok alapján működő bírósága korrupciós ügyben első fokon elítélte Mészáros-féle bank által hitelezett politikust. Erre Európa legkorruptabb oligarcha-miniszterelnöke lányos zavarában, vagy miben, egy meglehetősen magas labdának tűnő idétlen, de legalább zavarbaejtő beismerő vallomással vállal szolidaritást a szélsőjobbos elvtársnővel a politikai megélhetési homofóbiával zabáltatott hívei nagyobb örömére. Vagy ki tudja, kinek az örömére, mert a belső fogyasztásra fenntartott Facebook-oldalán nem osztotta meg a követőivel és rajongóival, hogy ő valójában Marine.

Annak az eldöntését, hogy ezzel mit akart mondani a költő – 1) én is sikkasztó, közpénzeket hűtlen kezelő bűnöző vagyok; 2) én is moszkovita áruló vagyok; 3) én is nő vagyok; 4) én is tengerészgyalogos vagyok – a kedves olvasókra bízom, egyúttal emlékeztetnék mindenkit arra, hogy nem is oly régen, 2022 decemberében, amikor kiderült, hogy Katar pénzért próbált befolyást szerezni az Európai Parlamentben, a vesztegetés bizonyítékát pedig (mintegy 1,5 millió euró) bőröndbe, hátizsákba és papírzacskóba tömködve találta meg a belga rendőrség különböző helyszíneken, Orbán Viktor a brüsszeli mocsár lecsapolásáról hőzöngött, és baloldali korrupciót emlegetett. Vagyis azt a tanulságot vonta le, hogy az EP egy korrupt fertő, be kell szántani a francba. Annak dacára őrjöngött, hogy az EP botrányban érintett egyik alelnökének (Eva Kaili) megfosztását a pozíciójától villámgyorsan megszavazták, a büntetőügyben pedig szintén példás gyorsasággal intézkedtek a hatóságok, és senkinek nem jutott eszébe boszorkányüldözést, álhíreket és mindenféle jobboldali összeesküvéseket emlegetni.

Meg még az is eszembe jutott, mert ennek is az EP-hez van köze, hogy amikor tavaly októberben megkésve, de annál nagyobb érdektelenség által kísérve ismertette a magyar EU-elnökség programját, a vitában a Magyar Péter által állítólag Dunába dobott telefon ügyében a következőt mondta:

„Kirívónak tartom, hogy valaki magyarként visszaélésről beszél, miközben otthon köztörvényes lopás miatt eljárás folyik ellene, és nyilvánvalóan azért vette fel a parlamenti mandátumát, hogy a mentelmi joga mögé bújhasson. Ezt támogatja, ezeket támogatja ön, Weber úr. Ez az ön morális felelőssége.”

Nagyjából ennyit a morális felelősségről. A Dunába dobott telefon (ami természetesen nem helyes, senki semmilyen körülmények között ne tegyen ilyet) köztörvényes lopás, a 474 ezer eurós hűtlen kezelés meg Je suis Marine! Ha coming out-olni akart a doktor úr, akkor le vagyunk nyűgözve, mi is pontosan látjuk, hogy el lehet sikkasztani egy egész országot is egyelőre következmények nélkül. Mindazonáltal reméljük, hogy lesz majd egy független bíróság, amelyik igazságot tesz az ország széthordásának és Marine Viktornak az ügyében is.

Addig is azt rögzíthetjük, hogy a sikkasztás ténye bizonyított, ilyen esetekben szolidaritást vállalni a törvénytelenséget elkövető, az adófizetőket megkárosító elvtársnővel csakis azoknak normális és elfogadható, akik hasonló bűnöket követnek el, és mindent megtesznek az igazságszolgáltatásba vetett bizalom aláásásáért azzal, hogy mártírpózba vágják magukat, a valóban köztörvényes bűncselekmény elleni jogos igazságszolgáltatási fellépést politikai síkra terelik és beköpik az alternatív szélsőfasiszta ideológiájukkal. Hogy őket, kereszténypatriótákat mindenhol üldözik, Brüsszel mocskos keze betette a lábát a francia bíróságokra is. A Kremllel egy követ fújva, politikai-hatalmi érdekből legitimálni a bűnelkövetést, alávaló dolog, szégyen és gyalázat. Nem csoda, hogy senki más nem járt el így, csak a Kreml szóvivője vette a bátorságot, hogy elítélje a francia bíróság döntését, amihez neki pláne semmi köze. Dmitrij Peszkov elvtárs arra jutott, hogy egyre több európai ország lép a demokratikus normák megsértésének útjára, és bár mi, háborús bűnösök „nem akarunk beleavatkozni Franciaország belügyeibe és soha nem is tettük ezt; az európai országokkal kapcsolatos megfigyeléseink azonban azt mutatják, hogy nem riadnak vissza attól, hogy feszegessék a demokrácia határait”.

Amikor a háborús agresszor, aki az emeletről lökdösi ki a politikai ellenfeleit vagy börtönben kínozza halálra őket, az európai demokrácia határainak feszegetéséről tart előadást, az megfizethetetlen. De számunkra két dolog miatt fájdalmas igazán ez az egész. Egyfelől Magyarország miniszterelnökének láthatóan vagy elítélt bűnözők a haverjai (Gruevszki, Trump, Le Pen), vagy nemzetközi elfogatóparancs van kiadva ellenük (Putyin, Netanjahu, Dodik), vagy éppen bíróság elé kell állniuk (Bolsonaro katonai puccskísérlet szervezése miatt; Nicolas Sarkozy, akire hét év börtönbüntetést kért a francia ügyészség, azzal gyanúsítják, hogy „korrupciós paktumot” kötött a néhai Moammer el-Kadhafi líbiai vezetővel azért, hogy az elnökválasztási kampányához pénzügyi támogatást kapjon). Amerre a szem ellát korrupt, erkölcsi hullák, akiket vagy már elítéltek, vagy ezután fognak elítélni, akik vagy már csúnyán megbuktak, vagy nagyon csúnyán fognak bukni (Trump biztosan közöttük lesz).

Másfelől Magyarország miniszterelnöke az undorító ideológiai nyálával sajnos megfertőzte Európát (Amerikát most hagyjuk is), relativizálta/bagatellizálta a korrupció és a jogállam aláásásának súlyosságát, a szuverenitására és a jobboldaliságára hivatkozva szarta telibe a demokratikus játékszabályokat, miközben folyamatosan beleugatott más országok belügyeibe. Ma már nem esik egyértelmű megítélés alá, hogy ne gyakorolhasson közhatalmat, aki bizonyíthatóan visszaélt közpénzekkel, ma már nem áll minden vitán felül, hogy ez a helyes eljárás minden esetben, akármilyen oldali politikus követ el bűncselekményt. Aggasztó, hogy ezek a vérkorrupt patrióták valahogy mind Putyin szekerét tolják, és az Európát destabilizálni hivatott orosz dezinformációs hadviselés farvizén jutottak kisebb-nagyobb társadalmi támogatottsághoz. Nagy kérdés, hogy a francia társadalom érti-e, hogy csak azért, mert valakinek éppen nagyobb a támogatottsága, nincs több joga ahhoz, hogy törvénytelenségeket elkövessen, és nincs rendben, hogy e törvénytelenségek dacára ne lehessen eltiltani a közügyektől, mert a nép egyharmada éppen rá szavazna.

Nem tudom, hogy mi lesz ennek az Európa jövője szempontjából is kulcskérdésnek számító ügynek a vége, de hogy a miniszterelnöke révén Magyarország, akárcsak az ukrajnai háború ügyében rendületlenül a sötét oldalon áll, hogy ilyen ocsmány korrupciós ügyekben kussolás helyett azonnal odaáll a hasonszőrű elvtársa mellé, azt sugallva, hogy aki szélsőjobboldali, mint ő, az hivatalból nem lehet korrupt, azt üldözik és tönkre akarják tenni, több mint kétségbeejtő. Mint nagyjából minden, amihez Orbánnak köze van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább