NEHAZUGGY

Minket meg kint hagytak a kapu előtt, és unortodox módon szarnak a fejünkre

Vogronics András | Március 30, Vasárnap | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 49,400 forint, még hiányzik 2,950,600 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Erős hét van mögöttünk, Júdás továbbra is úgy tesz, mintha semmi nem veszélyeztetné az általa birtokolt 93 ezer négyzetkilométernyi területet, az egyszemélyes tulajdonát, miközben a hűbéresei csörgetik a láncot és rázzák a kerítést, játsszák a jó zsaru-rossz zsarut, a megértőt és a sziklaszilárdat. A héten megismerhettük Csincsa Sanyit, aki Pesterzsébeten meg akarta baszni a Tisza Párt aktivistáit, miközben karkörzést és vállgyakorlatokat mutatott be a nagyérdeműnek. Egyáltalán nem mellesleg – jó tudni, hogy kikkel állnak szemben azok, akik az Orbán-rezsimmel állnak szemben – ’90-es években aktív maffiózónak, Seres Zoltánnak az embere volt, akit nemes egyszerűséggel meggyilkoltak. Bár a piócapárt tagadja, hogy bármi közük lenne hozzá, ez a csávó jó eséllyel nem véletlenül került Semjén doktorral egy gyékényre. Úgy értem, ugyanarra a fotóra, amin vigyorogva ölelgetik egymást. Úgyhogy csak a szokásos sötét összefonódásokat lehet dokumentálni újfent. Szép kordokumentum, hogy az 1%-os társadalmi támogatottságú, horogkeresztény kisebbik kormánypárt vezetője milyen kétes alakokkal mutatkozik. Holott ők egyébként nagyon becsületes, tiszteletre méltó emberek, akik soha nem vetemednének arra, hogy másokat vegzáljanak.

Kubatov ultrái, Pintér őrző-védői mind-mind jóravaló és hithű figurái ennek a maffiaállamnak, ahol azért elkelnek az erődemonstrációk is. Hiszen ha viszketni kezd a méltóságos úr tenyere, akkor valakinek meg kell vakarnia, mert ugye annyira nem bátor, hogy ő maga végezze el a piszkos munkát. Ezért kell ide Lázár, a másik jellemtorzulás, aki egy padra állva adja ki magából a kullancsokról vallott nézeteit, akik szégyent hoznak rájuk, erre az illusztris, feddhetetlen társaságra. Ha belegondolok, hogy ilyen alakok vezetik ezt az országot, akkor fel kell tennem a kérdést: van-e itt értelme bárminek is? Itt, ahol a szép szót nem értik, a másik embert nem tisztelik, és először ütnek, csak utána kérdeznek. Szóval Cs. Sanyin keresztül bepillantást nyerhettünk ismét a narancsszínű hátországba. Oda, ahol kopasz verőemberek akadályoznak meg népszavazási kezdeményezéseket, ahol Varju Lászlót leteperik egy közintézményben, ahol úgy állják körbe a kétajtós szekrények Júdást, mint a Svájci Gárda a pápát.

És ahol immár bizonyossá vált – bár aki eddig figyelt, az pontosan tudhatta -, hogy fényes nappal, fehérgalléros, öltönybe bújt bűnözök kondérszámra pakolják ki a nemzet bankját, és még csak egy puskalövést sem lehetett hallani közben. Accepto damno januam claudare – mondanák a bölcsek, és hát nagyjából ez a helyzet. Baszhatjuk. Ők meg, az egész bátorokból álló frakció amnéziába esett, senki nem tud semmiről, senki nem emlékszik semmire, és különben is ha ezt miniszterelnök uraság tudta volna, akkor nem hagyta volna. Pedig ha valaki arról híres, hogy megvéd minket a gonosztól, akkor az pont ő. Most valahogy nem vette észre, valahogy átsiklott a tekintete a horizonton Brüsszel irányába, ahol szintén olyan jól sikerült a libsik ellen vívott keresztes hadjárata, hogy a végén minket vágtak földhöz milliárd eurós menekültügyi bírsággal és napi 400 milliónak megfelelő kamattal, ami hosszú hónapok óta ketyeg rendületlenül. Mekkorát győztünk, te édes kurvaélet. Milyen bírósági ítélet? Ha nem tetszik neki, nem hajtja végre, és kész. Rohadt Brüsszel.

Apropó rohadt Brüsszel: ha már ezen a héten is begurult a lopott közrádiójába, mint egy harci droid és tolta a tőle megszokott módon a szarral jól megpakolt rozsdás talicskát a pofánkba, persze, hogy megint gyepálta Brüsszelt. Hogy micsoda javaslat már az Európai Bizottság részéről, hogy minden háztartásban legyen 72 órára elegendő vésztartalék. A nagy mesélő szerint Magyarországon ez alap, ne röhögtessék, hogy egy magyar kamrában nincs ennyi élelem. „De ha az ember emögé néz, akkor megretten, hogy mi van ezeknek a fejében. Készülnek valamire?” Júdás szerint semmi realitása annak, hogy Oroszország megtámadjon egy NATO-tagállamot (ő már csak tudja, hiszen arról sem tájékoztatta az országot előre, hogy esélyesnek látja a 2022-es orosz támadást), tehát csak az lehet a megfejtés, hogy Brüsszel készül háborúra, de ő azt üzeni a magyar családoknak, hogy nyugi, nincs semmi tennivaló, Magyarország nem készül háborúba.

Szerintem se. Nem is kell készülni, mert idestova 15 éve állandó háborús pszichózisban élünk, egy percre nem lankadhat a figyelmünk, úgyhogy ezt így előadni, így összehazudni és hülyének nézni mindenkit, főleg úgy, hogy háborús vészhelyzeti kormányzás van érvényben 2022 májusa óta, nem semmi. Vannak dologok, amire nehéz mit mondani. Magyarország nem készül háborúba, helyette kormánytisztviselőket küldenek katonai kiképzésre éles kézigránáttal dobálózni. Majd amikor az egyik fiatal irodista hölgy elveszítette mindkét kezét, akkor hősnek nevezzük, holott egy szerencsétlen áldozat. Ilyen alapon akkor minden év végén rengeteg a hős, emberek tucatjai veszítik el az ujjaikat és szenvednek maradandó sérüléseket, mert petárdákat hajigálnak. De az igazi hősök azok lesznek, akik túlélik ezt a förtelmes rezsimet és végignézhetik a bukását. Addig viszont a legnagyobb hős a kaszinóminiszter, aki ebbe se bukott bele. Ahogy Orbán Balázs András se bukott bele az 56-os dumájába. Én pedig egyáltalán nem értem, hogy mi a gyászért kell gyakorlatozni és háborúsdit játszani, amikor mi vagyunk Osztyapenkó imádói, mi vagyunk az a gyáva nép, akinek nincs hazája, mi vagyunk azok, akik fehér papírzsebkendővel mennénk üdvözölni a ránk rontó oroszokat? Soha nem fogjuk megtudni.

Ellenben visszakanyarodnék még pár gondolat erejéig a Nagy Bankrablás magyar adaptációjának főszerelőjéhez, akinek az életművét tanulmányozva senki nem csodálkozhat azon, ami itt az orrunk előtt történt. Csak néhány gondolatot idéznék Matolcsy elvtárs eszmefuttatásaiból, konkrétan az Élő Emlékeink című, 2002-ben kiadott eposzából, amelyben tulajdonképpen előrevetíti azt, amit később meg is valósított. Ha jól gondolom, a többi erre fogékony szarházi is merített ebből a remekműből magvas gondolatokat, amiket aztán átültetett a valóságba.

„Az a fontos, velünk azonosítják-e a sikert vagy teljesítményt. Nem a valóság számít, hanem a látszat: ez a mai kor alaptörvénye.”

„Sokszor azonban szükség van erre a magatartásra [kockázatvállalásra és a változás szeretetére – a szerk.]. Ezt úgy érhetjük el, hogy mesterségesen vészhelyzetet teremtünk. El kell túlozni a rossz híreket, fel kell nagyítani a fenyegetéseket és az életveszélyhez közeli állapotot kell teremteni. Hihető, valóban nyugtalanító, félig igaz, félig persze felnagyított híreket válasszunk ennek az állapotnak a kialakítására.”

„Hagyjunk fel azzal, hogy minél többünk van, annál jobb. Ezzel szemben majdnem mindig igaz, hogy kevesebbel többre jutunk. (…) A vállalkozásoknak is kevesebb vagyonnal érdemes rendelkezniük. Vagyon helyett szövetséges hálózatokat érdemes építeni, amelyek nincsenek a tulajdnonunkban, nem is irányítjuk őket, de befolyást gyakorolhatunk a működésükre. Kevesebb tulajdon és irányítás, több befolyás, ez az új recept.” (via)

Kevesen mondhatják el magukról, hogy amit egyszer megálmodtak, az valósággá vált. Ők álmodtak egy világot maguknak, és már rég nem állnak a kapui előtt, hanem bent vannak, és bezárták maguk mögött az ajtót. Minket meg kint hagytak, és amolyan unortodox módon szarnak a fejünkre. Amit elloptak, azt a kurva életben nem fogjuk többé viszontlátni. Ha csak – amikor egyszer ennek vége lesz – nem számoltatjuk el az egész bűnszervezetet A-tól Z-ig. Ami jól hangzik, csak éppen semmi garancia nincs rá.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Címlapkép: Aranytömbök az MNB által õrzött aranytartalékból Budapesten, az MNB logisztika központjában 2021. július 6-án. Ezen a napon Orbán Matolcsy társaságában megtekintette az MNB által őrzött aranytartalékot. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!