Mielőtt belelovalnám magam a tegnap bevett marék nyugtató utáni mai mondandómba, beszéljünk pár szót a zebragate-ről, ami nemrég kapott újra lendületet, miután a kihívója azt állította, hogy az eminenciás uraságnak saját egzotikus állatfarmja is van Pusztaverszáj-alsón, amelynek állítólag valójában a két lábon járó páncélszekrényhez van köze, mindenesetre rá vannak tekeredve ezek össznépileg a témára, mint egy nagy anakonda az áldozatára. Nagyjából úgy, ahogy a Júdás-féle bűnszervezet szimbolikusan a magyar népre. Mondom, szimbolikusan. Ami a kígyókat illeti: van az a fajta, amelyik nem a mérgével öl, hanem azzal, hogy összeroppantja az áldozatát. Ennek a gyilkolási módszernek a lényege, hogy a kígyó addig szorítja a prédát, ameddig az meg nem fullad. Ezt úgy éri el, hogy ahányszor levegőt venne a szerencsétlenül járt zsákmányállat, annyiszor válik erősebbé a szorítás, amíg eljön a pillanat, amikor elfogy a levegő. Kész, vége, ennyi volt. Mi most tartunk nagyjából ott – szigorúan szimbolikus értelemben -, hogy az utolsó lélegzetvételünkkel vagy ledobjuk magunkról ezt a tetemes méretű hüllőt, vagy megdöglünk a picsába.
Ami a zebrákat illeti: tényleg azt bírták kitalálni, hogy ők tulajdonképpen megmentik a beteg zebrákat, nem csak úgy hobbiból tartják őket, úgyhogy kuss. Nem lebuktak, hanem jószándékkal gyógyítják és legeltetik a szerencsétlen állatokat. Nem hiszem, hogy egészségesek ezek az emberek. Escobarnak vízilovai voltak, Khadafinak női testőrei, ezeknek meg zebrái, bazdmg! A lényeg, hogy kitett a stábja egy videót, amin az összes tolvaj előadta, hogy van-e otthon állata, és ha igen, milyen. Vitályosnak nyulai vannak, a fene tudja melyiknek meg tacskói. Zebrák meg az állatkertben vannak. Meg az úttesten. Annyira szar és szánalmas, amit kínjukban előadnak, hogy az ember esze megáll. Ők akarnak ebből ebből a mocsokból is jópofizva jól kijönni, és nehogy a kegyelmes uraság a korrupciós zebravádak miatt sérüljön.
Mindeközben a nem bibliai Lázár is folytatta a kiselőadását, amit a kullancsokról és a poloskákról adott elő egy padon állva a nagyérdeműnek (nem bírja ki, ha nem nézheti le a népet), ami igencsak hajaz Pokorni Levágott kezek című eposzára: „Nekünk az a dolgunk, egy magyar kormánynak, hogy a magyar vállalkozásoknak lehetőséget teremtsen… Azok a vállalkozók élnek vele. Hogy utána a pénzüket mire költik, az egy másik dolog.” Ám kisvártatva jön is a lényeg (kár, hogy az nem derül ki, mi volt a kérdés, amire reagálva a miniszter ezt a roppant izgalmas háttérinformációt megosztotta a közzel):
„Azt elhiheti, én dolgozom 25 éve Orbán Viktorral, az az ember ugyanúgy él, mint 25 évvel ezelőtt, nincs több cipője, nincs többi inge, nincs több autója, semmi.”
Aham. Csak egyvalami maradt ki a színházi felháborodásból: azok a vállalkozók olyanok, akik tizenöt éve mások, sokak kárára kaptak lehetőséget, akiket előnybe hoztak sokan másokkal szemben. Ilyen volt a trafikmutyi, ahol 5000 fideszest hoztak helyzetbe, ilyenek az életvitelszerűen túlárazott közbeszerzések, ilyen a sok semmihez nem értő, aki a sógor-koma viszony győzteseként gazdagodott meg, míg a többiek ott rohadjanak meg, ahol akarnak, ha semmijük nincs, pláne nem bejárásuk a királyi palotába. Nagylelkűen, túlárazva, alkotmányos költséggel felturbózva szétosztották egymás közt a mi pénzeinket, habzsidőzsiznek és flegmásodnak mindenkivel. Ez a júdási vállalkozás-támogatási rendszer lényege. Kizsákmányolni és kifosztani az államkasszát, és hülyének nézni mindenkit. Majdnem meg is sajnáltam a 200 milliós BMW-vel, magángéppel repkedő, folyamatosan vergődő utcai harcosunkat, aki az egyetlen legális bevételi forrása mellett – ami immár havi 7 millió forint – 25 éve ugyanabban a cipőbe jár és nem vett magának azóta se több inget. Még egy könnycsepp is kicsordult a fennakadt szemeim sarkából. Na jó, nem a meghatottságtól, hanem hogy ez így tényleg ráfért Lázár pofájára. Hogy éppen az övére fért rá.
Mert ha így lenne, ahogy mondja, azon sem csodálkoznék. És akkor mi van? Lehet, hogy neki tényleg nincsen, viszont másét használja, a mi terhünkre. Kocsit, repülőt, házat, kolostort, nyaralót, mindent. Miért pont ne a cipőjét és a gyűrött ingét ne velünk vetetné meg munkaruházati pénzként elszámolva? Nem az állami áruházból, hanem gondolom valami híres divatcég egyedi darabokat gyártó szabójától és cipészétől. És hipp-hopp máris nem az övé, hanem csak védőruházat a parlamenti fellepéseihez, oszt’ jónapot.
Na megint elkalandoztam, mint Matolcsy Gyuri a hét piros pöttyöt illetően, idézem is, ha elfelejtettük volna: „Kisgyermekeink fenekén, olyan százból harmincból hat hétig kis piros pont van, mint a japán kisgyermekek fenekén – mondták nekem japán tudósok”. Ehhez is értett, nem csak a lopáshoz. Szóval ennek az unortodox zseninek a mestere, pontosabban a törzse – hiszen ő volt sokáig Júdás jobb keze – begurult a lopott közrádióba és miközben kint ellene tiltakoztak a Momentumosok, ő bent osztotta azt, ami a nyájának nem nagyon jutott. A vele szembeni elégedetlenségről felállította a saját diagnózisát, miszerint „van egy provokációs verseny az ellenzéki pártok között”. Mondjuk az van, de sehol nincs ahhoz képest, ami úgy 15 éve az úgynevezett kormányoldalon a Biblia. A hergelés, az uszítás, a szisztematikus provokálása azoknak, akik átlátnak a teleszart szitán, és nem kérnek abból a műsorból, amit mégis kénytelenek nézni, mert nem lehet elkapcsolni az adásról.
Annak az úgynevezett miniszterelnöknek a handabandázását kell elviselni, aki az ígérte, hogy minden magyar miniszterelnöke lesz. Csak aztán meggondolta magát, most már ő és a bandája dönti el, hogy ki a magyar. Magyar az, aki feláll a Nélküled alatt, aki narancssárga színben látja világot, aki keresztény, nembuzi, konzervatív és szereti a pálinkát, amit a mise(bor) előtt dobott be a sérója alá a kocsmában, ahova előtte úgy ment be, hogy levett az ATM-ből egy kis zsozsót, aminek egy részét bedobta a templomban a perselybe, ahol elmondták neki, hogy kire kell szavazni. Ez az igaz magyar ismérve, meg az, hogy nem drogozik, nem buzul, és mázsa felett van a testsúlya.
„Azt mondják, hogy Magyarországon vége a demokráciának, nem lehet gyülekezni, pedig gyülekeznek. (…) Szerintem hidakat lezárni nem normális dolog.” Mondja ezt az, akinek a hívei elfoglalták az Erzsébet-hidat 2002-ben, amikor a pártja elbukta a választást, mondván: elcsalták. Amúgy ha már a nem normális dolgoknál tartunk: az összesereglett honfitársaknak a nemzeti ünnepen gyűlöletbeszédet okádni az arcába, kilopni az állampolgárok szemét, vagy eladni az országot Oroszországnak és Kínának… ez se tűnik igazán normálisnak, mint ahogy hülyének nézni, hazudni, átverni sem az. Bibliányi könyveket lehetne megtölteni azzal, azzal, hogy mi az, ami nem normális, és ennek ellenére Orbán és bandája következetesen műveli.
Szerinte a Pride egy olyan téma, ami miatt „a liberálisok mindig felsírnak”, de nem tartja helyesnek, hogy hidakat zárnak le, mert akadályozzák a többi embert. A nem tüntető többségnek szerinte joga van a „normális élethez”. Ez igaz. Nekünk, a többségnek is jogunk lenne a normális élethez, mégis egy kisebbség tapos a nyakunkon 15 éve. Rengeteg idő, és hol van még a vége? Azt mondja: „volt egy nagy, filozófiai vita a kormányon belül arról, hogy a falu lelke hol is van: a kocsmában vagy a templomban, végül döntetlent hirdettünk, így a kocsmákat is és a templomokat is felújítjuk és megerősítjük.” De rendesek vagytok! Rendelő, orvos, óvoda, bölcsőde, ne adj’ isten iskola, közlekedési infrastruktúra (apropó Lázár és a bezárt vasútvonalak), munkahelyek és egyéb nyalánkságok az smafu, bazdmg. Kocsma, templom és ATM. Ez kell a népléleknek. Ez kell, mert az ország 90%-a vidék, onnan jönnek a zsíros szavazatok. Oda kell most nyalni, oda kell most dörgölődzni és onnan kell begyűjteni a szavazatokat, hogy minden ugyanúgy menjen tovább, mint eddig. A pap prédikálja, hogy ha nem a Fidesz, akkor pokolra juttok, a kocsmáros akkor ad hitelre cefrét, ha a helyi fideszesre szavaztok, az ATM meg akkor ad ki pénzt, ha közmunkában a beleteket is kidolgozzátok a helyi kiskirálynak. Ki van ez találva, csak jól kell előadni. Filozófiai vita, a faszomat, azt!
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.