NEHAZUGGY

Apropó, mi a helyzet a kullancsokkal?

Mentségemre szóljon, bár aligha vagyok ezzel egyedül: arra soha nem fogadtam volna sem kisebb, sem nagyobb tételben, hogy a sajnálatos gerincproblémákkal sújtott, miniszterelnökséget vezető miniszterrel közéleti-politikai, nem utolsó sorban erkölcsi értelemben csodákat fog tenni az, hogy megműtik a gerincét, vagy megnősül. Viszont azt sem gondolom, hogy Gulyás Gergely – elvtársaihoz és elvtársnőihez hasonlóan – morálisan egyre súlyosbodó állapotának az ő viszonylag friss házasságához lenne köze. Szó sincs róla.

Ahogy utcafórum-sorozatának kisvárdai, pilot részében jó szokása szerint egy padra felállva szónokló Lázár János váratlan őszinteségi rohamának se ahhoz van köze, hogy 15 évnyi vérkorrupt úthenger-politizálás után felriadt az eddig hibernáló lelkiismerete, és őszintén beléhasított, hogy milyen rohadtul elege van a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból, ezért a NER-kullancsoktól való megszabadulás szükségességét ajánlotta saját teljhatalmú pártjának figyelmébe. Nem tudom, hogy mi maradna a NER-ből, ha a kastélytulajdonos úr kívánsága valóra válna, viszont.

Sok egyéb mellett az a közös nevező a tegnap rivaldafénybe került Gulyás és Lázár között (szóba hoznám a gazdájukat is, de ő nem óhajtott a ma reggeli rádiós igehirdetésében erről a jelentéktelen kérdésről beszélni), hogy az előttük szóló mezei fideszesekhez hasonlóan, ők sem látják a saját felelősségüket abban, hogy a gazdájuk egykori jobbkeze, Matolcsy György, az MNB immár távozott elnöke, valamint az ő klánja, minden idők bankrablását hajtotta végre az elmúlt években. Ám mivel ők annyira komolyan veszik, hogy Magyarország demokratikus jogállam és az igazságszolgáltatás független, a jegybank pedig pláne, hogy egyszerűen nem tehetnek semmit, végső soron csak egy olyan körülbelül 440-450 milliárdos tételről (=vagyonvesztés) van szó, aminek minden egyes fillérje közpénz. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg itt, hogy ehhez képest a magyar független sajtóhoz és civil szervezetekhez az elmúlt négy évben külföldi támogatásként érkezett szerintük mintegy 22 milliárd forint nem magyar közpénz miatt meg poloskairtó nagytakarítást hirdettek a saját állampolgáraik ellen. Ennek fényében különösen pikáns nagyokat nyelve arról hadoválni, hogy sajnos a teljhatalmú miniszterelnöknek és az állampártnak nincs joga és lehetősége, hogy utasítsa a rendőrséget vagy az ügyészséget, hogy észrevegye és eljárjon egy olyan ügyben, amit az éppen vegzált és lepoloskázott oknyomozó sajtó (pl. Átlátszó) és civil szervezetek (pl. Transparency) tártak fel hosszú éveken keresztül. Kerek ez, csak még nem gurul.

Tehát Gulyás Gergely tegnap egyébként is válogatott böszmeségeket beszélt az ő szájával a kormányinfónak nevezett színházi előadáson, ahol természetesen nem volt képes politikai felelőst megnevezni, nemhogy lemondást bejelenteni a saját minisztériumában dolgozó, a rezsim katonásdija oltárán mindkét kezét elveszítő titkárnő ügyében, hát hiszen nyomozás zajlik és a nyomozás majd kideríti, hogy senki nem hibázott; aki egészségesnek nevezte a heti egy pálinkát; aki hangosan kimondta, hogy olyan szuverén kormánya van az országnak, hogy 15 éven keresztül nem merték a kétharmadukkal a gyerekekre veszélyt jelentő Pride-ot betiltani, mert négy évig (!) David Pressman volt az amerikai nagykövet és ő állt a Pride élén; és aki azt is belengette, hogy a jogalkotó reagálni fog arra, hogy néhány száz ember lezárt négy hidat. Arról viszont nemhogy nem jutott eszébe a kormánya felelőssége, hogy egy bűnözőnek kinéző klán a jegybanki alapítványokon keresztül sok ezer millió forintot kifolyatott a közösből, de azt is előadta, hogy szóba sem került ez a kérdés a kormány szerdai ülésén. Ahol mint tudjuk, a magyar vidék választási kilóra megvásárlásának kocsma-kisbolt-templom-ATM-hadműveletét tárgyalták.

Életszerű, hihető és mint ilyen, feltétlenül igaz: Varga Mihály friss jegybankelnök ott ül a kormányülésen, de egyszerűen nem kerül elő az MNB-alapítványok ügye. Amelyekről szintén jegyezzük meg itt gyorsan: ezeknek a mintájára szervezte ki az állampárt a felsőoktatási intézményeket tokától bokáig fideszes alapítványokba, ezen hasalt el az Erasmus-program is. Hát miért is lett volna szó a kormányülésen arról, hogy égettek el ennek a modellnek a keretében fényes nappal alsó hangon 440 milliárdot? Tényleg, kit érdekel ez? Ja, és hogy kinek a felelőssége, hogy csak most lett botrány abból a botrányból, amit a sorosista, külföldről pénzelt, a Lánczi-féle SZVH által vegzált sajtó tíz éve részletesen dokumentált? Hát sajnos a kormánynak nincs hatásköre ebben, a jegybank független, ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult, és ők eddig mindent rendben találtak. Gulyás úgy tudja, hogy 2018-ig biztosan minden rendben volt az MNB körül, 2018-ban még betartották a szabályokat az ÁSZ akkori jelentése szerint, most azt kell kideríteni, mi történt azóta. Mert ugyan MA MÁR senki nem vitatja, hogy a jegybank pénze közpénz, attól, hogy valami közpénz, az nem azt jelenti, hogy a kormány vizsgálhatja.

Ligeti Miklósnak, Transparency International Magyarország jogi igazgatójának abban igaza van, hogy a NER fullba tolta a kretént az MNB ügyében, és teszem hozzá én: ez Gulyás tegnapi produkciója előtt is igaz volt, de minél többször szavalják el az összes Lázár és Gulyás hangján keresztül, hogy a kormánynak semmilyen felelőssége nincs a jegybank alapítványainak működésével kapcsolatban, annál beljebb rongyolnak a péniszerdőbe. Röviden a történet lényege: Matolcsynak és a jegybanknak 2013-ban nem volt felhatalmazása arra, hogy a pártja segédletével alapítványokba tegye át a közpénzt (az akkori 267 milliárd mai árfolyamon olyan 440), hiába intézték el Orbán bátorai, hogy az MNB alapítványaira ne vonatkozzanak az alapítványokra általánosan érvényes szabályok, és ne kelljen részletesen elszámolniuk a pénzügyeikkel. Ezt onnan lehet tudni, hogy 2016-ban az Alkotmánybíróság kimondta: a jegybanki alapítványokba csatornázott pénz igenis közpénz, amivel el kell számolni. Vagyis nem MA MÁR, hanem MÁR 2016-ban sem lehetett vita erről. Tehát ha 2013 és 2016 között nem is tűnt fel egyetlen marha független állami ellenőrző szervnek se (ÁSZ, Közbeszerzési Hatóság, rendőrség, ügyészség, a NAV), hogy itt fényes nappal, élő adásban talicskázzák, égetik a közpénzt, akkor 2016 áprilisában az Alkotmánybíróság pecsétes papírja láttán mindenkinek kötelessége lett volna a homlokára csapni, hogy bazmeg. Ehhez képest 2023-ig kellett várni, mire az ÁSZ ennek a pénznek a sorsát egyáltalán elkezdte vizsgálni, de úgy elmerültek a vizsgálódásban, hogy csak most, 2025 márciusában, Matolcsy távozása után tették közzé a jelentésüket. Vagyis kilenc éven keresztül egyetlen állami ellenőrző szervezet nem végezte a munkáját, és élek a gyanúperrel, hogy ez talán soha nem is következett volna be, ha Matolcsy nem szarik bele a ventilátorba, miután kiderült számára, hogy nem lesz élete végéig MNB-elnök, és nem kezdi el élesen bírálni Orbánt és kormányát. Az ilyesmiből már Simicska Lajos se jött ki túl jól, és a leendő végkifejletet tekintve az igazi kérdés itt is egyedül az, hogy ki szorongatja jobban kinek a tökeit, és kinek van nagyobb veszítenivalója, kit lehet feláldozni.

Hogy hűtlen kezelés, vagy sikkasztás, vagy pontosan micsoda a büntetőjogi besorolása ennek a spanyol sorozattal ellentétben semennyire nem vicces és szórakoztató gigantikus bankrablásnak, az abból a szempontból mindegy, hogy egyrészt már most cáfolhatatlan, hogy még a NER-ben is példátlan közpénzégetésről, párját ritkító lopásról van szó. Apropó, kullancsok. Másrészt, ami még fontosabb: azok a rohadt független állami szervek hunytak szemet e gigantikus korrupciós ügy fölött, amelyeknek élén mindenütt fideszes-független pártkatonák ülnek. Vagyis azok a szervek nem folytatták le a büntetőeljárásokat a jegybank alapítványaival kapcsolatos feljelentések alapján, illetve nem kezdeményeztek hivatalból büntetőeljárásokat a sajtóban egy évtizeden át megjelent hírek alapján, amelyeket Orbán-katonák irányítanak és felügyelnek. Így történhetett meg az világraszóló botrány, hogy a fél ország tudta, hogy ezt a pénzt is szétlopják az illetékesek, csak éppen a független állami hatóságok szemmagaságát nem érte el a dolog.

Abban viszont a fentiek tükrében a Matolcsy-klán ügyleteit tíz éven keresztül kiváló munkával dokumentáló Átlátszónak szerintem nincs igaza, hogy a Fidesz csupán segítette, bátorította és fedezte ezt a bankrablást. Nem. Pont ez a lényeg: hogy a Fidesz=Orbán és Matolcsy, a kormány és az MNB ugyanaz a bűnszervezet. Akkor is, ha Gulyás beletolja a pofánkba, hogy az örökös pénzügyminiszterükből lett jegybankelnök ott volt a kormányülésen, de sajnos nem került szóba, hogy az elődje kirabolta az MNB-t. Ez egyetlen brancs, ugyanaz a főnök, ugyanazok a főszereplők és ugyanazok a motivációik, mindent közösen csináltak, csak egy adott ponton közbeszólt az emberi hiúság. Meggyőződésem szerint ezért és csak ezért siklott ki az akció, ezért és csak ezért lett belőle ügy. Úgyhogy annak a műsornak, amit most  Kisvárdától a kirakatparlamenten keresztül a kormányinfó színpadáig látunk, az a lényege, hogy olyan mennyiségű fekáliát kellene visszalapátolni az állampártnak az oszlásnak indult dakota paripába, hogy az még a bármire képes és bármire hajlandó, gátlástalanságért és szégyentelenségért a szomszéd segítségére rá nem szoruló, bűnözőknek kinéző figurákból álló kormánynak is kihívást okoz. És hát elég sok idő eltelt azóta, hogy államosították a 3000 milliárdos magánnyugdíjpénztári vagyont. Ez egy természetes folyamat, ez a szükségszerű: ha a rezsim igazságtalanságot igazságtalanságra, disznóságot gazemberségre, hazugságot még nagyobb hazugságra, sikkasztást hűtlen kezelésre és lopásra halmoz, az idő múlásával a megszokott rend nemcsak hogy nem áll helyre, de a felfordulás, a káosz és az ebben gyökerező pánik egyre nagyobb és nyilvánvalóbb lesz. És ez még mindig csak a kezdet, a választásig még mindig van egy keserves év. Apropó, kullancsok.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább