Szép reggelt kívánok mindenkinek! Donald Trumpnak sikerül az, amire csak igen kevesen képesek; minden nap új és új mélységeket tár fel magából. Az eddig is eléggé világos volt, hogy ostoba, embertelen, öntelt, tökéletesen felelőtlen és nincsenek elvei, de az még számomra is újdonság, hogy egy hároméves hülyegyerek szintjén tud csak érvelni. Pontosabban nem is érvel, nem is vitatkozik, csak hisztizik.
Donald Trump bocsánatkérés helyett újabb ellentámadással reagált az amerikai haditervek utólagos kiszivárgásával járó Signal-botrányra.
Az amerikai elnök keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a csetbe véletlenül bevett Jeffrey Goldberg újságíró egy „szemét”, aki „rossz az országnak”, lapja, az Atlantic pedig egy „bukott médium”.
Trump szerint nagyon igazságtalan volt, ahogyan támadták a Goldberget csethez hozzáadó Michael Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadót. Waltz egy „kiváló ember”, aki továbbra is jó munkát végez majd. „Azért csináltak ekkora ügyet az egészből, mert két tökéletes hónapunk volt.” (444.hu)
Jó, visszavonom. Ez az ember nem egyszerűen ostoba, hanem egy dühöngő, közveszélyes elmebeteg. Sem a saját felelősségét nem érzi, sem mások iránt – mármint a tulajdon országa lakói iránt – nincsen felelősségtudata. Annyit fog fel az egészből, hogy végre van elég hatalma ahhoz hogy azt tegyen, amit csak akar. Fel sem fogja, hogy minden mindennel összefügg, hogy amikor belenyúl a rendszerbe, akkor a többit hozzá kell(ene) igazítani, különben a katasztrófa elkerülhetetlen. Egyszerűen játszik és élvezi a korlátlan hatalom illúzióját. Igaz ugyan, hogy akár milliók halálért is felelős lehet, de ezt nem fogja fel vagy egyáltalán nem érdekli. Ha valaki kritizálni meri őt vagy az elkövetett hülyeségeit, akkor toporzékol, mint egy hisztis gyerek. A baj csak az, hogy nem gyerek és nem toporzékolnia kellene, hanem normálisan gondolkodni. És nem a hozzá hasonlóan semmihez nem értő, ám a hatlomért remegő szervilis alakokkal kellene körülvennie ugyanis a az USA elnökének pozíciója nem az elnök személyéről, hanem az országról – és nem mellesleg a fél világról – szól. Mármint addig, ameddig el nem veszíti vezető pozícióját a világban, és ha így halad a kormány, erre nem kell olyan nagyon sokat várni.
Az amerikai Signal-botrány magyaros kistestvére a zebra-botrány. Nem elég, hogy felépítették – és felépíthették – Orbánék Hatvanpusztán azt a szörnyűséget, miután felmerült a gyanú, hogy bizony nem tyúkokat és disznókat tartanak ott, hanem zebrákat, őkegyelmessége teljesen megvadult. Már közlekedési gyalogátkelőket akar örökbe fogadni azt bizonyítandó, hogy neki aztán nincsenek zebrái. A legjobb azonban az, hogy a Mészáros Csoporthoz tartozó Vál-völgye Vadásztársaság közleményt adott ki az ügyben. Ebből kiderült, hogy bizony vannak ott zebrák, de nem ám a főúri pereputty szórakoztatására, hanem kimondottan szívjóságból és önfeláldozó szeretetből. Merthogy szegény zebrákat rossz körülmények közül mentették és most csak rehabilitálják őket. Bennem azért felmerült néhány kérdés. Amellett, hogy miért éppen ott, és nem mondjuk Szeged mellett vannak az állatkák, az nem is kérdés. A válasz egyszerű mint Selmeczi Gabriella intellektusa; csak. A másik kérdés már kicsit fogósabb, hogy ugyanis miért éppen egy vadásztársaságra tört rá a féktelen jótékonykodhatnék? Lelkifurdalásuk van a szórakozásból legyilkolt vadállatok miatt? Aztán az furdal engem mindennél jobban, hogy honnan, kitől kobozták el az állatokat a rossz tartási körülmények miatt? Ki a fene tart zebrát a lakótelepi lakásában vagy hátsó udvaron?
Izgalmas pillanatai az elmúlt 15 év politikai agendájának azok, amikor a Fidesz-kormánynak és az Országgyűlésben kétharmados többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-koalíciónak fontos lesz egy olyan probléma, amivel korábban nem voltak hajlandók foglalkozni. Ennél talán csak az a jobb, amikor hirtelen ott látnak visszaélést, törvénysértést, lopást, állami odacsapásra alkalmas felületet, amit korábban éppen a fideszes többség próbált megvédeni mindenfajta odacsapástól.
Éppen ezért annyira izgalmas az MNB-alapítványok vagyonának ügye. A Fidesz politikusai ugyanis most úgy hökkennek meg az alapítványok gazdálkodásában bűncselekményt sejtő és nyomozást kérő Állami Számvevőszék jelentései kapcsán, hogy kilenc éve a kétharmados törvényhozás minden fegyverét bevetve próbálták az MNB-alapítványok vagyonát elrejteni a közfigyelem és az igazságszolgáltatás elől. Ez végül nem volt teljesen sikeres, de ez nem változtat azon, hogy nem túl hiteles az, ahogy a kormánypárt igyekszik magától eltolni Matolcsyék alapítványainak botrányát. (Telex)
Ha nem is hiteles – amúgy meg mi hiteles abból, amit ezek másfél évtizede folyamatosan művelnek? -, de azért még alkalmat ad arra ez a szép történet, hogy eljátszadozzunk néhány kósza gondolattal. Mint például ezzel; mi van, ha a jó kormánypárt – vagy a NER, ha úgy jobban tetszik, de mondhatom egy politikus nevét is, ám nem mondom. Találgasson, aki akar – máshogyan gondolta a zsebpénz elosztását? Matolcsy apuka talán túlságosan okosnak képzelte magát, önjáró lett, de ameddig le nem járt a mandátuma, nem tudtak megszabadulni tőle. Pedig volt erre irányuló kísérlet, emlékszem rá. Így aztán kénytelenek voltak kivárni azt a szép pillanatot, amikor már senki nem szólhat bele a leváltásba, merthogy semmi jogszerűtlen nincsen abban, ha a lejárt megbízást nem hosszabbítják meg, helyette egy jóval NER-kompatibilisebb embert neveznek ki a Magyar Nemzeti Bank élére. Ám minden bűnnek megvan a maga büntetése, a főgengszter pedig nem az a magbocsátó fajta. Nem olyan családból jött. Most aztán azt hiszem, némileg izgulhat a Matolcsy-klán, de kínos helyzetben lehet a kormánypárt is, hiszen valóban vállig benne van a kezük a történetben. Ezt azért igen nehéz lesz letagadni. Főként most, hogy napról napra közeledik a választások időpontja. Úgy gondolom, ez tipikusan a róka fogta csuka esete. Jó móka lesz, legalább a pénzünkért jut némi cirkusz, ha már kenyér nem is.
Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.