Szijjártó Péter tegnapi moszkvai, Vörös téri bejelentkezése után felkelni se nagyon volt kedvem, de mert mégis felkeltem, mint a felkelők szoktak, fussunk neki még egyszer, részemről utoljára ennek az átlagon felül borzalmas újdörögdi tragédiának, mert egyszerűen hihetetlen, hogy a megélhetési gonoszság és emberalattiság kormánya tudta még fokozni a vérforraló cinizmust. Pedig annál kerekebb, leleplezőbb és gyalázatosabb nem lehetne ez a történet, mint annak fényében, amit három nappal ezelőtt, amikor tudomásul vettük Magyarország tulajdonosának sértődött parlamenti hepciáskodását ezzel az uralkodása túl sokadik botrányos ügyével kapcsolatban, vagyis hogy ő volt felháborodva és megsértődve és mi szégyelljük magunkat – még nem tudtunk: a a gerincműtött Gulyás-féle Miniszterelnökség egyik 29 éves titkárnőjének kezében robbant az éles gránát; az egyik kezét csuklóból, a másikat alkarból vitte le a gránát, a kiképzője szintén megsérült.
Mi történt azóta?
Az történt, hogy nem pusztán a háborús mentalitással megvert, folyamatosan háborús pszichózisban szájhősködő békepárti miniszterelnök sértődött meg az áldozat nevében, amikor az MSZP-s Gurmai Zita kérdezni merészelte a parlamentben, hanem a Gulyás-féle Miniszterelnökség is megsértődött Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnökre, aki nem egyedüliként érvelt amellett – ezt a birtokába került levelekre alapozta -, hogy a kormány Adaptív Védelem nevű programja nem annyira önkéntes volt, mint amennyire erősen ajánlott, és többen azért jelentkeznek oda, mert féltik az állásukat. Gulyásék azt írták: a volt vezérkari főnök nyilatkozata ízléstelen, és a tragédiával való alattomos visszaélés politikai célok érdekében.
A Szabad Európa időközben arról értesült, hogy a képzést hamarosan újraindítják, annyi változtatással, hogy már éles fegyverek és lőszerek nélkül, elméleti formában. Vagyis hogy a programból kikerül az éles lőszer és a robbanószer használata, helyette többek között elméleti órák, katonai testnevelés és alaki foglalkozás (menetelés) lesz műsoron.
Továbbá az is tudható, hogy Polt Péter elsikálóhivatala állítólag nyomoz, és ez feltétlenül jó hír, hiszen annyi más ügyben is sikerrel nyomozott. Igaz, hogy Tónit, Barbarát és Ádámot nem sikerült azonosítani az évszázad végrehajtási maffia botrányában, igaz, hogy példának okáért Farkas Flórián soha el nem készült, munka világába vezető hídjával kapcsolatban sem sikerült azonosítani a felelőst, és minap meg hosszú magyarázkodásban közölték, hogy a gazda március 15-i poloskázós ünnepi beszédében miért nem véltek azonosítani semmilyen uszításra utaló jelet, de nyugi, ki lesz ez (is) nyomozva rendesen.
És végül megnyikkant a három napja még vietnami kamulájkokkal magát menteni próbáló kaszinós honvédelmi miniszter is, aki tegnap váratlanul tiszta vizet akart önteni a pohárba és tisztázni óhajtotta a tényeket. Desikerült? Hát izé. Szalay-Bobrovniczky operetthonvédő semmi újat nem mondott, viszont ő is meg van sértődve: az előtte szólókhoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy
a politikai kalandorok egy szerencsétlenséget akarnak nyilvánvalóan öncélú haszonszerzésre felhasználni.
Hogy nehogy félreértés legyen: semmilyen politikai hasznot nem akarok szerezni, se öncélút, se egyéb típusút. Ezért aztán bár tudom, hogy ahol sok ezer ember elkerülhető halálának el nem kerülése miatt sem vállalta senki a felelősséget, két sérült ember pláne nem számíthat semmi jóra. De akkor is. Mielőtt ez a borzalom is a süllyesztő, a közöny és a felejtés áldozatává válna, azért írjuk már le: a miniszterelnöktől a honvédelmi miniszterig azzal takaróznak lassan egy hete, hogy tízévente igazán belefér egy ilyen aprócska járulékos veszteség, fogjuk be a politikai kalandor pofánkat, és ne feszegessük, hogy akkor a miniszter elvtárs miért vásárolt kamulájkokat saját maga mentegetésére, ha nincs itt semmi látnivaló, hiszen a szigorú protokoll, terv és ütemezés szerint eddig is minden rendben volt. Minden van itt, csak érdemi válaszok és felelősségvállalás nincs a békepárti korrupció kormánya részéről, amelyik lényegében azt állítja, hogy Magyarország nemzeti-katonai ellenálló képességének erősítése nem elképzelhető éles gránátot hajigáló irodai dolgozók nélkül, és rohadjunk meg ha ezt nem veszi be a gyomrunk.
Holott már eleve az is magyarázatra szorul, hogy minek gránáthajigálási gyorstalpaló irodistáknak egy olyan országban, amelyik gondolkodás nélkül megadná magát az erősebb kutyának és még véletlenül sem csinálná azt, amit az ukránok több mint három éve a moszkvai agresszorral szemben, mert mimagyarok tudjuk, hogy az emberélet mennyire értékes, azt nem lehet csak úgy odadobni mások elé. Mivel semmi okunk abban kételkedni, hogy Orbán Balázs politikai igazgató a maga idején ezt véresen komolyan gondolta, hogy lehet, hogy miután majdnem két értékes magyar élet veszett oda azért, mert a békepárti barbár rezsim katonásdit játszik ott is, ahol erre semmi szükség nem volna, hiszen teljesen értelmetlen, egy büdös szó nem hangzott el arról, hogy ki az, aki ezt az egész baromságot kitalálta és engedélyezte? Ki az, aki úgy gondolja, hogy egy kéthetes kiképzés alatt elegendő tudást meg lehet szerezni ahhoz, hogy egy civil éles gránátot hajigáljon? Ehhez nem kell Polt Péternek vizsgálódnia, ezt pontosan tudják azok, akik a saját, emberéleteket veszélybe sodró mocskukat napok óta megpróbálják rákenni joggal kritikus nyilvánosságra.
Pontosan mutatja ennek a förmedvénynek a kirobbanó sikerét, hogy azt írja a kaszinóbohóc az illetékes miniszter: a teljes mértékben önkéntes képzésről szóló tájékoztatást több tízezer tisztviselő kapta meg, amelyből végül (MINDÖSSZE – szerk.) 184 fő döntött a részvétel mellett. Ha hárman döntöttek volna így, akkor is legitim lenne a kérdés, már a tragédia másnapján is késő lett volna megválaszolni: az, hogy valaki önkéntesen vesz részt ebben a katonásdiban, illetve az, hogy saját felelősségére vesz részt benne, mentesíti az illetékeseket, a szervezőket, az ötletgazdákat minden felelősség alól? A sértődés, felháborodás és másokat politikai haszonszerzéssel vádolás közepette egyvalami nem hangzott el: hogy ami történt, elfogadhatatlan, tökmindegy, hogy tíz éve nem történt ilyen, vállaljuk a politikai felelősséget azért, mert egy fiatal élet tönkrement.
Egyszerűen nincs magyarázat arra, hogy kik ellen gondolták kiképezni támadó kézigránát használatára a civileket. Különösen irodista nőket úgy, hogy mi amúgy se mennénk bele egy védekező háborúba, hiszen felelőtlenség volna, mi azonnal megadnánk magunkat. Egyszerűen nincs a világon még egy hely, ahol a gyakorlati kiképzés negyedik napján egy civilnek éles gránátot adnak a kezébe. Ha csak nem azért, hogy esélyt adjanak neki arra, hogy hőssé váljanak a mindenható országtulajdonos szemében, akár annak árán is, hogy elveszítik néhány végtagjukat. És ha az illetékes elvtársak szerint nincs itt semmi látnivaló, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, akkor miért írja a miniszter, hogy azonnali hatállyal felfüggesztették a kormányzati tisztviselők részére szervezett felkészítést? Nyilván nem azért, mert belátták, hogy semmi szükség nincs erre az ún. Adaptív Védelemre, ami Szalay-Bobrovniczky szerint azért jött létre, hogy a közigazgatásban dolgozók és a Magyar Honvédség állománya a hatékonyabb együttműködés érdekében közelebbről megismerje egymás tevékenységét. Bullshit, elmebaj. Se titkárnőknek, se bérszámfejtőknek, se miniszterelnökségi, se pénzügyminiszteri dolgozóknak nincs erre szüksége. Se a hivatásos katonának nem kell irodai munkát végeznie, se a titkárnőnek gránátot hajigálnia. Se önkéntes alapon, se másképp.
Egyvalamire van szükség: a politikai felelősök azonnali lemondására, amihez pedig egyáltalán nincs szükség Polt Péter legendásan sikeres nyomozási tehetségére se. Teljesen világos: kiképzés címszó alatt felkészületlen, képzetlen civileket tettek ki potenciálisan életveszélyes helyzetnek, amiből tragédia lett, amely tragédiára nem magyarázat, hogy tíz éve nem történt ilyen, lehet oszlásnak indulni. Ha nem történt volna tragédia, akkor is szörnyű lenne ez a faszakodás, ennél kevesebbért hullottak már fejek a porba. A legnagyobb tragédia pedig az, hogy úgy esik ki a társadalom emlékezetéből ez a borzalom is, hogy közben mindenki, aki ezt a gyalázatot kitalálta, csont nélkül megússza. Aztán majd legközelebb megtudjuk, hogy titkárnők helyett óvodás-iskolás gyerekekkel játszanak éleslövészetet, mert valami semmihez nem értő félnótás úgy gondolta, hogy a védelmi képességek és feladatok sikeres végrehajtása nem csak a katonákon múlik, és soha nem lehet elég korán elkezdeni a kiképzést.
Címlapkép: A kompetens honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár lövészetének zárógyakorlatán tartott sajtótájékoztatón 2024. november 14-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.