NEHAZUGGY

Miért nem az szégyelli magát, aki vásárolt kamulájkokkal próbálja menteni az irháját?

Dicséretes dolog, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a szó szoros értelmében politizál, ahogyan az a világ szerencsésebb történelmi fejlődésű országaiban – mondjuk úgy – langyos és unalmas demokráciákban szokás, országot jár, építi a helyi szervezeteket, a vidéki hálózatát, és távozó emberek, belső feszültégek ide vagy oda, igyekszik kontrollálni (átvenni vagy visszavenni az állampárttól) a közélet napirendjének irányítását. Például azzal, hogy elindította a Nemzet Hangja nevű népszavazási kezdeményezését, ami ugyan nem az én ízlésem szerint való (így jártam), viszont azt elismerem, hogy tényleg vannak benne érdemi kérdések is az orbánizmus hazug, csak egyféleképpen megválaszolható álkérdéseket felsorakoztató nemzeti konzultációihoz képest. Az Ukrajna EU-csatlakozására vonatkozó, spórolási célzatú kérdést különösen értékelem, nem is számítok arra, hogy az állampárt is értékelni fogja.

Szóval az tök jó, hogy az állítólag kétharmados győzelemre készülő (ebbe most inkább ne menjünk bele, mert messzire vezet), alig egy éve létező ellenzéki párt többé és kevésbé professzionálisan műveli ezt az ún. politikacsinálást, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy ennek a politizálásnak jótékony, mozgósító hatása van egyes ellenzéki pártokra is. Gondolok itt a független Hadházy Ákossal együttműködő Momentumra, amely most következetesen, nem keveset kockáztatva, a parlamenti semmittevésen túlmutató konkrét cselekvés formájában állt bele többek között a Pride betiltását lehetővé tévő, de a Pride-on messze túlmutató gyülekezési jog csorbítása elleni tiltakozásba. És bár nem sok szó esik róla, de gondolok arra is, hogy miközben Újpesten Varju László valóban nem túl nagy meglepetésre, de mégiscsak lemosta a pályáról a Fidesz emberét az újpesti időközi választáson, Gyurcsány Ferenc is rájött, hogy talán lenne értelme országjárásra indulnia még akkor is, ha a DK elnökének országos elfogadottsága változatlanul alacsony és ez nyilvánvalóan hatással van a pártja növekedési potenciáljára is.

Az biztosan nem véletlen, hogy miután ezzel párhuzamosan az orosházi időközi választáson a civil-ellenzéki jelölt szintén simán verte a függetlenként induló fideszest (olybá tűnik, sok helyen eljött az idő, amikor már nem előny, hanem hátrány narancssárgába borulni), ezekről az állampárti kudarcokról nem sok szó esik sokat látott orbánista szakértők közösségi oldalain vagy a párt propagandájában, ha meg mégis, akkor bűnözőként hivatkoznak Varjura – akit a Varga Zs. András fideszes káder és Orbán-csicska vezette Kúria garázdaság, testi sértés és választási rend megzavarása ügyében ítélt el -, vagy  gyurcsányoznak eszük nélkül, mint Répássy nertárs tegnap a parlamentben, talán csak a szemkilövetés nem volt benne a frappáns mondanivalójában. Ez a bűnözős narratíva különösen vicces egy olyan párt részéről, akinek elítélt bűnöző, háborús agresszor, a politikai ellenfeleit fizikailag megsemmisítő nehézsúlyú, korrupt diktátorok a legjobb haverjaik, de ezt is engedjük el most. Bármennyire ízléstelennek tűnik első olvasásra, a saját magam által szóba hozott szemkilövetésről jutott eszembe: a kézleszakítás.

Túl sok idő, de legalábbis három-négy nap telt el azóta a borzalmas eset óta, amelynek eredményeként mindkét kezét elvesztette az a kormánytisztviselő nő, aki önkéntes kiképzésen vett részt Újdörögdön. Elfogadhatatlan, tűrhetetlen és egyben riasztó is, hogy erre az a válasz, hogy az illetékes miniszter két napig sunyít, harmadnap kiposztolja a Facebookon, hogy ő meglátogatta a sérülteket a kórházban és minden segítséget megad nekik, majd a közönség elsöprő felháborodásának kozmetikázása céljából vietnami kamuprofilokat vásárol. Mint ahogy az is elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy az ország tulajdonos-miniszterelnöke, akit erről a borzalomról kérdeznek a parlamentben, a szinte az életével fizető áldozat nevében megsértődik, kikéri magának a közfelháborodást (hogy világos legyen: nem egy ellenzéki politikus felháborodása ez, hanem a közvéleményé), mert hogy szörnyű baleset, fájdalmas emberi tragédia, ők minden segítséget megadnak, de az szégyellje magát, aki felveti, hogy hogy került a csizma az asztalra, helyes-e éles gránátot civilek kezébe adni.

Nem vagyok hülye, nem azt állítom, hogy minden honvédségi kiképzés mellé oda kell állítani a minisztert, de ami itt kiderült, az nagyon súlyos. Ha a mai háborús, vérzivataros időkben a magyar hadseregben ilyesmi megtörténhet, ott rohadt nagy a baj. És erre az nem válasz, hogy a saját felelősségi körét érintő botrány ügyében nemhogy nem mond le a miniszter, nemhogy semmilyen szakmai és emberi felelősségvállalás nem történik, de a közvélemény által teljes joggal elvárt magyarázatok helyett (azt már nem is mondom, hogy alázat és megnyugtatás helyett), a három nevű operetthonvédő közpénzből fizetett lájkokkal próbálja elmaszatolni a felelősségi körébe tartozó tragédiát, a főnöke pedig arra utasítja az őt erről a botrányról kérdező képviselőt, hogy szégyellje magát. Alázat és kéztördelés helyett megint megy a kioktatás és a hepciáskodás. Miért nem az szégyelli magát, aki vietnami kamuval próbálja menteni az irháját, menekül a politikai felelősség vállalása elől tekintet nélkül a megsérült hölgyre, akinek elveszítette mindkét kezét, de akár meg is halhatott volna?

Azt hőbörögte a félisten a parlamentjében, hogy nem kényszerítettek senkit ebbe a programba, aki ilyet állít, azt ő mélyen megveti. Rendben. Attól a kérdések még az asztalon vannak. Hogyan robbanhat fel egy szakszerűen vezetett kiképzésen egy kézigránát bárkinek a kezében? Vagy lehet, hogy nem volt szakszerűen vezetett a kiképzés? Lehet, hogy műszaki hibás volt az a gránát? És miért nem hangzott el egy kurva mondat arról, hogy a kormány szerint mégis kinek a felelőssége az, hogy az a kézigránát rossz helyen robbant fel? Miért kell katonai kiképzésben (önkéntes alapon, vagy nem, tökmindegy) részesíteni a magyar kormányzati intézmények alkalmazottait, a kormánynak közvetlenül alárendelt dolgozókat? És miért éles fegyverrel? És ki ellen képezik ki őket? Ki ellen akarják bevetni őket?

De ami talán a legfontosabb: miért futtat ilyen programokat egy olyan kormány, amelyik több mint három éve teli tüdőből ordibálja, hogy a béke pártján áll, amelyik hallani se akar arról, hogy a megtámadott szomszédos országot fegyverekkel segítse annak érdekében, hogy az védekezni tudjon az agresszorral szemben, és amelyik idegrángást kapott már attól is, hogy halált okozó fegyverszállítmányok áthaladjanak a Magyarországon? Egy ilyen kormány, amelyik a saját európai szövetségeseire kiabálja rá a Kreml hangján, hogy háborúpártiak, miért képezi ki katonai-harcászati feladatokra a saját tisztviselőit? Egyáltalán mi a gyász történik egy ilyen ún. kormánytisztviselő kiképzésen, miért történik, ami történik és miért nem tud erről semmit a nyilvánosság? Éppen a sérültekre és a hozzátartozóikra való tekintettel kellene transzparensen beszélni, beleállni és vállalni a következményeket. Nem kell Orbán Viktor elmondja nekünk, hogy szörnyű baleset (ezt mondjuk fogalmam nincs, honnan tudja), fájdalmas emberi tragédia történt, mert mindenki tudja, hogy tragédia történt, sőt, még nagyobb tragédia is történhetett volna.

Hogy visszakanyarodjak az elejére: tök jó, hogy ha némi egészségtelen fáziskéséssel is, de a legnagyobb ellenzéki párt is megszólalt egy közlemény erejéig, mégiscsak a volt vezérkari főnököt igazolták le, bár szerintem a hétvégi zebrás anekdotázás mellett ez is belefért volna. Már csak azért is, mert ez nem egy megosztó kérdés, nem gumicsont, nem csapda, hanem a békepárti-békeharcos kormány rohadt álságosságának, felelőtlenségének és politikai felelősséget soha semmiért nem vállaló cinikus ámokfutásának csimborasszója. Megspékelve valami egészen ízléstelen lájkvadászattal, mintha ennek a szörnyűségnek az emberi-erkölcsi megítélése aszerint lenne hajlítható, hogy mennyi és milyen vásárolt emoji kerül a Facebookon Szalay-Bobrovniczky posztja alá. Valaki azért szólhatna a zebrát örökbe fogadni készülő, vagyontalan nagyembernek, hogy a hölgy, aki nem az életét, csak a két kezét veszítette el ezen a kiképzésen, nem hős, hanem áldozat. Ugyanannak a gátlástalan, az emberi életet semmire nem tartó, hatalmába beleőrült, korrupt rezsimnek az áldozata, amelyik több tízezer ember halálából is propagandacélú, melldöngető imázsfilmet forgatott. Remélem, odáig nem süllyednek, hogy ha felépül – már amennyire felépülhet – őt is felhasználják valami gyomorforgató önfényezésre. Talán odáig nem süllyednek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább