NEHAZUGGY

Kicsit elszaladt velük a ló

Lázár Gergő | Március 25, Kedd | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,990,057 forint, még hiányzik 9,943 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismét arra ébredhettünk, hogy az Egyesült Államok vezetése arról beszélgetett, hogy elegük van már Európa kisegítéséből. Az USA egyre inkább kezd úgy viselkedni – itt nyilván annak kormányáról beszélek -, mint valami magát Istennek és mindenhatónak képzelő világhatalom, amely tevékenysége nélkül a világ lényegében megszűnne létezni. Már nem sokat képzelnek magukról, hanem ezt is túllépve azt képzelik, hogy nélkülük lényegében semmi sem működne, ezt pedig jó lenne, ha más is megértené. A kikerül üzenetváltás – az Egyesült Államok kormányának legfelsőbb köreiről beszélünk – azt bizonyítja, hogy Európa és vele az EU többé nem partnere az Egyesült Államoknak, mivel utóbbi úgy véli, hogy nem szolgálunk rá az ő nagyszerűségükre. Nos a helyzet az, hogy egyre többen gondolják azt, hogy itt az ideje annak, hogy mi is megüzenjük az Egyesült Államok vezetésének azt, hogy nekünk pedig rájuk nem lesz szükségünk hamarosan, mivel meg fogjuk oldani a saját védelmünket és ellátásunkat.

Nem vitás, hogy eddig túlzottan támaszkodtunk az USA védelmére, de azért azt se felejtsük el, hogy Európa-szerte amerikai katonai bázisok vannak és a jó kapcsolatok miatt számtalan esetben amerikai fegyvereket és harci eszközöket vásároltunk ahelyett, hogy itt, Európában állítottuk volna elő ezeket. Noha az Egyesült Államok kormánya most azt állítja, hogy ez a kapcsolat egyoldalú volt, mivel az EU kihasználta az Egyesült Államokat, de ezt a legtöbb adat megcáfolja, mivel számtalan olyan megegyezés született az évtizedek alatt, amelyek pont az utóbbinak kedveznek. Az lehet, hogy védelmi szempontból az USA fényévekkel Európa előtt jár, de ez nem is akkora csoda tekintve, hogy többet költenek a hadsereg fejlesztésére, mint bárki más a világon, ráadásul ezt évtizedek óta teszik. Miközben nincs mindenki számára elérhető ingyenes oktatási- vagy egészségügyi ellátás, addig van adófizetői pénz arra, hogy új rakétákat és repülőket fejlesszenek.

Ezidáig a világ legtöbb országában nem a fegyverek fejlesztése volt a legfontosabb szempont, mint inkább az életszínvonal növelése, a szociális rendszer fejlesztése és a rosszabb körülmények között élő családok megsegítése. Európa legtöbb országa nem arra koncentrált, hogy legyenek új tankjaik, vállról indítható rakétáik vagy lézerágyújuk, hanem arra, hogy a fiataloknak legyen lehetőségük megfizethető oktatásra, mint ahogy az is szempont volt, hogy az idős, beteg állampolgárok ne meghalni járjanak a kórházakba. Arra koncentráltunk – noha Magyarország az utóbbi években ettől nagyban eltért -, hogy egy még élhetőbb közösséget hozzunk létre. Azért nem meglepő, hogy számtalan országból pont Európa felé vették sokan az irányt, nem pedig más kontinens felé. Véleményem szerint a mai napig kiegyensúlyozottabb, jobb életet lehet élni a legtöbb EU-s országban, mint az Egyesült Államokban, noha az tény, hogy olyan fizetéseket igen nehéz elérni, mint a tengerentúlon. Viszont az életszínvonal sokszor össze sem hasonlítható.

Mert lehet, hogy egy olasz vagy spanyol munkás nem fog új autót vásárolni magának ötévente, de vélhetően lesz ideje a családjára, el tudnak menni nyaralni és nem elérhetetlen számára az, hogy hetente akár többször is kimenjenek közösen egy ebédre. Az Egyesült Államokban az élet a legtöbb esetben a pénz körül forog, miközben mondjuk a mediterrán országokban a pénz csak egy szükséges dolog, amely nem fontosabb annál, hogy az ember élvezze az életét. Lehet, hogy sokan mindössze 1200-1500 eurót keresnek meg havonta és soha nem lesznek milliomosok, de kérdés, hogy mennyivel lennének boldogabbak, ha sokkal többet vihetnének haza, persze sokkal több munkával? Egy mediterrán ember boldog, ha van elég pénze nyaralni és arra, hogy kényelmes életet élhessen. Kérdés, hogy ez boldoggá tudna-e tenni egy amerikai polgárt? Én még soha nem jártam az Egyesült Államokban, de valahogy kétlem, hogy valaha is hátrahagynám az európai létet azért, hogy mondjuk többet keressek egy olyan országban, ahol véleményem szerint az életminőség alacsonyabb.

Persze egyszer el fogok jutni a tengerentúlra, de ameddig az amerikai kormány úgy gondolja, hogy lényegében köszönetet kellene mondanom azért, mert elutazom a területükre, addig köszönöm szépen, de ezt visszautasítom. Én csupán azokra a helyekre utazom, ahol szívesen látnak, márpedig az Egyesült Államok jelenleg nem egy ilyen ország. Persze tudom, hogy a többség nem így gondolkodik és az amerikai kormány nem egyenlő az amerikai polgárokkal, de nehéz ettől eltekinteni akkor, amikor az ember azt látja, hogy akár zöld kártyával, vagy érvényes vízummal rendelkező külföldieket zárnak fogdába, vagy utasítják őket ki több hetes fogvatartást követően. Úgy vélem, hogy az amerikai vezetés kicsit túlértékeli a saját nagyságát és jobban tennék, ha visszatérnének a valóság talajára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!