NEHAZUGGY

Vessük szemünket Törökországra

Lázár Gergő | Március 24, Hétfő | 18:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 49,400 forint, még hiányzik 2,950,600 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Politikai értelemben Törökország ismételt válságosabb időszakot él át éppen, miután nyilvánvalóan mondvacsinált, korrupcióval és terrorizmussal összefüggő vádakkal letartóztatták, pozíciójától megfosztották Isztambul polgármesterét, Ekrem Imamoglut, aki valódi kihívója (lehetett volna) az országot lényegében évtizedek óta uraló Recep Tayyip Erdogannak. A török elnök nyilván nem fogja egykönnyen kiengedni a keze közül a hatalmat, ami nem teljesen jogtalanul és megalapozatlanul van a birtokában, hiszen való igaz, hogy mai napig elképesztően sokan támogatják, még akár Németországban is, ahol jelentős török kisebbség él. Ennek nyilván nem a brutális inflációhoz van köze, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy a muzulmánok benne látják a vallásuk megerősödését és a kultúrájuk virágzását, ezért még ha tudják is, hogy egyébként vaskézzel, megkérdőjelezhető eszközökkel és módszerekkel uralja az országot, mégis újra és újra lehetőséget adnak neki arra, hogy ezt megtegye. Persze nem lehet egy az egyben kitenni az egyenlőségjelet a kettő közé, de Erdogan hasonló kottából dolgozik, mint Orbán, a különbség többek között az, hogy sokkal komolyabb hatalom (nem utolsó sorban katonai hatalom) összpontosul a kezében, ráadásul őt nem fogja vissza az Európai Unió, az a közösség, amely minket valamennyire még véd a diktatúra totális kiteljesedésétől.

Törökország már nagyon régen jelezte, hogy csatlakozni szeretne az EU-hoz (az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999-ben „ismerte el” hivatalosan), de ez vélhetően egyhamar nem fog megtörténni, sőt, az is lehet, hogy soha. Emiatt Erdogannak sem kellett törnie a fejét a jogállamiság megcsúfolásán, számára egyetlen fontos dolog van: minden ellenzéki próbálkozást lehetőleg csírájában elfojtani. Ez eddig sikerült is neki (bár Isztambult elveszítette korábban), hiszen ha nem is putyini módszerekkel, de valahogy mindig elhallgattatja azokat, akik valódi veszélyt jelenthetnének a hatalmára. Most biztosan ez történt akkor, amikor Ekrem Imamoglut letartóztatták és lényegében megakadályozták abban, hogy valódi kihívója lehessen az elképesztően régóta hatalmon lévő Erdogannak. Mindenki tudta, hogy Imamoglu támogatottsága elég jelentős – nem véletlenül tudta megszerezni ellenzékiként a legjelentősebb török város irányítását – ahhoz, hogy valódi kihívója lehessen Erdogannak, amit ez utóbbi nem engedhetett meg magának.

Persze a letartóztatás óta komoly tüntetések vannak országszerte és a hatalom sem volt rest elhallgattatni minden olyan hangot, amely nem támogatta Erdogan nem túl demokratikusnak nevezhető módszereit, sőt Elon Musk is besegített neki az X-en ellenzéki aktivisták fiókjainak felfüggesztésével. A tüntetők mellett újságírókat is elfognak, mivel ők azok, akik egyszerre akár százezreket képesek megszólítani és valódi ellenállást létrehozni. Nyilvánvalóan egy újságíró feladata nem az, hogy oldalt válasszon, de amikor van egy diktatúra, és egy annak létjogosultságát megkérdőjelező ellenzék, akkor nehéz nem azt támogatni, nehéz nem arról írni, hogy az országot diktátorként irányító elnök milyen tisztességtelen módszerekkel kapaszkodik a hatalmába. A probléma persze nem újkeletű, és így van miért aggódnia Erdogannak, de a tüntetések a legritkább esetben képesek arra, hogy valódi változást hozzanak egy országban. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy ha Törökországot európai államnak tekintjük, akkor nincs olyan ország a kontinensen – nyilván az oroszokat kivéve –, amelyik versenyre kelhetne vele a hadereje szempontjából (mégiscsak a jelen formájában ismert NATO második haderejét adják a törökök). Márpedig amelyik politikai oldal megszerzi a hadsereg támogatását, az irányítja az országot, ez ennyire egyszerű.

Kérdés viszont, hogy ilyen infláció mellett az emberek továbbra is azt a vezetőt támogatják, aki már jó ideje nem nagyon tud mit kezdeni a változó körülményekkel, vagy pedig beállnak egy olyan jelölt mögé, akit a hatalom megpróbál elhallgattatni és félreállítani. Persze nehéz a börtönből valakit beszavazni az ország vezetésébe, de végső soron láttunk már hasonlót, ezért ez sem teljesen kizárható akkor, ha a török nép úgy dönt, hogy elege van Erdogan uralkodásából. És hogy ez miért is érdekes számunkra, magyarok számára? Hát csak azért, mert Erdogan és Orbán elég közeli haverok a diktátorkodásban, sok mindenben hasonlítanak egymásra. Arról nem is beszélve, hogy sokszor egymástól tanulnak módszereket, ezért egy évvel a választások előtt Orbán akár még úgy is dönthet, hogy tanulmányozza a török ellenzék ellehetetlenítésének kézikönyvét, és átgondolja, hogy ez egy Magyarországon bevethető módszer-e, vagy sem. Ma esküdözött a parlamentben, hogy tiszta és szabad választások lesznek Magyarországon, de erre azért ne vegyünk mérget. Magyar Péter a jelenlegi állás szerint le tudná győzni Orbán Viktort a választáson, ezért valamilyen formában el kell távolítani a hatalom közeléből. Itt nem olyan merényletre gondolok, amihez hasonlók a másik baráti diktatúrában, Oroszországban teljesen megszokottak, hiszen az ilyen esetek azért viszonylag ritkák Magyarországon, ugyanakkor koholt vádakkal szinte bárkit börtönbe lehet zárni. Pláne úgy, hogy a valamikor független hatóságok a politikai hatalom kezében vannak és nem tesznek mást, mint parancsokat hajtanak végre. Érdemes tehát nem csak a NER, hanem a magyar választók szemszögéből is figyelemmel kísérni, hogy mi történik pontosan Törökországban, hiszen egy napon ez még fontos lehet mindannyiunk számára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!