Április 3,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: A járvány veszélyezteti az alacsony kibocsátású energetikai beruházásokat is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 49,400 forint, még hiányzik 2,950,600 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még javában dübörög a világjárvány és egyre világosabbak az emberi  társadalomra gyakorolt hatásai. Jelenleg még a pandémia utáni időkre vonatkozóan a sürgető, gyors és hatásos kárelhárítás szükségessége van a középpontban. Lehetetlen is még átfogó új tervek körvonalazása, mert a járvány távolról sem ért véget és társadalmi költségei, szociális hatásai teljes mélységében még fel sem mérhetőek.

Bár a 2008-as globális pénzügyi válság alaposan megtépázta a gazdaságot, sem természetében, sem mélységében nem hasonlítható ahhoz. A tapasztalatok közül érdemes feleleveníteni, hogy az akkori válságkezelő csomagok – a klímaváltozás tényének elismerése nyomán – bizonyos mértékig törekedtek a megújuló energia szerepének bővítésére a gazdaságokban. Az egy évtizeddel ezelőtt kezdődött ilyen irányú különféle kormányzati intézkedések érzékelhető változásokat eredményeztek számos ország  gazdaságának átalakításában és megteremtették a hosszútávú növekedés lehetőségét. Az intézkedések hiányossága viszont rövid távon az volt, hogy egyúttal rendszerint nem eredményeztek számottevő munkahelyteremtést.

A mostani pandémia leküzdése utáni gazdasági helyreállítási időszakban a növekedés megindítása és a hatásos járványügyi megelőzés kidolgozása során ésszerű olyan projektek sorozatát elindítani, amelyek a munkahelyek számának növekedés mellett az alacsony CO2-kibocsátású, energiahatékony eszközök és módszerek alkalmazásával fokozatosan kivezetik a fosszilis energiahordozókat az energia előállításából, visszaszorítva felhasználásukat. Szem előtt kell tartani ugyanis, hogy a világjárvány leküzdése mellett a klímaváltozás motorját alkotó CO2-kibocsátást radikálisan csökkenteni szükséges. Az általánosan elfogadott globális cél ugyanis a felszíni hőmérséklet növekedésének hosszú távon 2°C alatt tartása. Az ugyanakkor legitim kérdés, hogy a legyengült gazdaságot hogyan lehet úgy feléleszteni, munkahelyet úgy teremteni, hogy a meglevő intenzív kibocsátású energiatermelő és működő közlekedési infrastruktúrát ténylegesen gyakorlatilag nem lehet lezárni.

Az év első felében, a járvány első hulláma során tapasztalt CO2-kibocsátás csökkenést illetően Bill Gates találóan megjegyezte, hogy nem az a leglényegesebb, hogy mennyi a csökkenés, hanem az, hogy valójában mennyire kevés. Ennek egyik kézenfekvő oka, hogy a fosszilis energiahordozókon alapuló villamos energiatermelés – érthető okból – alig csökkent, a lezárások feloldás után pedig az ipari termelés és közlekedés pedig fokozatosan, kisebb intenziással újraéledt. A gazdaságok széndioxid emissziója nem maradt és nem is maradhatott a tartós csökkenés tartományában.

Az éghajlatváltozás mérséklése szempontját figyelembe véve, a pandémia okozta válság tulajdonképpen kedvezőtlen a fosszilis energiahordozókat felhasználó vállalkozások számára is, mert a működésük során keletkező CO2-kibocsátás hosszú távú csökkentése nagyon költségigényes beruházásokat, innovatív megoldások nagyléptékű megvalósításának tömegét igényli. A válsághoz kapcsolódó üzleti bizonytalanság azonban  önmagában is példátlan mértékben csökkenti és várhatóan csökkenteni is fogja az ilyen irányú állami és vállalati beruházási hajlandóságot.

Ráadásul a járvány kezdetén az olaj ára és a kereslet egyaránt beszakadt. A jelenleg is gyengélkedő energiahordozó ár egyáltalán nem ösztönzi az alacsony CO2-kibocsátású és a korábbinál hatékonyabb technológiákba történő beruházásokat az iparág szinte teljes vertikumában. Hozzátartozik, hogy az elmúlt fél évtizedben az olaj- és gázipari vállalatok – más iparágakhoz viszonyítva – egyre kisebb mértékben vonzották a befektetői tőkét a magasabb kockázatok miatt. A fosszilis energiahordozókon alapuló ágazatok természetesen ettől függetlenül változatlanul alapvető fontosságúak az energiabiztonság miatt. Ezek az ágazatok biztosít(hat)ják az alacsony CO2-kibocsátású energiaszerkezetre átállás erőforrásait, és már jelenleg is elvben alkalmasak az ehhez szükséges technológiai újítások bevezetésére.

A korábban meghatározott, a globális klímacél eléréséhez szükséges viszonylag gyors átállás egy jelentős részét az alacsony CO2-kibocsátású innovatív technológiák jelenthetik (CO2 leválasztás és kezelés). Ezek kidolgozásában főleg kis- és közepes vállalkozások voltak mindig az élenjárók, a nagyvállalatok érdeklődése jellemzően csekély volt. A kisebb vállalkozások hozzáférése a szükséges tőkéhez azonban most korlátozott, a jelenlegi helyzetben szinte lehetetlen a kutatás hitelből történő finanszírozása.

A megújuló energia hasznosítási projektek számára a pandémia előtti időszak számos tekintetben nagyon kedvező volt. A politikai döntéshozók nagyon sok országban elősegítették a megújuló, zöld energia térnyerését, pl. az átvételi tarifák és egyéb adókedvezmények biztosítása révén. A gyártási technológia rohamos fejlődése miatt a beruházási költségek gyorsan csökkentek. 2009-2018 között a napelemek ára 90%-kal, az akkumulátorok ára pedig 80%-kal csökkent a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) adatai szerint. A megújuló energia projekteket is nagyon súlyosan érintette azonban, hogy már a világjárvány elején megszakadt a globális ellátási lánc, főleg az ázsiai gyártóüzemek termelésének és a szállításnak a leállása miatt.)

Az elmúlt öt évben globálisan 1800 milliárd $ beruházás történt a megújuló energia fejlesztése területén, azonban a szakértők egybehangzó véleménye szerint ez sem elegendő ahhoz, hogy 2050-ig az éghajlatváltozási célt el lehessen érni. Az IRENA és a non-profit CPI (Klímapolitikai Kezdeményezés) intézmények friss elemzése szerint 2050-ig évente 800 milliárd $ befektetés szükséges a megújuló technológiákba a globális éghajlatváltozási kötelezettségvállalások teljesítéséhez. A kormányközi Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) becslése alapján 2021-2023 között – a feltételezett post-pandemia helyreállítási periódusban – a megújulókba és az energiaátmenet megkezdésének végrehajtásához nélkülözhetetlen technológiákba 2050-ig évente 2000 millió $-t szükséges beruházni. A beruházások és a hozzájuk kapcsolódó technológiák váltása várhatóan öt és félmillió új munkahelyet teremtenek.

A légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége 2019. évben stagnált, sőt a legnagyobb kibocsátó térségekben (Egyesült Államok, Európa) csökkent. (A felszíni hőmérséklet változás 1,5°C határon belül tartásához viszont folyamatosan évente 7-8%-os CO2-csökkenésre lenne szükség.)

A globális energia felhasználásnak még mindig 84,3%-a származik fosszilis energiaforrásokból és ez a forrás a messze legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó, ezért meghatározó szerepe van a klímaváltozás antropogén összetevői között. A zöld energia ugyan az energiamixben fokozatosan egyre nagyobb teret nyer, jelenleg azonban még csak 11,5% a megújulók részesedése. (A globális energia 4%-át termelő atomenergia helyzete sajátos, mert ugyan nem megújuló energia, de működése alacsony kibocsátású.)

Nyilvánvaló, hogy az üvegházhatású gázokat kibocsátó antropogén tevékenységet mind a klímavédelem, mind a változások növekvő társadalmi költségei miatt radikálisan szükséges változtatni, mégpedig belátható időn belül. A járvány bizonyosan leküzdhető lesz, a felmelegedés és klímaváltozás minden hatása azonban marad és hathatós, gyors ütemű változtatás nélkül óhatatlanul csak súlyosbodni fog.

2020. 11. 26.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.