NEHAZUGGY

Elromlott a patikamérleg

Molnár Bálint | Március 20, Csütörtök | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soha nem volt szó arról, én legalábbis egy percig se áltattam magam azzal, hogy lesz bármi szép vagy felemelő ennek a vezetője poloskákra vonatkozó szavait idézve TÚL RÉGÓTA, de legalább egyre durvábban önkényeskedő rezsimnek a bukásában. Igaz, azt se mondta senki, hogy ez az utóbbi napokban az önkényuralom feje által belengetett húsvéti nagytakarítással összefüggő felfokozott csatazaj, amitől nem halljuk a saját hangunkat, már a végjáték. Viszont akármelyik fázisa is ez az orbánizmus kétségtelen hanyatlásának, múlt szombat óta teljesen elszabadult a pokol.

Bárki bármit mond arról, hogy a csőcselék béközepének szintjéről uszító miniszterelnök poloskázása vagy a Pride betiltása (értsd: a gyülekezési jog durván alkotmányellenes korlátozása) valamiféle zseniális húzás, valami egészen kivételes hatalomtechnikai csapda, amit a teljhatalma ellenére és a legnagyobb pechére a számára kellemetlenül megerősödött politikai ellenfelének állított azért, hogy az belesétáljon, én még Orbánt és az ő propaganda boszorkánykonyhájának szellemi méregkeverőit se tartom annyira perverznek (öngyűlölőnek pláne), hogy egy ekkora szarcunamit a nyakukba óhajtottak volna venni. Valamiért nem hiszem, hogy a feltétel nélkül trumpista, nyugat-európai relációban a putyinizmusa miatt súlyosan szalonképtelen Orbán-rezsim kormányzást és érdemi gazdasági eredményeket kompenzáló nettó társadalmi uszításának minden részlete a tudatos tervezés és kockázatelemzés következménye. Az én megítélésem szerint semmi nem mutatja jobban az ötletszerű kapkodást és csapkodást, mint a védhetetlen miniszterelnöki poloskázás kimagyarázásában és a gyülekezési törvény gyorsított tempójú elfogadásának gyalázatában egyaránt főszerepbe került, egyébként szándékosan láthatatlannak, színtelennek, szagtalannak szánt borsófőzelékes ember és az ő hivatala elszabadulása. Bár az ország szerintem több mint elsöprő része még a nevét se jegyezte meg, amit itt három nap alatt művelt Sulyok Tamás (úgy is, mint a Sándor-palota, amelyiknek a véleménye nem egyezik meg a saját véleményével) azzal nagyjából azt érte el, hogy Novák Katalin dicstelen pedofil kegyelmi botránya óta soha nem volt még ennyire aktuális a közjogi méltatlanság cím.

Valamiért nem gondolom azt, hogy ez az átlagosnál nagyobb balhé és felháborodás volt a Karmelita ördögi terve, amikor eldöntötték, hogy ha már fantasztikus év nem lesz (a béke a kanyarban sincs, az uniós forrásokról lemondtak, a gazdasági mutatók penetránsak), ha már nemhogy repülőrajtra, de még hason csúszásra is nehezen futja a korábban belengetett, soha nem látott gazdasági csodából, akkor maradjunk szépen a sárguló Finkelstein-kottában leírt gyűlölet potenciométerének feltekerésében, mert az eddig is mindig bevált; menjünk neki a melegeknek, nevezzük eltaposandó poloskáknak a hatalmunkra veszélyt jelentő civileket, és aztán napokig beszéljünk összevissza hülyeségeket, magyarázkodjunk, hogy nem is azt mondtuk, amit mondtunk, meg amúgy közétek is lövethetnénk, de megelégszünk a pénzbírsággal. Bármennyire is igaz, hogy egy olyan országban, amelynek korrupt, teljhatalommal uralkodó miniszterelnöke hiszi és vallja, hogy amit az öltözőben nem lehet megtanulni, azt talán nem is érdemes; aki büszkén hirdeti, hogy ő megtanulta, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed, kódolva volt a rendszerben, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kerül le a kesztyű, és mikor esel neki puszta ököllel annak, akit nem adódott lehetőséged időben megölni.

Ennek ellenére szerintem ez a csúcsra járatott hörgőműsor, amit itt az elmúlt napokban láttunk, hallottunk, a kesztyűbáb államelnök rém kellemetlen Orbán-mosdatása, majd a felháborodás, hogy Sulyok elvtárs hivatala nem is Sulyok elvtárs véleményét közölte a sajtóval poloska-ügyben, majd Sulyok elvtárs kommunikációs igazgatójának kiakadása azon, hogy a Telex megírta, amit elküldtek nekik, a hírportál selejtnek nevezése, a bemindenezett Bayert idéző poloskás illusztrációja a felháborodásnak, az éjszaka leple alatt aláírt gyásztörvény, az aláírás megmagyarázása az alkotmánybíróból lett köztársasági elnök részéről, akinek semmi kifogása és aggálya nem volt a pártja alapfércművével szembemenő gyűlölet-törvénymódosítással, engem nem arra enged következtetni, hogy az állampárt ura volna a helyzetnek. Ezt támasztja alá a poloskázó miniszterelnök tegnapi zavaros magyarázkodása is a Pride betiltásának ügyében: először azt mondta, még nem tartunk a betiltásnál, aztán azt, hogy amúgy is a hatóságok dolga dönteni a Pride betiltásáról (?), végül pedig hogy nem tartóztatnának le senkit, aki részt venne az eseményen, hanem bírságot kell majd fizetnie. Vagy úgy. És akkor most melyik? Miről beszél ez a drága szép ember, akinek attól se égett le a bőr az ábrázatáról, hogy a putyinista, migránsellenes Salvini haverját összemosta Hunyadival? Sajnos nem derült ki, hogy valójában mit is akart mondani az ember, aki a legenda szerint előszeretettel megy el a törvényesség határáig, sőt azt a látszatot kelti, hogy már át is lépi, de aztán mindig belül marad a jogállamiság keretein; aki állítólag mindig tudta, hogy melyik az a vörös vonal, amin a saját érdekében semmiképpen nem érdemes átlépnie.

Elég nyilvánvaló, hogy az idők már rég elmúltak, amikor még számított valamit a jogállam és azok a vörös vonalak. Ma már nemcsak az fér bele simán, hogy meg se várják a gyülekezési törvény nyugati civilizációban párját ritkító módosításával az alaptörvényük annak megágyazó módosítását, de már az is régóta belefér, hogy az erkölcsileg egyre vállalhatatlanabb jogtiprások, kommunikációs durvaságok és sötét történelmi korokat idéző kollektív megbélyegzések és fenyegetések oltárán akár ezermilliárdos uniós forrásoktól is elessen az ország. Egyszerűen nem hiszem el senkinek, hogy ennek a csapkodó, minden irányba retorziót, betiltást, levadászást, kisöprést, szigorítást, megtorlást, büntetést, jogfosztást, ökölrázást, eltakarítást kilátásba helyező politikának minden következményét patikamérlegen kiszámolták. Még Orbánról, Rogánról és az összes többi cinikus, korrupt hatalomtechnikusról sem tudom elképzelni, hogy azért vettek a szájukra és a nevükre ennyi védhetetlen aljasságot (jó, a doktorminiszterelnök megint gyáva volt a nevét adni a Stop Pride-hoz) – pontosan tudva, hogy az Európai Unióban még a jelenleginél is rosszabb helyzetbe lavírozzák magukat ezzel -, mert előzőleg megmérték, hogy ettől a mimagyarok majd jól elfelejtik, hogy az Orbán-dinasztia széthordta az országot, hogy romokban hever az egészségügytől az vasútig minden, és hogy sokkal éhesebbek, mint akár öt vagy tíz évvel ezelőtt voltak így március végén.

Szerintem ezzel szemben az a valószínűbb, hogy miképpen az európai szélsőjobbos fordulatot is benézték már többször, úgy fűztek indokolatlan reményeket ahhoz, hogy a szőke Torgyán második eljövetele az USA-ban automatikusan a történelem főutcájára helyezi vissza őket és az Európában életvitelszerűen mindenkivel konfliktusban álló harcosok klubjából átkerülnek a győztesek klubjába. Szerintem nem jött be, és azt ugyan nem állíthatom most teljes bizonyossággal, hogy a sors iróniájaként éppen a Trump-adminisztráció fogja elásni a Trump-adminisztrációt a nemzeti szuverenitás jegyében mindenben szolgaian majmoló orbánizmust (ha Washington odaszól, akkor nem vétóznak, ugye), de mivel Magyarország még mindig az Európai Unió része és nem az USA 51. állama és hivatalosan még nem is Moszkva külvárosa, ezért ezek a szélsőséges, az uniós értékekkel összeegyeztethetetlen húzások már egyáltalán nem követik azt a kiszámítható pályát, amit tizennégy éven keresztül mindig. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a patikamérleg elromlott, és ahogy a gazdasági folyamatok fölött rég elveszítették a kontrollt, úgy az ócska és erőltetett politikai termékeik szavatossága is kezd lejárni. Ez egyáltalán nem a véletlen műve, és bizony van rá példa, hogy a káosz a káoszban lubickoló ember ellen fordul. Annak nagyon csúnya vége szokott lenni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!